A Kékfrankos Magyarországon a legelterjedtebb, a legnagyobb területen telepített kékszőlőfajták közé tartozik. Jelenleg is a borvidék egyik szimbóluma, a Szekszárdi Bikavér alapja. Későn érő-, szárazságtűrő fajta, így jól alkalmazkodik a globális felmelegedés állította kihívásokhoz. Emellett rendkívül jól közvetíti a termőtalajt, könnyen formálható a borász ízlése szerint. Ez a tulajdonság jól jön ha a Szekszárd adottságait nézzük, ugyanis az agyagos löszös talaj jó vízgyűjtő, kedvez a gyümölcsös aromáknak. Ugyanakkor érett alapanyagból, hordós érleléssel, hosszan eltartható, nagy testű borok is születhetnek belőle, Szekszárdon pedig a magas napsütéses órák számából fakadóan erre is van lehetőség.
A borfogyasztási- és gasztronómia kultúra folyamatosan formálódik, igazodva a fogyasztói ízlés változásához. A könnyebb ételek mellé egyre inkább jó ivású gyümölcsös, könnyed vörösborokat párosítanak alacsonyabb alkoholtartalommal és kevesebb fahordós érleléssel. Magyarországon a nagy világfajtákon kívül kevés olyan szőlőfajta létezik, amely nemzetközileg is ismert és elismert. Jelenleg a világpiacon a Blaufrankisch néven futó osztrák kékfrankosoknak van kiemelt helye, az osztrák termelés 6,5 %-át ugyanis ez a fajta teszi ki. Általánosságban elmondható, hogy itt is kevés termelőnek sikerül nemzetközi szinten elismert fajtává tenni és nyereséggel exportálni a Kékfarnkost. Weninger, Roland Velich vagy Dorli Muhr képzik a kivételt, őket viszont ismerik a világ minden területén.
A Heimann pincészetnél a kékfrankos nemzetközi trendekbe való beillesztése komoly kihívás és egyben reménykeltő cél is. Ifjabb Heimann Zoltán szerint a fehérboros dominanciájú Tolnai borvidék és a nagy, testes vörösborokról híres Villány között éppen lenne lehetőség a kékfrankosra, mint középtestű fajtára építeni.
A gyümölcsösség és a könnyedség lehetnének a hívószavak, ezt pedig a Bati kereszt és a Baranya-völgy dűlőválogatáson keresztül is megtapasztalhattuk. Mindkettőben megvannak a cseresznyés illat és ízjegyek, előbbi kicsit hűvösebb utóbbi pedig melegebb, magasabb hőösszegű dűlőről származik. A Bati Kereszt kékfrankos Október végén kerül nemzetközi bemutatásra. Reméljük sikerül bizonyítania, hogy a szekszárdi kékfrankosnak van helye a világ borai között.
A Takler pincészetnek is fontos fajtája a kékfrankos, itt inkább a hagyományok továbbvitelén volt a hangsúly. Érett alapanyagból tovább érlelhető, vaskosabb tételeket készítenek, melyet a két klasszikus dűlőszelekción, a Gurovica és a Szenta-hegyi kékfrankosán keresztül vizsgálhattuk meg. Mindkettő dűlőválogatás csak kiemelt évjáratokban készül, másodtöltésű, fahordós érleléssel, a 2017 híresen jó év volt. A Szenta-hegyi kékfrankosban az érett cseresznyés jegyek jelentek meg, a Gurovicában különleges vörösagyag talajából fakadóan az aszalt jegyek mellett már a minerális aromák is előjöttek. Ezt az eleganciát a Berliner Wine Trophy aranyéremmel jutalmazta.
A Szekszárdon töltött hétvégéből a borászok elmondása alapján az derült ki, hogy a legnagyobb probléma még mindig a magyar bor nemzetközi ismertségével van, és kevés a tájékozódni vágyó, borkedvelő fiatal. Az egész borvidékre (a generációváltással és a kis, kézműves borászatok előretörésével) friss szemlélet és erős tenni akarás, a terroir erősségeinek kihasználása és az ehhez igazodó borkészítési eljárás a jellemző. Akár a fajta könnyedebb vagy testesebb arcáról legyen szó, a folyamatos nemzetközi jelenléttel jó úton haladnak.
(Pál Judit)
