2012-ben került sor először a „Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka” pályázat megrendezésére. A szőlő, a szőlővel borított homoktérségek, domboldalak, hegyoldalak a Kárpát-medence nélkülözhetetlen tájalkotó eleme. A szőlő-, és borkultúra az emberiség 6000 éves tradíciója, megmaradása, fenntartása kultúrkincsünk, aminek megőrzése, fejlesztése elsődleges fontosságú. Ebből a felismerésből indítottuk el mozgalmunkat, pályázatunkat, féltő gonddal fordulva a hazai borvidékek értékőrző képességeinek fenntartása felé. Szeretnénk, ha szőlőhegyeink szépségének megőrzése kultuszt teremtene.
Ez évben tizenötödik alkalommal került sor Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka pályázatunk kiírására. Ahogy ezelőtt is, idén is három kategóriát jelöltünk ki a birtok-méreteknek megfelelően. A 10 hektár alatti birtokok a Kisbirtok, a 11-50 hektáros szőlőterülettel rendelkező borászatok a Középbirtok, míg az ezen felüliek a Nagybirtok kategóriában mérethették meg esztétikumukat és minőség iránti elkötelezettségüket.
Kiskőrösön, Petőfi szülőháza előtt
Három generáció a siker felé
A már jól bevált metodikánk szerint kategóriánként az internetes szavazás 3-3 befutó borászatát emeltük be a legjobbak közé, így eleve olvasóink határozták meg az érmesek mezőnyét, akik Facebook-profiljaik segítségével közvetlenül és egyszerűen tudták leadni szavazataikat. Az olvasói szavazatok alapján díjazásra ajánlott 3X3 szőlőbirtokot szerkesztőségünk tagjaiból, az előző év első-helyezettjeinek képviseletéből, valamint a MATE szőlészeti és borászati tanszékeinek professzoraiból, emeritus professzoraiból álló zsűri látogatja sorra. Idei utolsó utunk a kiskőrösi Szentpéteri Borpincéhez vezetett.
Díjazott pezsgők
A HNT által szervezett Országos Borversenyen idén az aranyérmes pezsgők sorában a legmagasabb pontszámot a Szentpéteri Borpince Kadarka Blanc de Noir Brut pezsgője kapta. Negyedik helyen ugyancsak a Szentpéteri Borpince Kadarka Rosé pezsgője végzett, és az már valóban csak hab a tortán, hogy a hetedik és a kilencedik legnagyobb pontszámú aranyérmet is az ő pezsgőjük érte el az ország legjobbjai között. Mekkora remeklés ez! Egyáltalán hogy juthat valakinek eszébe, hogy Kadarkából rozét készítsen, ráadásul ezzel még veri a tradicionális pezsgővidékek tradicionális fajtáit! A pezsgőikkel elért sikereik mellett ugyanakkor az már senkinek nem okozott különösebb meglepetést, hogy a rozé borok versenyében három tételük is aranyérmet kapott. Ezek voltak a közvetlen előzményei annak, hogy a HNT borversenyének eredményhirdető gáláját követő héten Kiskőrösre érkeztünk a Szentpéteri Borpincéhez.
Bemutató a birtokközpontnál
A kiskőrösi Szentpéteri családban három generáció összefogása hozta létre a borászatot a kezdő lépésektől az 50 hektáros családi birtok kiépítéséig. A nagyapa csupán néhány tőke kadarkával kezdte, az ügyszeretet aztán átterjedt fiára, aki már a birtoképítés ígéretével végezte el Gödöllőn az agrármérnöki egyetemet, majd folytatta is a MATE Budai Campusán a szőlész-borász szak elvégzésével. Nem könnyű a Kunsági Borvidéken minőségi bort készíteni, mert az ember állandó bizonyítási kényszerben van a minőség terén, ám a Szentpéteri család bevállalta ezt a küzdelmet, és pincészetük mára minőségi márkát jelent. Ahogy érkezésünkkor Szentpéteri Attila fogalmazott: „A jóisten idedobott minket, itt kell boldogulnunk.”
Kis portikusz a jelentőségteljes pince előtt
Aranyat a homokból
A dédelgetett Kadarka ültetvény
Ahogy kiérünk a család kedvenc Kadarka ültetvényére, valóban bámulatosnak tűnik, hogy a szőlő, ez a csodás növény a sívó homokból gondos kezelés mellett milyen minőségi termésre képes. A második generációt képviselő Szentpéteri Attila a fajtaválasztás terén igyekezett a rezisztens fajták irányába orientálódni, így keltette fel a figyelmét az a szőlőfajta, melyet Csizmadia Darab József még 1965-ben nemesített Egerben, de ott valahogy nem tudta igazán megkedveltetni magát. Szentpéteri Attila fantáziát látott ebben a fajtában, behozta a Kunsági Borvidékre a 2000-es évek elején, amiből sikertörténet lett, a családi pincészet zászlós fajtájává nőtte ki magát, rozét, sillert, vöröset készítenek belőle különféle stílusban, amire lehetőséget ad ez kék – színében szinte fekete – szőlőfajta. A Nerót nagyon hálás fajtának tartják, mert korán érik, nagyon aromatikus, gyümölcsös, remek minőségű borokat lehet készíteni belőle, így örökre gyökeret ereszthet a Kunsági Borvidéken.
Ifj. Szentpéteri Attila a harmadik generációt képviseli a családban, aki a szőlő mellett tette le a voksát. Nem csupán azért küzd, hogy boraik minél magasabb színvonalat jelentsenek a hazai borpiacon, hanem a Kunsági Borvidék méltó rangjáért is. Ő már célirányosan indította tanulmányait, a Közép-Magyarországi Agrárszakképzési Centrum Sós István Borászati Technikum és Szakképzőiskola felé, ott végzett Budafokon, onnan pedig a jelenlegi MATE, akkori Corvinus Egyetemen szerzett szőlész-borész szakmérnöki diplomát. Szakdolgozatában a helyi Sárfehér fajtából készített pezsgőt elemezte. Az egyetem elvégzését követően Németországban, a Rajna-vidéken szerzett szakmai gyakorlatot, kitekintést.
A pince hűvösében
A családban minden téren tökéletes a harmónia, minden döntést együtt beszélnek meg, de már ifj. Szentpéteri Attila jelöli ki a „fő csapásirányt”. Őt mindig is nagyon vonzotta a buborékok világa a rozék mellett, a Corvinus Egyetemen a pezsgőkészítésből írta a szakdolgozatát. Dr. Janky Ferenc tanszékvezető, majd Kemendy László sok szakmai konzultáció keretében fejlesztette ismereteit. Innen vezetett az út odáig, hogy mára a birtokuk országos pezsgő nagyhatalom lett, tarolva a HNT borversenyen.
Tradícionális módon érlelődnek a pezsgők
Körülnéztünk az ültetvényben, a borospincében, végül asztalhoz ültünk egy kóstolóra. A három aranyérmes pezsgőt követően a Harmony névre hallgató fehér cuvée került a poharakba, ami Berlinből aranyérmet hozott. Sauvignon blanc zárta a fehérborok sorát, majd jött egy rozé-trió egy Kékfrankos, egy Nero meg egy Cabernero. Egy kiváló Kadarkát követően a ’24-es Vince cuvée kápráztatott el minket, majd egy ’24-es késői szüretelésű Sauvignon blanc-nal zártuk az élmény teli borsort. A Szentpéteri borműhely, a Szentpéteri család lenyűgöző példája annak, hogy összefogással, tudással, végtelen szorgalommal a természet által legkevésbé kényeztetett térségeinkből is a legjobbat lehet elővarázsolni.
Fotók+beszámoló: Dékány Tibor
