Német és brit gazdálkodók már több mint 100 évvel ezelőtt észrevették, hogy a megművelt talaj termékenysége csökken, és a termelésük hatékonysága stagnál. Nem sokkal ezután más országokban is egyre többen szembesültek hasonló tapasztalatokkal, ami arra sarkalta a gazdálkodókat, hogy alternatív gazdálkodási formákat kezdjenek alkalmazni.
Ez az irány egyre inkább elterjedt az 1950-es években, amikor a rovarlölőszerek használatát mind szélesebb körben vezették be. A „főszereplő” DDT-t (diklór-difenil-triklór-etán) új peszticidként használó gazdák felismerték a feltörekvő agrokémiai ipar vegyszereinek környezetromboló hatását, sőt, a századvég során az is kiderült, hogy a DDT fő metabolitja antiandrogén hatású, azaz olyan anyag, amely a magzati életben gátolja a férfijelleg, a szaporodási szervek normális kialakulását. A konzervatív értékeket valló és a környezeti fenntarthatóságot egyre inkább szem előtt tartó gazdák immár teljes joggal álltak ellen az ipari és kormányzati nyomásnak, ami a kemikáliák használatát erőltette, emellett erősen ellenezték a külső forrásoktól való függőséget is. Az egyre növekvő igény az ökológiai gazdálkodásra és a környezet megóvására 1972-ben életre hívott egy nemzetközi szervezetet (IFOAM, International Federation of Organic Agricultural Movements), amely összefogja a világ különböző, alulról szerveződő ökológiai irányzatait.
Napjainkban a biotermékek előállítását és forgalmazását az Európai Unióban egységes – jogszabályban rögzített – előírásrendszer szabályozza, melyhez ellenőrző-tanúsító rendszer is kapcsolódik. Az „ökológiai”, „biológiai” vagy éppen „organikus” jelzők az élelmiszerek, termények, szaporítóanyagok termékcsoportjainál szinonim és védett fogalmak, és kizárólag olyan termékeken tüntethetők fel, amelyek megfelelnek a vonatkozó jogszabályi előírásoknak. E megfelelést az államilag elismert ellenőrző szervezetek által kiadott tanúsítvány igazolja.
Mindez igen fontos előrelépés volt, de mit takar pontosan a biológiai gazdálkodás?
Az organikus gazdálkodás olyan termelési rendszer, ami fenntartja a talaj, a környezeti rendszerek egyensúlyát és megóvja az emberek egészségét. A termelés során a helyi erőforrásokra, az ökológiai folyamatokra, a biológiai sokféleségre támaszkodik a külső erőforrások és az olyan, gyakran ártalmas természetidegen anyagokkal szemben, mint a műtrágyák vagy szintetikus növényvédőszerek. Ezáltal a gazdaságon belül zárt anyag- és energiaáramlás megvalósítására törekszik, a talaj termékenységét (szervesanyag-körforgását) vetésforgó, komposzt, istállótrágya, zöld trágyázás és biológiai növényvédelem révén biztosítja, figyelembe véve a helyi adottságok által támasztott feltételeket. Fentiek értelmében a növényvédelemre és tápanyag utánpótlásra használható anyagok, valamint a feldolgozás során alkalmazható adalék- és segédanyagok köre szigorúan szabályozott..[1]
Az IFOAM 2000-ben kiadott dokumentumai tartalmazzák az ökológiai gazdálkodás alapelveit és műveleteit.
Az egészségvédelem alapelve: Az organikus gazdálkodás az ökoszisztéma egymással összefüggő egységeiként tartja szem előtt a talaj, a növény- és állatvilág és a bolygó „egészségét”. Nyilvánvaló, hogy az egyén és a közösség egészsége szorosan összefügg a teljes környezeti rendszer egészségével, így e fogalom az élő rendszerek integritását jelenti: egy fizikai, mentális, ökológiai jól-lét rendszer fenntartását. Az egészség megőrzésében a regeneráció, az immunitás a rugalmasság mind fontos tényezők. Az organikus mezőgazdaság szerepe abban áll (kezdve a termeléstől a feldolgozásig), hogy fenntartsa az ökoszisztéma egészségét a talajban lakó legkisebb organizmustól az emberig. Miképpen? Egyfelől a jó minőségű, magas tápértékű élelmiszerek megfelelő mennyiségben történő előállításával, másfelől a környezeti szennyezés (ártalmas vegyi anyagok, termelési támogatórendszerek, erőforrások melléktermékei és ökológiai lábnyoma) kiküszöbölésével.
Az környezetiség alapelve: Az organikus gazdálkodás élő ökológiai rendszereken és körforgáson alapul, velük együttműködésben dolgozik, követi és segít fenntartani azokat. Az ökológiai gazdálkodás gyökerei maguk az élő környezeti rendszerek, ezek megújuló folyamataira kell épülnie a termelésnek, és az adott termelési környezetben kell elérni az ökológiai jól-létet. Az ökológiai gazdálkodásnak a különböző országokban a helyi ökológiai rendszerekkel, kultúrákkal és adottságokkal kell összhangban lennie. A környezet minőségének megóvása érdekében az alapanyagok és az energia felhasználása során fontos szem előtt tartani az újrahasznosíthatóság szempontjait, ami egyúttal hozzájárul a gazdaságos működéshez is. Az ökológiai gazdaságok fenntartható fejlődésének egyik fő szempontja a nagymértékű biodiverzitás fenntartása.
A méltányosság alapelve: Az organikus gazdálkodás túlmutat a szoros értelemben vett gazdálkodáson. Erre utal a méltányosság elve, ami alatt azt értjük, hogy a környezetünket közös értéknek, emberi kapcsolatok terének tekintjük. Az ökológiai gazdálkodásban résztvevők úgy alakítják ki az emberi kapcsolataikat, hogy az valamennyi fél számára méltányos legyen, beleértve a mezőgazdasági termelőket, feldolgozókat, kereskedőket és a fogyasztókat is. Az ökológiai gazdálkodás mindenki számára a jó életminőséget kell, hogy biztosítsa, és hozzájárulva az elegendő (szükséges) mennyiségű, jó minőségű élelmiszerek és egyéb termékek előállításához. A környezeti erőforrások használatában arra kell törekedni, hogy a jövő nemzedékei számára is rendelkezésre álljanak, aminek előfeltétele a tudatos, nem pazarló hasznosítás a jelenben. A méltányosság elve megkívánja a termelés, elosztás és a kereskedelem nyitottságát, figyelembe véve a valós környezeti és társadalmi költségeket.
A gondoskodás alapelve: Az ökológiai gazdálkodást olyan elővigyázatosan és felelősségteljesen kell irányítani, hogy megvédje a jelen és a jövő nemzedék és környezetünk egészségét és jólétét. Az ökológiai gazdálkodás egy élő, dinamikus rendszer, amely reagál a külső és a belső hatásokra és feltételekre. Gyakorlatilag az ökológiai gazdálkodás növeli a hatékonyságot és a termelékenységet úgy, hogy nem veszélyezteti a környezetet és a jólétet. Ennek alapján kell az új technológiákat értékelni és a meglévő módszereket megvizsgálni. Az ökológiai gazdálkodás során a termelés irányítását, fejlesztését és a technológiai lehetőséget a megelőzés és gondoskodás szempontja szerint kell kezelni. A tudománynak kell biztosítani, hogy az ökológiai mezőgazdaságban előállított termékek egészségek, biztonságosak és környezetkímélők legyenek, azonban a tudományos ismeretek önmagukban nem elegendők. A gyakorlati tudás, a felhalmozott tapasztalat, a hagyományos és a tudományos ismeretek egyidejű összehangolása szükséges.
Az ökológiai gazdálkodás tehát nemcsak az emberi egészség szempontjából bír jelentőséggel, hanem mindenekelőtt aktív környezetvédelmi tevékenységnek tekinthető. Hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez és növeléséhez, fenntartja, jó esetben fokozza a talaj termékenységét, biológiai aktivitását, védi a felszíni és felszín alatti vizeket, hozzájárul a táji értékek megőrzéséhez, takarékosan bánik a nem megújuló erőforrásokkal. Vagyis hosszútávon fenntartható, ezáltal nem korlátozza a következő nemzedékek életlehetőségeit. Ezenkívül az ökológiai gazdálkodás számos társadalmi és gazdasági előnnyel is rendelkezik: csökkenti a gazdálkodó függését a külső anyagoktól, legyenek ezek szaporítóanyagok, vagy éppen fosszilis energiával előállított tápanyag-utánpótló szerek. Hozzájárul a vidéki lakosság megtartásához, jövedelmet és keresleti piac alapú értékesítési lehetőséget kínál.
Összességében azt láthatjuk, hogy a méltányosság elve is megfogalmazza: a környezettel szoros együttműködésben kell gazdaságunkat fenntartani. Ez csak úgy lehetséges, ha teljesül az egészség védelmének alapelve, ami az egészséges talajból indul ki. A környezetiség-, és gondoskodás alapelve pedig rámutat, hogy hosszú távra érdemes tervezni a megfelelő technológiák alkalmazása mellett. Az eddig megszokott talajművelési technológiákat újra kell gondolni, és paradigmaváltást kell megvalósítani. El kell hagynunk a talaj bolygatását, az üvegházhatású gázok levegőbe juttatását és a környezetre káros szerek használatát. Mindez egyelőre az organikus művelés önkéntes kiváltsága, ám pár évtizeden belül teljesen egyértelmű lesz, hogy felelős gazdálkodás nélkül nem lesznek élhető hosszútávú kilátásaink.
(Hajdu Ferenc)
A cikket a Bor és Piac magazin 2022. negyedik lapszámában is olvaszhatják. A rovat a Bloomair támogatásával jött létre.
[1] (FAO/WHO Codex Alimentarius Commission, 1999); IFOAM General Assembly, 2008.
