Kamocsay Ákos az első neszmélyi közösségi borról mesél

Kamocsay Akos

Március 10-én mutatkozott be a borvidék első közösségi bora, a #Neszmély. A válogatás célja, hogy még közelebb hozza a borrajongókhoz a hamisítatlan neszmélyi stílust, amely a helyi borászok által 5 különböző cuvée-n keresztül került megfogalmazásra. Erről kérdezte a Hilltop blogja Kamocsay Ákost.

Hogyan és milyen céllal fogalmazódott meg a gondolat a helyi borászatokban a #Neszmély létrehozására?

6 olyan helyi borászat fogott össze, ami komoly formában jelen van a piacon, és elkezdett beszélgetni egy Neszmély megismertetését és népszerűsítését célzó közösségi bor megalkotásáról. Nekem régi szívfájdalmam volt, hogy a Hilltop nevet jobban ismerték az emberek, mint Neszmélyét, amit sokan a térképen se tudtak elhelyezni. Erről nem a borrajongók tehetnek, hanem mi, hiszen ezek szerint nem tudtuk eléggé megismertetni velük ezt a borvidéket. Ez persze köszönhető annak is, hogy a szocializmusban itt nem alakult ki nagyobb borászat, a megtermelt szőlőt pincegazdaságok vásárolták fel, és a belőle készült borokat már nem neszmélyiként forgalmazták. Egy időben ráadásul hozzácsatolták az Ászári borvidékhez, tehát még a nevét is elveszítette ez a történelmi borvidék. Aztán a rendszerváltás után mi kezdtünk el konkrétan neszmélyi bort forgalmazni. Ezzel sokáig egyedül voltunk, az utóbbi néhány évben azonban egyre több új borászat zárkózik fel mellénk.

Mik voltak az alapvetések, az irányelvek a #Neszmély borok készítésénél?

Olyan házasítást akartunk készíteni, ami a borvidékre jellemző. Hogy aki megkóstolja, be tudja azonosítani a neszmélyi stílusjegyeket. Vagyis legyen könnyed, friss, üde, ugyanakkor jellemezze egy kis komplexitás és testesség is. Legyen behízelgő illatú, de ne legyen uralkodó illat benne. Hogy ezen belül az ízvilág merre tolódik, az a borászat egyéni felfogásán, a rendelkezésre álló borokon és persze a készítés körülményein múlik. Emellett számított az is, hogy olyan minőségű cuvée-k szülessenek, amiket minden évben tudunk produkálni. Ez azért sem könnyű, mert mi itt északon sokkal jobban ki vagyunk téve az évjáratok különbözőségének, mint más borvidékek.

Hogy alakultak ki a szabályok, mi alapján formálódott a közös márka?

2-3 hetente összejöttünk, megvitattuk a feltételeket, a designt. Ezzel párhuzamosan kóstoltunk. Már a második alkalomra mindenki hozott 3-3 cuvée-t, amiről szavaztunk, aztán legközelebb megint kóstoltunk, és újra szavaztunk, így orientálva egymást egy egységes stílus felé, amit úgy érzem, sikerült kialakítanunk. Februárban döntöttük el, hogy kinek melyik bora kerüljön forgalomba.

Mennyire kaptak szabad kezet az egyes borászatok a házasításnál?

Meghatároztuk az alapfajtákat (királyleányka, olaszrizling, rajnai rizling, rizlingszilváni, chardonnay, pinot gris – a szerk.), kikötve, hogy egy fajtából nem lehet több a házasításban, mint 50%. Emellett meghatároztuk azt a három illatos fajtát, a cserszegi fűszerest, az irsai olivért és a sárga muskotályt, amelyiknek benne kell lennie, de aránya nem lehet több 15%-nál. Ezt mindenki másképp fogta meg, az adottságainak megfelelően más fajtákból hozta létre a saját hashtag-verzióját.

Azt elárulhatjuk, hogy mi került a Hilltop-verzióba?

50% királyleányka, 10% chardonnay ,15% pinot gris, 10% sauvignon blanc, 10% sárgamuskotály és 5% irsai olivér került bele.

Az interjú folytatását a Hilltop blogon olvashatja.