Dobosi Győzővel, a 2019-ben megalakult Balaton Borrégió elnökével az Ősszel is Balaton projekt keretein belül beszélgettünk a régiós összefogási lehetőségekről, a balatoni szezon négy évszakossá válásáról, a gazdasági környezet megváltozásáról, a klímaváltozás hatásairól, amely jelenleg a szárazságban jelenik meg, s ez a legnagyobb természeti kihívás a termelők számára. Valamint arról, hogy mit tehet a balatoni termelő mindezek mellett, illetve milyen lehetőségek rejlenek az összefogásban.
A teljes interjút a 2022 évi Bor és Piac magazin negyedik lapszámában olvashatják.
Hogy alakul az idei évjárat, hogy bírja a szőlő az extrém szárazságot?
Idén nálunk nagyon jó volt a tavasz, sok csapadékot kaptunk, de a téli hiány és a tavalyi áthozott aszály azonnal fel is vette azt a sok csapadékot. Még most is görgetjük magunk előtt a hiányt, egy jó nedves télnek kellene következnie. Múlt héten például az egyik nap öt, a másik nap hét mm eső jött egy kis széllel, ami rögtön ki is szárította a talajt. Extrém száraz volt a nyár, és sajnos nem csak az Alföldön. A nyári kis záporok nagyon lokálisak voltak, csak kis területeket érintettek. Így a bogyók most valóban nehezen nőnek, de van egy-két fajta, amin látszólag nincs probléma. Most (augusztus 8.) kezd megállni a bogyónövekedés a szárazság miatt. A lombozat még bírja, egyszer volt tetejezve, de nem is kell többször, mert már a lomb sem nő tovább, de még gyönyörűek a szemek. A szárazság a borkészítés során is probléma lehet, hiszen ilyenkor nehezebben veszi fel a szőlő a tápanyagokat is a talajból, ami alacsony tápanyagtartalmú mustokat és ezáltal erjedési gondokat eredményezhet. Ezt most még pontosan nem látjuk, de jelenthez kihívásokat a pincében.
Milyen talajmunkát végeztek most a szárazság miatt, ami megtarthatja a nedvességet?
Mivel ilyen köves talajra nem gyártanak szőlős traktort, ezért Édesapám – Dobosi Dániel – fejlesztett egy saját kultivátort, amiből már ötvenet eladtak a borvidéken, de ehhez a talajhoz nagyobb súlyú traktor is kell. Ez a Hardrox lemez nagyon erős, edzett vas, egyben nagyon hajlékony. A kapa mindkét fele éles, évközben csak meg kell fordítani, hogy előre jöjjön az éles fele, ha már nem bírja, de olyan is előfordul, hogy egy egész évet kibír. Ezzel a talaj felső húsz centijét el tudjuk egyengetni, le tudjuk zárni a tetejét, hogy ne repedezzen be. A borvidéken nálunk az a tapasztalat, hogy a felső rétegeket megemelve, a kapillárisokat megszüntetve lehet jól megőrizni a nedvességet a talaj mélyebb rétegeiben. A mi területeinken a füvesítés nem hozott jó eredményt ezekben a száraz években, mert nagyon tömör a talaj, és ha nem tartjuk morzsalékos állapotban, berepedezik.
Ha repedések vannak a talajban, akkor a víztartalék nem a szőlőhöz megy, hanem azokon keresztül kipárolog a levegőbe. Ha vetett a sorköz, akkor csak hengerelni szükséges, azzal a repedések nem kerülnek vissza, így megmarad a kevés felszíni víz. De már ezek is vízkonkurensek a talaj felső részében ilyen aszályos időben, hiszen a szőlőnek vannak gyökerei fent is. Ezeket újra kell gondolni, mert ilyen körülmények között nagyon kell takarékoskodni a vízzel.
Mit gondolsz az öntözésről?
Elég költséges az öntözés, és a másik kérdés az a fenntarthatóság. Mi bioban termelünk számunkra ez különösen fontos aspektus. Sokat beszélünk arról, hogy hány hektár van öntözve Magyarországon, és hány nincs. Azt nem bírná el a vízkészletünk, hogy az egész területet öntözzük, fel tudnánk hozzá használni a talajvizet, vagy az ivóvizet. Ez maximum egy átmeneti megoldás lehetne, hiszen már most is sorban száradnak ki a tavaink, a kisfolyók és a patakok. A fiatal szőlőket persze első évben egy-két alkalommal megöntözzük, ha szükséges.
Melyek voltak a klímaváltozás jelei nálatok az elmúlt években?
Nagyon nehéz megfogalmazni, mert az egész klímaváltozás nem egy homogén, megfogható változás, ami akkor lenne, ha például mindig egy kicsit melegebb lenne, vagy mindig egy kicsit kevesebb eső esne. Ez egy nagyon bonyolult, összetett folyamat. Nehéz felismerni, hogy mi a valós probléma, és nehéz erre reagálni is. Nyilván az utóbbi két évben látjuk, hogy a szárazság az. Küzdünk a csapadék hiányával és bízunk abban, hogy valamilyen szinten vissza tud állni a korábbi időszak. Az előző évtizedben nagy változások voltak, 2010 és 2019 között volt egy olyan peridus, hogy páros évben sok csapadék esett, páratlan évben általában kevesebb, és akkor több napsütés volt. Volt egy ritmus, amivel tudtunk számolni. Most 2019-től egészen az idei évig végig meleg időszak van, viszonylag kevesebb csapadékkal. Azt vettük észre, mintha tendenciózusan, évenként körülbelül ötven miliméterrel kevesebb esne.
Klímaváltozás miatt Ti végezettek-e fajtaváltást, hogy lehet erre reagálni a régióban mik történtek?
Az már látszik, hogy azok a fajták, amik jó savat hoznak, mint például a Juhfark, gyönyörűen be tudnak érni, és a savtartalmuk is megmarad. A Juhfarkot nagyon szeretjük, egy kiváló fajta. A lombot nagyon szépen meg kell hagyni, hogy fedje a fürtöt, hogy ne égesse el a nap a savakat. Próbálunk nem a fajtaváltáson gondolkozni. Azt például el sem tudjuk képzelni, hogy mi lenne az Olaszrizling nélkül a Balaton Borrégióban.
Találtatok már olyan „új” fajtát, amivel szívesen dolgoznátok?
Komplex kérdés, azt gondolom, hogy sokat kell kísérletezni, telepíteni, most a Zengővel próbálkozunk. Jó savai miatt egy házasítási alapnak szánjuk. A bioban ugyanis nem a savpótlásban gondolkozunk, hanem a házasításban.
Mi az a hatás, ami megjelent a boraitokban a klímaváltozás kapcsán?
Leginkább a savak hiányát érezzük. Korábban megszoktuk, hogy a savak hat körül voltak a borainkban, most meg azt lehet mondani, hogy több borunkban is az öt fele konvergálnak. Ezáltal csökken az érlelési potenciál. Érdekes, hogy a fogyasztók ízlése hozzá változott a borainkhoz, kedvelik a lágyabb borokat. Mára már a korábban normál savúnak számító bor is kevésbé népszerű.
(Bozzai Zsófia)
Fotó: Jandó Zsuzsa
