A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Bor Akadémia összefogásában 2017-ben egy hiánypótló szakmai rendezvényre került sor. A kezdeményezés sikeres volt, így az elsőt követte a második, idén pedig már a harmadik konferenciára került sor. A rendezvény házigazdája és tudományos koordinátora a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kara. A közhangulat értékelése szerint a fejlődés töretlen, az idei volt talán a legsikeresebb, melynek kiemelt témája volt a klímaváltozás.
Megnyitójában Zilay Zoltán, a Magyar Bor Akadémia elnöke kifejezte azt a reményét, hogy a konferencia azon felül, hogy a szőlészet és borászat legaktuálisabb témaköreire reflektálva segít utat mutatni, egyben közösségépítő funkciót is hordoz magában. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa részéről Légli Ottó elnök kifejezte azt a reményét, hogy ez a konferencia is segít abban, hogy a magyar bornak sikerüljön elmozdulnia arról a jelenlegi helyzettől, hogy Európa legolcsóbban eladható borait állítja elő.
Hihetnénk, hogy oly sok tapasztalás, fejlődés, oly sok hazai és nemzetközi elismerés után már nagyjából kialakultak azok a szakmai célok, melyeket követve a borászat harmincvalahány év próbálkozásai után rátalált a sikerhez vezető sárga-köves útra, azonban a dolog sajnos egészen másként fest. Hiszen vannak itt olyan időközben begyűrűző problémák, mint a globális felmelegedés, ami már önmagában is épp elég nagy gond lenne, de talán még ennél is nagyobb gond, hogy kaput nyit a mediterrán felől érkező újabb és újabb kártékony muslinca-, kabóca-, és gombafajtáknak, melyek ellen nem egyszerű védekezni. Ugyanakkor itt van az egyre hangosabban artikulálódó igény az egészséges környezetre, ami szembe megy a fertőzések, kártevők elleni védekezés szükségességével.
Kicsit olyan ez, mint a küzdelem a sárkánnyal melynek ha egy fejét levágjuk, kettő nő ki a helyében. Hogy az adott helyen, az adott pillanatban megtaláljuk a megfelelő megoldást, ahhoz a legmegfelelőbb szakmai hátteret ma a SZIE Szőlészeti és Borászati Tanszékei biztosíthatják. A kihívások változó korunkban folyamatosan jelentkeznek, így óriási szükség van erre a szakmai fórumra, melyen a SZIE dékánja, professzorai, professzor emeritusai a nemzetközi tudomány aktuális megoldási lehetőségeinek megfelelően, világszínvonalon adnak útmutatásokat. Ami pedig napjaink, és a jövő lehetőségeit illeti, itt van a digitalizáció, az okos-telefon applikációk, a GPS-technológiák, a robotizáció lehetőségei.
Földünk hőmérséklete ma melegebb, mint a feljegyzések óta bármikor volt. Nem csoda hát, hogy az előadások fókuszában a klímaváltozás állt, de jelentős hangsúlyt kaptak olyan kérdések is, mint a borászati melléktermékek, valamint a bor alkoholtartalmának menedzselése. Több előadó is érzékeltette azt a furcsa paradigmaváltást, hogy karrierjük kezdetén az volt a legfontosabb problémájájuk, hogyan tudnának a mustot feljavítani úgy, hogy megfelelő cukortartalma legyen, míg most éppen a túl magas cukorfok ellen harcol, mivel a meleg évjáratok borainak tipikus hibája, hogy „kilóg az alkohol”, ami rontja a harmonikus összképet. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Jean-Louis Escudier is, a konferencia Montpellier-ből érkező professzora is. Témafelvezető előadásának címe „A bor alkoholtartalmának csökkentését lehetővé tevő módszerek és technológiák: a szőlőtermesztéstől a borászatig” volt.
A francia professzor által bemutatott helyzetképet tovább árnyalódott Dr. Bálo Borbála egyetemi docens előadásában, melyből kiderült, hogy meglehetősen nehéz időszaknak néznek elébe dél – Európa önológusai. Összegezte az időjárásban végre menő extrém jelenségeket, melyeknek egyik mutatója a tengerszint fokozatos emelkedése. Fokozatosan állandósuló aszály és kiszáradás veszélyezteti az ültetvényeket Olaszországban, Spanyolországban, Franciaország déli részein, Görögországban és a Balkánon. De ott is gondokat okoz a felmelegedés, ahol a problémák nem ennyire súlyosak. Különféle szőlőfajták különböző módon reagálnak a hőstresszre, de jellemzően kilépnek az optimális érési ablakaikból. Felkészülhet viszont szőlőtelepítésre több ország, így Anglia és Lengyelország is.
A szőlő tájalkotó növény. Eltűnése a Toszkán táj, vagy a Pannon táj lényegét szüntetné meg, miközben egész régiók lakosságmegtartó erejét ásná alá. Reméljük, hogy szárazságtűrő alanyokkal, nagy hőigényű fajtákkal, új technológiákkal sikerül a drasztikus változásokat megúszni. (DT)