Valami furcsa okból kifolyólag a hivatalos magyar bormarketing arra koncentrál, hogy főleg a nagyjából már amúgy is telített nyugati országokban keressen piacot a magyar bornak. Nem fordítva kellő figyelmet boraink hagyományos felvevőtérségei iránt, mint Lengyelország, Oroszország. Ahogy az oroszok előtt megnyíltak a határok és kezdtek utazni a világban, fokozatosan felfedezték a borivás szépségeit, a borok differenciáltságát a vodka egysíkúságával szemben, így folyamatos a borkultúra iránti nyitásuk. Itt az alkalom, hogy erőteljesen megjelenjünk ezen a hatalmas piacon. Ha már a hivatalos bormarketing figyelmét elkerülte ez a lehetőség, miként a mesebeli harmadik fiú, Kiss Szilárd belevágott, hogy megpróbálja elhelyezni a magyar bort a „nagymedvénél”. Kezdeményezése különösen ebben a szűkülő hazai és európai borkeresleti időszakban óriási jelentőségű. Vele készítettünk interjút erőfeszítéseiről.
Exkluzív interjú Kiss Szilárddal, a Champion Wines tulajdonosával
Hogyan írható le az aktuális helyzet az orosz borpiacon?
A Szovjetunióban annak idején Magyarországnak az volt a feladata, hogy ellássa a KGST-országokat, de főleg Szovjetuniót magyar borral és pezsgővel. Statisztikai adataim szerint 30 millió palack pezsgő és 20 millió palack bor ment oda évente. Ezeknek a boroknak nagy része szamorodni volt, egy jó része egri bikavér, és a mai napig nagy örömmel emlékeznek Magyarországra. Sajnos a magyar bor a peresztrojka, 91 után kiszorult az orosz piacról. A konzervgyáraink – mint a Glóbusz – piacát átvették a németek. Ugyanúgy lenyúlták a magyar termékeket, kisajátították, és németként adták el, a hasznot ők vágták zsebre. Azt a piacot, ami egy fél napra üres lett, a nyugat-európaiak egy pillanat alatt betöltötték. Ma az orosz piac úgy néz ki, hogy kb. 4-500 millió palack bort vásárolnak a világ különböző részeiről, ebből közel 300 millió palack az olaszoktól van, ők magasan az elsők. Mi szerintem el tudnánk adni – ha egyáltalán lenne kellő mennyiségünk hozzá – 7 millió palackot biztosan, ezt már bemértem évente, de ez a szám szerintem akár az 50 millió palackot is elérhetné. Az oroszok nagyon szépen fizetnek, nincsenek problémáik, csupán azt kérik most a háborús helyzet miatt, hogy belföldiesített termék legyen. Ez azt jelenti, hogy valaki, egy helyi importőr vámolja le a magyar bort, és vigye be a boltba.
De hát ez hatalmas lehetőség lehetne a mi borainknak! A gyakorlatban hogy próbálod bevinni a magyar borokat az ottani piacra?
Járom az országot, minden hónapban elmegyünk 1-2 helyre. Azt látjuk, hogy nagy meglepetést okoz nekik a magyar borok kiváló minősége, a Kreinbacher, Tokaj, a Villányi, a Szekszárdi, a Balatoni borok nagy tetszést aratnak. Teljesen oda meg vissza vannak tőle, hogy milyen jó borokat mutatok nekik. Még az árukat sem sokallják, mert mi azért még így is sokkal olcsóbbak vagyunk, mint franciák, osztrákok vagy spanyolok. Az ottani törvények szerint 40 napra fizetnek, és mindig fizetnek.
Vodka helyett arccal a borok felé
Hogy alakultak Oroszországban az alkoholos italok fogyasztási szokásai?
Ahogy említettem, az oroszok ’91 óta kezdtek leszokni a vodkáról. Míg korábban úgy nézett ki, hogy a férfiak csak töményet ittak, főként vodkát, a nők pedig édesbort. Vörös édes, fehér édes. A vörös édeset Grúzia szállította, Grúzia és Moldávia történelmileg a borok 50%-át hozták ide. Mivel a Moldávok most nincsenek baráti viszonyban Oroszországgal, ezeket ők kivonták, a Grúz boroknak áll most a zászló, mivel kibékültek újra, szerintem egy olyan 20%-át bírják a piacnak. Az oroszok 91-től elkezdtek világot járni. Egy részük emigrált, nagyobb részük turistáskodik, és megtanulták a szárazbort kedvelni. Megjelent a minőségi borok iránti kereslet náluk is, ’91-ben létrejöttek az importőrcégek, közel 28 ezer darab, mára már csak másfél ezer, ebből egy az enyém. Ezek az importőrcégek szállítják főleg Nyugat-Európából a borokat.
A háborús helyzet miatt van valami EU embargó a borok terén az oroszokkal szemben?
300 euró/palack fölött tilos Európai Unióból beszállítani Oroszországba, mert az luxusnak számít. Magyarországon még ilyen drága borok nincsenek, így ez minket nem korlátoz.
A gyakorlatban hogyan sikerült betörni az orosz piacra?
Oroszországban nincs állami importőrcég. Korábban élelmiszerrel kereskedtem, konzerveket adtam el, volt olyan, hogy száz vagont egy hónapban, ám aztán szép lassan az oroszok önellátók lettek, már nincs szükségük ránk. Elég nehéz volt belépni a borpiacra, nagyon magasak a jövedéki adók. Eleve az az importőrcég, amelyik nem tesz le 200 eurót, az nem is mehet be a megye területére. Több mint 80 megye van, általában 4-5 alkoholkereskedő van egy megyében, Szentpétervár és Moszkva kivétel. Itt azért alakult nagyjából másfélezer importőrcég. Nagyon komolyan ellenőrzik a cégeket, Oroszországban minden boron van zárjegy, amit valaha mi is ragasztottunk itthon. A kinti vámudvarban teszik fel ezeket a zárjegyeket az ottani munkatársak, csak így lehet beszállítani. Ki kell fizetni a bort, ráteszik az orosz hátcímkét az orosz szabvány szerint, és azzal megy be. Igazából a csillagos ég lehetne a határ a magyar borok előtt.
Határ akár a csillagos ég!
Amikor attasé voltam 2011-2015-ig, akkor is az volt a feladatom, hogy az összes borászt összegyűjtsem. Kivittem öt borvidéket, egy teljes tokaji borvidéket 13 borásszal, a hegybíróval, kivittem Szekszárdot, kivittem Villányt, kivittem a balatonit, kivittem a pezsgősöket, és ezeket bemutattuk Moszkvában és Pétervárott a nagyközönségnek. Ezt én a saját pénzemen finanszíroztam nemzeti bormarketing helyett.
Létrehoztunk egy alapítványt, a Borexportőrök Egyesületét, ami igazából arra lenne hivatott, hogy közel 200 borászattal összeállva, egységben ezt a keleti piacot visszafordítsuk. Mert igazából Tokaj, a Zászlóshajó a legismertebb borvidékünk, arra felfűzzük a többi borvidéket, mert a többiről nem hallottak. Se Villányról, se Szekszárdról, talán egy picit Egerről a Bikavér gyanánt, meg Balatonról. Tokaj a hívószó, a kezdet, amivel a többit is el lehet adni.
Tokaj a hívószó
Pontosan hogy fest az a nagyszabású elképzelésed, amellyel augusztusban bemutatkozó körutat szervezel?
Az orosz nagykövetséggel közösen szervezünk egy olyan akciót, hogy Magyarországra hívunk 15 orosz borászt, a legismertebbeket, a legmagasabb minőségűeket, mindegyik hoz magával 3-4 bort, tehát közel 60 bort fogunk kóstolni. Ez az első találkozó a diplomáciának fog szólni igazából, meg a nagykövet meghívottjainak az orosz nagykövetségen. A második napon pedig szeretnénk szervezni ennek a 30 főnek meg az újságíróknak, nagykövetségeknek, borászoknak, egy eszmecserét, tapasztalatcserét az orosz és a magyar borászok között. Mert nagyon nagyra tartják a magyar borokat Oroszországban, és szeretnének tapasztalatokat szerezni. Ezért az 5 napból 2 nap lesz a bemutató augusztus második felében. Ezután pedig lemennénk 3-4 borvidékre, Egerbe, Tokajba, talán Somlóra, a pezsgőt nagyon nagyra tartják. A terv még vázlatos ugyan, de rendelek buszt, minden meg lesz szervezve. Valójában a baráti viszony kiépítésén lenne a hangsúly, szeretném azt az űrt betölteni, hogy ne úgy nézzenek ránk, mint „nem baráti ország”-ra. Nyitottak legyenek a magyar kultúra és a magyar bor befogadása iránt.
A politika ugyan most nem arra fordult, de az oroszok nagy türelemmel vannak irántunk.
Köszönöm szépen a beszélgetést, természetesen követni fogjuk az eseményeket, fókuszban az augusztusi rendezvénnyel!
Fotók + beszélgetés: Dékány Tibor
