Önök természetes és sok esetben narancsborokat készítenek, amiket a borversenyeken nehéz érvényesíteni, így a Dunavinre sem neveztek. Ettől eltekintve a rendezvényen részt vettek, hogyan zárult Önök számára a projekt?
Valóban, a projekttel kapcsolatban a budapesti kóstolón részt vettünk, a versenyre az elmondott okok miatt nem adtunk be tételt, így nem lett különösebb hozadéka a dolognak.
Milyen együttműködést tud elképzelni a Duna két oldalán lévő borászok között?
Nehéz kérdés, mert a határ még mindig elválaszt bennünket. Fájó pont számunkra az, hogy boraink Magyarországra kerülését, akár a magyar gasztronómiába, akár csak ide 1-2 kilométerre a határon túlra, a magyar jogszabályok egyelőre nem teszik lehetővé. Megdöbbentő ez a helyzet, mivel a szomszédos országokba, de még Németországba is gond nélkül tudunk borokat szállítani az ottani kereskedőknek, vagy akár közvetlenül éttermeknek mindenféle külön engedély nélkül, csak Magyarország az, ahova nem tudnak eljutni a boraink közvetítők, vagyis forgalmazók nélkül. Ami azt jelenti, hogy a boraink az eladásnál egyből hátrányba kerülnek, hiszen a kereskedő rá fogja tenni a maga százalékát az árra. Ez már sajnos jópár éve így van, és mi azóta hangot adunk ennek a helyzetnek, de nincsen még foganatja. Tehát hiába van közöttünk borászok között együttműködés határon innen, határon túl, mert ami nekünk a legfontosabb, és a legnagyobb segítség volna, hogy lehetővé váljon a borok közvetlen eladása, beszállítása Magyarországra, az hiányzik. A környező országokban ezt egyszerűen megoldották: egy bizonyos mennyiség, tehát néhány száz vagy ezer palack alatt, a kereskedő vagy az étterem tud bort bevinni. Sajnos ezt a magyar legiszlatíva nem teszi lehetővé.
Szakmai vagy turisztikai szempontból milyen lehetőségek merülhetnek még fel, mi lenne gyümölcsöző?
Szakmai együttműködés szempontjából volt szó egy borok bevizsgálására alkalmas laboratórium létrehozására talán Muzslán, egy közös projekt keretében. Ez az idei szüretre sajnos még nem jött létre, nem indult be, pedig nagy segítség lenne nekünk itt a régióban, ha rendelkezésünkre állna egy olyan laboratórium, ahova a borokat, mustokat el tudnánk vinni, és nem kellene akár száz kilométereket utazni emiatt, hiszen van, hogy egyik napról a másikra szükségünk volna bizonyos eredményekre – mint a cukor vagy a sav állapota. Ennek megvalósulása a Duna mindkét oldalán működő borászok számára nagy segítség lenne.
Hogyan látják, a borturizmusban lehet-e valami közöset alkotni?
Ez nehéz kérdés, mert én nem vagyok turisztikai szakember. Mindenesetre volt szó közös borút megvalósításáról, illetve ott az Ister-Granum, ami a Duna két oldalán lévő borászoknak volt egy társulása, ami egy időben működött, most egy kicsit leállt, legalábbis a turisztikai fejlesztésekkel, nyilván a COVID helyzet ezt nem segítette elő. – Úgy tudom, jelenleg évi két közös borversenyt szerveznek, egyszer az egyik, másszor a másik oldalon. – Dehát ez az utóbbi két év nem volt könnyű, minden megállt, akár külföldi, akár hazai tekintetben. Borkóstolókra is többen érkeztek előtte hozzánk az anyaországból, de talán most megint kezd fellendülni a turizmus, és azt is ígérték, hogy a határokat már nem fogják lezárni.
fotó: Pálinkás Eszter – 3 folyó völgye)
