Szőlészet és borászat a változó világ küszöbén

VIII. Országos Szőlész-Borász Konferencia a MATE Budai Campusán

November 12-én a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Budai Campusának díszterme adott otthont az idei Országos Szőlész-Borász Konferenciának. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a hazai szőlőtermesztés az elmúlt évtizedek egyik legnehezebb esztendejét éli. A koratavaszi és májusi fagyok, a nyári rendkívüli forróság, a tartós csapadékhiány és a légköri aszály együttesen tették próbára az ültetvényeket. Mindezek mellett a fertőző betegségek, mindenekelőtt az aranyszínű sárgaság terjedése, az amerikai szőlőkabóca közvetítésével, újabb és egyre súlyosabb fenyegetést jelent a hazai szőlőállományra.

Ebben a helyzetben különösen nagy várakozás előzte meg az országos szakmai találkozót, amelynek idei mottója is pontosan jelezte a legfontosabb kihívásokat: „Szárazságstressz és mesterséges intelligencia – kihívások és megoldások”. A konferencia témaválasztása nem csupán aktuális volt, hanem egyúttal azt is jelezte, hogy a szőlész-borász szakmának egyszerre kell választ keresnie a természet változásaira és a technológiai fejlődés által kínált új lehetőségekre. A rendezvény alaphangját már a megnyitóban megadta Frittmann János, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke. Beszédében a hazai vízgazdálkodás sürgető átalakítására hívta fel a figyelmet, különös tekintettel a mezőgazdaság és a szőlőtermesztés egyre súlyosabb vízhiányára.

Frittmann János, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke

„Nem mi kértük a mocsaras területek lecsapolását, nem mi kértük a folyók kiegyenesítését, nem mi kértük a vizes élőhelyek megszüntetését, nem mi kértük a mezővédő erdősávok felszámolását” – fogalmazott, érzékletesen utalva arra, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásához hosszú évtizedek tájhasználati és vízgazdálkodási döntései is hozzájárultak. A megoldás szerinte csak teljes szemléletváltással képzelhető el. Nem az a feladatunk, hogy minél gyorsabban elvezessük a lehulló csapadékot, hanem az, hogy megőrizzük, helyben tartsuk és a lehető leghatékonyabban hasznosítsuk. Ez pedig már nem kizárólag mezőgazdasági kérdés, hanem az egész ország jövőjét meghatározó stratégiai feladat.

A HNT elnökének gondolatait követően Nyitrainé Dr. Sárdy Diána professzor asszony, a MATE Szőlészeti és Borászati Intézetének igazgatója, valamint Koch Pálma, a Junibor Fiatal Borászok Egyesületének elnöke köszöntötte a résztvevőket. Mindkét megszólalás jól érzékeltette, hogy a szakmai összefogás, a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítása és a fiatal borászgeneráció szerepvállalása nélkül aligha lehet eredményesen szembenézni a következő évek kihívásaival.

A mesterséges intelligencia már a szőlősorok között jár

Az előadások sorát Kaslik Ildikó (Y2Y Ltd.) prezentációja nyitotta, amely „A mesterséges intelligencia alapelvei, működése és általános alkalmazási lehetőségei” címet viselte. Az előadó rendkívül széles körű áttekintést adott arról, miként válhat a mesterséges intelligencia a szőlőtermesztés és a borászat mindennapi munkájának hasznos segítőtársává.

A lehetőségek szinte minden munkafolyamatot érintenek. Kamerás rendszerekkel pontosítható a termésbecslés, fényképek alapján felismerhetők bizonyos növénybetegségek, okostelefonos alkalmazásokkal gyors állapotfelmérés végezhető. A helyspecifikus permetezés révén kizárólag ott és annyi növényvédő szer juttatható ki, ahol arra valóban szükség van. Drónok segíthetnek a tápanyag-ellátottság és a növényállomány állapotának feltérképezésében, a sorközi robotok pedig egyre több ismétlődő fizikai munkafolyamatot képesek elvégezni. A mesterséges intelligencia ugyanakkor nem áll meg a szőlősorok végénél. Támogathatja a gyorsított nemesítést, heti kockázati összegzéseket és elemzéseket készíthet, sőt a borászatok adminisztrációs terheit is jelentősen csökkentheti. Segítséget nyújthat a folyamatosan változó jogszabályok, pályázati lehetőségek nyomon követésében és a munkaszervezésben is.

Az előadás egyik praktikus része a megfelelő utasítások, az úgynevezett promptok megfogalmazásáról szólt. A jól használható utasítás felépítését az előadó öt, könnyen megjegyezhető lépésben mutatta be, a személyiség és szerepkör meghatározásától a pontos feladatleíráson át az eredmény ellenőrzéséig. Mindez arra is rávilágított, hogy a mesterséges intelligencia hatékonysága nem csupán az alkalmazott programtól, hanem legalább annyira a felhasználó felkészültségétől is függ.

A jövő már megérkezett az olasz szőlőültetvényekben

A következő előadás címe – „Precíziós és digitális szőlészet, mesterséges intelligencia, automatizálás és helyspecifikus termesztéstechnológiai megoldások alkalmazása” – már önmagában is sokat ígért. Dr. Matteo Gatti, a Piacenzai Katolikus Egyetem professzora pedig valóban olyan technológiai megoldásokat mutatott be, amelyek néhány évvel ezelőtt még inkább a tudományos-fantasztikus filmek világába tartoztak.

Az olaszországi gyakorlatból hozott példák között önjáró szőlészeti robotok szerepeltek, amelyek az előmetszéstől a növényállomány állapotának folyamatos ellenőrzésén át a betegségek felismeréséig és a termésbecslésig számos feladatot képesek ellátni. Ezek az eszközök nem egyszerűen a fizikai munkaerő kiváltását szolgálják. Érzékelőikkel, kameráikkal és digitális rendszereikkel olyan mennyiségű információt gyűjtenek az ültetvényekről, amelynek feldolgozása és értékelése az emberi megfigyelés hagyományos eszközeivel rendkívül nehézkes lenne.

Talán ezen az előadáson érzékelhettük leginkább, milyen jelentős a távolság a nemzetközi élvonal és a hazai gyakorlat között. Míg Magyarországon ezeknek a technológiáknak az alkalmazása még kevéssé ismert, Olaszországban az előadó tájékoztatása szerint már mintegy ezer hasonló robot dolgozik a szőlőültetvényeken.

A látottak egyértelművé tették: a precíziós szőlészet nem távoli jövőkép, hanem egy olyan technológiai fejlődés része, amelyhez a magyar ágazatnak is fel kell zárkóznia. Különösen akkor, amikor a munkaerőhiány, a növekvő termelési költségek és a környezeti terhelés mérséklésének igénye egyszerre sürgeti az új megoldások bevezetését.

A pohárban is megjelenik a klímaváltozás

„Naprakész borászati technológia – hogyan kezeljük a jelenlegi helyzetet?” címmel tartotta előadását Hannes Weninger, az ERBSLÖH Austria GmbH ügyvezető igazgatója. Személye különösen érdekes volt a hazai hallgatóság számára, hiszen kiválóan ismeri a magyar borászat adottságait: éveken keresztül vezette családi birtokukat a Soproni Borvidéken. Előadásában arra mutatott rá, hogy a szőlő különösen érzékenyen reagál a klimatikus változásokra. A hőmérséklet, a csapadék mennyisége és eloszlása, a napsugárzás, a talaj vízháztartása és a domborzati viszonyok együttesen határozzák meg a növény fejlődését, a termés minőségét és végső soron a belőle készülő bor karakterét.

A klímaváltozás hatása tehát nem áll meg a szőlőültetvények határánál: végül ott is megjelenik, ahol a fogyasztó találkozik vele, a pohárban. A magasabb hőmérséklet felgyorsíthatja az érési folyamatokat, a cukorfelhalmozás korábban és gyorsabban következhet be, miközben a savak megőrzése egyre nehezebb feladattá válik. A borász számára ez komoly technológiai kihívás, hiszen a cél továbbra is az, hogy a termőhely és a fajta sajátos karaktere a megváltozott körülmények között is felismerhető maradjon.

Weninger előadása arra is rávilágított, hogy a modern borászati technológia egyre fontosabb szerepet kap a megváltozott alapanyag kezelésében. A megfelelő időben végrehajtott beavatkozások, az erjedés irányított szabályozása és a korszerű technológiai segédanyagok alkalmazása mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a borász a szélsőséges évjáratokban is megőrizhesse a bor egyensúlyát és minőségét.

A Homokhátság figyelmeztetése

A konferencia egyik különösen fontos, a hazai termőhelyek jövőjét közvetlenül érintő előadása Dr. Vasárus Gábor, az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos munkatársának nevéhez fűződött. Témája „A Kunsági borvidék klímaváltozással összefüggő problémái, a helyi adottságokhoz és termelői lehetőségekhez igazodó klímaadaptációs megoldások” volt.

Dr. Vasárus Gábor drámai képet mutatott be az elmaradt csapadék országos mennyiségéről

Az előadó a Homokhátság vízhiányának problémáját állította középpontba. Rámutatott, hogy a térség vízpótlásának szükségességére már évtizedekkel ezelőtt felhívták a figyelmet, ám a probléma megoldására mindeddig nem születtek kellően hatékony intézkedések. A vízhiány következményei egyre súlyosabbak, és a folyamatok ismeretében a jövőben sem várható gyors fordulat. Ezért a gazdálkodóknak nemcsak a változásokat kell tudomásul venniük, hanem mielőbb fel kell készülniük azok következményeire.

A felmelegedés egyik legszembetűnőbb következménye a szőlő fenológiai ciklusának átalakulása. A vegetáció korábban indul, előrébb kerül a virágzás és a zsendülés időpontja, számos termőhelyen pedig a szüret is egyre korábban kezdődik. Ennek van egy különösen veszélyes következménye: az enyhébb március és április hatására korábban meginduló fejlődést májusban még mindig fenyegethetik a visszatérő fagyok. Az idei esztendőben a Kunsági Borvidéken is megtapasztalhattuk, milyen súlyos károkat okozhat ez az ellentmondásos időjárási helyzet.

Öntözni vagy nem öntözni?

Az öntözés kérdése a hazai szőlészet egyik legfontosabb, ugyanakkor számos szakmai vitát kiváltó témája. Erről szólt Nyitrainé Dr. Sárdy Diána Ágnes intézetigazgató egyetemi tanár, a MATE Szőlészeti és Borászati Intézet Borászati Tanszékének munkatársa „Az öntözés szőlészeti és borászati hatásai” című előadása. Egy kísérleti telepen végzett, egész éven át tartó megfigyelés eredményeit ismertette, amelynek során egy öntözött és egy közeli, öntözetlen parcellán vizsgálták a szőlő fejlődését, valamint az elkészült borok tulajdonságait.

Nyitrainé Dr. Sárdy Diána Ágnes intézetigazgató egyetemi tanár

A kísérlet érdekes és tanulságos eredményeket hozott. Az öntözött terület terméséből készült bor nem minden tekintetben mutatott egyértelmű előnyt a másik parcelláról származó borral szemben. Ez különösen fontos megállapítás, hiszen az öntözés nem tekinthető minden körülmények között automatikusan alkalmazható, kizárólag pozitív hatású beavatkozásnak. A vízellátás mértéke, időzítése, a fajta, a termőhely és az évjárat egyaránt meghatározó tényező. A kutatások folytatása ezért elengedhetetlen. Nem pusztán arra kell választ találni, hogy mikor és mennyit öntözzünk, hanem arra is, hogyan őrizhető meg a vízpótlás mellett a szőlő és a belőle készülő bor minőségi karaktere.

Régi magyar fajták, új lehetőségek

A szárazságstressz mérséklésének másik lehetséges útját Dr. Lukácsy György egyetemi adjunktus, a MATE Szőlészeti és Borászati Intézet Szőlészeti Tanszékének munkatársa mutatta be „A szárazságstressz mérséklésének eszközei az öntözetlen, dry farm birtokon” című előadásában. Egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a hosszú tenyészidő önmagában még nem jelent jó szárazságtűrő képességet. A klímaváltozás körülményei között ezért különösen felértékelődik a fajták alkalmazkodóképességének vizsgálata.

Kísérleteiben őshonos magyar fajták szárazságtűrését hasonlította össze külföldi, klónszelektált fajtákéval, többek között a Tempranillóval. Az eredmények még nem tekinthetők véglegesnek, a vizsgálatokat a következő években is folytatni kell. Mindazonáltal több régi magyar fajta, így a Kövidinka, a Pozsonyi fehér, a Rakszőlő és a Piros szlankamenka is figyelmet érdemel.

Mindez különösen fontos üzenet lehet a hazai szőlőtermesztés számára. A jövő megoldásait nem feltétlenül kizárólag a külföldi fajtákban és a legújabb technológiai eljárásokban kell keresnünk. Saját szőlészeti örökségünkben is lehetnek olyan értékek, amelyek a megváltozott éghajlati viszonyok között újra jelentőséget kaphatnak.

Közös gondolkodás a közös jövőről

Az előadásokat követően kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelynek témája a klímaváltozás szőlő-bor ágazatra gyakorolt hatása, az ebből fakadó kockázatok, valamint a lehetséges alkalmazkodási és megoldási lehetőségek voltak.

A beszélgetést Viniczai Sándor moderálta. Résztvevői Szmilkó Gabriella, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának szakmaközi igazgatója, Koch Pálma, a Junibor Fiatal Borászok Egyesületének elnöke, Gál Péter, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium Borászati, Eredetvédelmi és Agrármarketing Főosztályának főosztályvezetője, valamint Vesztergombi Csaba, a Vesztergombi Pincészet képviselője voltak.

A különböző szakmai és intézményi nézőpontok találkozása jól érzékeltette, hogy az ágazat előtt álló kihívásokra nem születhetnek elszigetelt válaszok. A szőlőtermesztők, a borászok, a szakmai szervezetek, a kutatók és a döntéshozók együttműködésére egyaránt szükség van. A klímaalkalmazkodás, a vízgazdálkodás, a növényegészségügyi védekezés és az új technológiák elterjesztése csak közös gondolkodással és összehangolt cselekvéssel lehet eredményes.

A konferencia záróakkordjaként a Junibor Koch Pálma irányításával különleges borkóstolót szervezett „Házasítások – mesterséges és természetes párok a pohárban” címmel. A program játékos, ugyanakkor szakmailag is izgalmas lezárása volt a napnak, hiszen a házasítás művészetén keresztül a borászati kreativitás és az egymást kiegészítő értékek kerültek a középpontba.

A változás elkerülhetetlen, az alkalmazkodás rajtunk múlik

A MATE Budai Campusán rendezett országos konferencia legfontosabb üzenete talán az volt, hogy a magyar szőlészet és borászat történetének újabb meghatározó korszakhatárához érkezett. A hagyományos termesztési tapasztalatok továbbra is nélkülözhetetlenek, de önmagukban már nem feltétlenül elegendőek. A szélsőséges időjárás, a vízhiány, a növényegészségügyi veszélyek és a gazdasági kényszerek olyan összetett feladatokat jelentenek, amelyekre csak a tudomány, a korszerű technológia és a termelői tapasztalat együttesen adhat választ.

A mesterséges intelligencia, a precíziós szőlészet, az automatizálás, a tudatos vízgazdálkodás és az alkalmazkodó fajtaválasztás nem egymástól független lehetőségek, hanem egy új szemléletmód fontos elemei. Nem a hagyományok feladásáról van szó, hanem azok megőrzéséről egy megváltozott világban.

Mert végső soron a magyar bor jövője nemcsak a pincékben, hanem már a szőlősorok között eldől. És hogy milyen borok kerülnek majd néhány évtized múlva az asztalunkra, azt jelentős részben az határozza meg, mennyire tudunk ma felkészülni a holnap kihívásaira.

Dékány Tibor