A Magyar Bor Akadémia a magyar bor ügyének élethosszon át tartó kiemelkedő szolgálatának elismerése céljából „A MAGYAR BOR AKADÉMIA ÉLETMŰ DÍJA” elnevezésű kitüntetést hozott létre 2017-ben. Garamvári Vencel, Kállay Miklós, Szepsy István, Tiffán Ede után ezt a tiszteletdíjat 2023. –ban Módos Péternek, a Magyar Zászlósborok Rendje és a Magyar Bor Akadémia tiszteletbeli elnökének ítélte a bizottság, amelyet ünnepi közgyűlés keretében adtak át a díjazottnak. Módos Péter exclusiv interjút adott a Bor és Piac számára a díj átadását követően, amire a MATE Budai Campusának dísztermében került sor.
Hogy esett a választásod erre a szakmára azokban az időkben, amikor a magyar borkészítés nem éppen a legfényesebb korszakát élte?
1960-ban érettségiztem a Budafoki Borgazdasági Technikumban. Kedvenc tantárgyam volt a biológia meg a kémia, ami egyrészt a szőlészet-borászat alapjait képezi, másrészt pedig nálunk oktatták talán a legmagasabb szinten az egész országban. Vonzott a szakma érdekessége, így aztán nem volt kérdés, hogy ezt a pályát választom. Mivel nem voltam KISZ-tag, nem sok esélyem lett volna a továbbtanulásra, de azt javasolták, érettségi után dolgozzak a Gyógynövénykutató Intézetben. Így is lett, onnan aztán simán felvettek a Kertészeti Főiskolára, a mai MATÉ-re.
A szerencse, vagy tudatos felkészülés adta, hogy diploma után hamarosan a legszeretettebb magyar borvidékre, Tokajba kerültél?
A Borászati Technikumban alaposan megismertették velünk a borvidékekeinket, sok iskolai kirándulásunk volt. Viszont annak, hogy Sátoraljaújhelyre kerültem a Tokaj-hegyaljai Pincegazdasághoz, különös előzménye volt. 1966-ban hamisított Tokaji Aszút adtak el Svájcba, amiből hatalmas botrány keletkezett. Az Állami Gazdaság négy vezetőjét elítélték és bebörtönözték. Így kerültem aztán a megüresedett pozíciók egyikébe, a Borászati Osztály vezetője lettem. Meglehetősen nagy volt a respektusom, hiszen az egyes részegységek, az egyes pincék vezetői sem voltak tiszták, benne voltak mind valamilyen szinten a hamisítási ügyben, érthetően tartottak tőlem.
És aztán hogy kerültél Algériába?
Tokajból Kecskemétre kerültem. Az úgy történt, hogy akkor összevonták a budafoki, szegedi, kecskeméti pincegazdaságokat, és létrehozták a Középmagyarországi Pincegazdaságot kecskeméti székhellyel, ott borászati főosztályvezető lettem. Ekkor történt, hogy a franciák otthagyták Algériát. A nagy algériai szőlészetek-borászatok szakértő irányítás nélkül maradtak. Mivel én jól tudtam franciául, és természetesen a megfelelő szakértelmem is megvolt a feladatok elvégzéséhez, így nem volt kétséges, hogy megkapom a megbízatást. A MEDEA Szőlészeti Borászati Szaktanácsadó cég keretein belül így aztán két évet töltöttem Algériában. Nem volt egyszerű a feladatom, hiszen az egy más kultúra, más vallás, más munkafelfogás. Például kiérkezésem után szemmel tartottam a szőlő művelését, figyeltem az érési folyamatot. Amikor aztán jeleztem, hogy holnaptól indulhat a szüret, kiderült hogy a ramadám miatt senki sem dolgozhat heteken keresztül, óriási mennyiségű szőlő ment így veszendőbe.
Na de az hogy lehet hogy jól tudtál franciául, hiszen azokban az években kötelező orosz-tanítás volt, más nyelvet nemigen oktattak?
A technikumban természetesen csak orosz nyelvet tanítottak. Nekem viszont nagyon jól ment az orosz. Az orosz tanárom egyben francia nyelvtanár is volt, így aztán egy idő után azt mondta, hogy mivel én már jól tudok oroszul, nincs értelme hogy továbbra is csak erre a nyelvre koncentráljak, engem a továbbiakban franciára fog oktatni. És ez így is történt, megtanultam franciául is a segítségével.
Öt éven át voltál a Magyar Bor Akadémia elnöke, hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Nagyon szerencsés voltam, hiszen remek partnereim voltam. Nagyon jó volt az elnökség. Persze sokat vitatkoztunk, de ennek eredménye volt, hogy jó döntéseket hoztunk. Másrészt a Minisztérium is nagyszerű partner volt, mindenben a segítségünkre voltak. Az egy ideális korszak volt.
(DékányT)