A cikkeimben a több évtizedes pályafutásom során szerzett ismereteket kívánom megosztani a gyakorló szakemberekkel, szőlőtermesztőkkel, ismereteik felfrissítése, bővítése céljából, abban bízva, hogy segítséget nyújt mindennapi munkájukhoz. Az elméleti ismeretanyag mellett közreadott számos tünetfotó az ültetvényekben megjelenő probléma beazonosítását, és a helyes diagnózis megállapítását segítheti.
A célom nem a teljességre törekvés, hanem a legfontosabb makro, és mikroelemek élettani szerepének tömör ismertetése, valamint a hazai viszonyok között leggyakrabban előforduló hiánytünetek bemutatása. A tápapelem ellátottsági, vagy felvételi zavarok fellépése számos tényezőtől függhet: az adott elem mennyiségétől, a talajtípusától, pH-jától, a növények korától, az alany fajtájától. A tünetek megjelenési ideje és formája is eltérő lehet. Érdemes megjegyezni, hogy makrotápelemek (N, P, K, Ca Mg, S) hiánytünetei általában az idősebb leveleken, a mikroelemeké (F, B, Zn, Cu, Mn, Mo, Co, Na, Cl) viszont elsősorban a fiatal hajtásokon és leveleken jelentkeznek.
A nitrogén a szőlőnél a vegetatív fázis alapeleme, amit a teljes vegetációs ciklusra biztosítani kell. A hiány jellemző tünetei: gyenge hajtásnövekedés, sápadt, világoszöld vagy sárguló lombszín, súlyosabb esetben érközben megjelenő nekrotikus foltok, apró bogyók (1. kép). Elsősorban laza szerkezetű homoktalajon, csapadékos években jelentkezhet, de előfordulhat az un. „rosszidő klorózis is” hűvös, csapadékos időjárási körülmények között kötötteb talajokon lévő ültetvényekben is. A nitrogén túladagolás vegetatív túlsúlyt, haragos zöld lombszínt eredményezhet és növeli a kórokozókkal szembeni fogékonyságot.
A foszfor a generatív fázis irányítója, vagyis a termékenységet megtestesítő tápelem. A hiány tünetek nem annyira jellemzőek. A szőlő esetében a levélzet sötétzöld, keménytapintású, deformált, varas felszínű, fényes csillogás látható rajta. Az idősebb leveleken a szélektől kiindulóan bronzos v. lilásbarna nekrotikus foltok jelenhetnek meg, klorotikus színátmenettel a többi levélfelület szennyeszöld színében. Ám a gyenge fürthozamból, a csökött kis méretű fürtökből is következtethetünk a foszforhiányra.
A kálium a harmadik legjelentősebb tápelem a szőlő életében. Legfőbb szerepe a minőség alakításban van (cukortartalom, illat, íz, savak mennyisége, minősége, színanyagok alakulása), de meghatározó a vesszők beérésében és a téltűrésben. Nagyon fontos a K és a P közötti összhang, mert kellő K ellátottság nélkül a P nem tudja betölteni a termésmennyiséget meghatározó szerepét. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a nagy termés és a jó minőség a három fő makroelem – N, P, K harmóniáján múlik. Érdekes Németországi tapasztalat, hogy a magasabb K-ellátottság (levélben mért érték 3%) mérsékelheti pl. a levélsodródás vírusok káros hatását. A szemmel érzékelhető hiánytünetek megjelenése előtt felismerhető az elégtelen K-ellátottság a növényeken. Enyhébb hiány esetén akár már kötődéskor, először a fürtök körüli leveleken figyelhető meg a levélszéli szövetek kivilágosodása sárgulása, ami nekrózisba mehet át. Árulkodó tünet a délelőtti napos időszakban a levélzet turgorhiányos, ernyedt, kókadt állapota. A bogyók fejlettlenek, nehezen cukrosodnak, nagymértékű hiánynál virágzat, lombleszáradás és fürtlankadás következhet be (3. kép).
A kalcium is fontos szerepet játszik a szőlő életében, mint pl. a talaj pH szabályozásban (savanyú talajokon), a bogyóhéjvastagság, a szín és az illatanyagok kialakításában. Hiánytünetek megjelenése nem jellemző, sokkal fontosabb a magas mésztartalmú talajok esetében mésztűrő alanyok használata, mint pl. Fercal, Georgikon 28, 140 Rugeri, Georgikon 10 EE.
A magnézium a klorofill kialakuláshoz, vagyis a légzéshez szükséges különböző enzim tevékenységgel aktivizálja a tápanyagokat. A Mg hiánytünetek igen gyakoriak, és jól ismertek. Érközökbe nyúló klorózis, de az erek és az érmenti szövetek zölden maradnak így alakul ki a jellegzetes fenyőfaszerű érmintázat (4. kép). A fehér fajták között is akadnak a Mg-hiányra kifejezetten érzékenyek, mint pl. az Olaszrizling. A klorotikus levélszövetben nekrotizálódó, barna foltok jelenhetnek meg, végül a levélszél is elszáradhat. A kékszőlőknél a klorotikus foltok előbb bíborvörös árnyalatot vesznek fel, ami később piros árnyalatba megy át és végül nekrotizálódik. A Mg hiány savanyú talajokon gyakran Mn-többlettel párosul, ami nehezen azonosítható összetett tünetképet eredményezhet.
A Mg- felvételi zavarhoz köthető egy másik igen jól ismert probléma a szőlő élettani fürtkocsány-bénulása. A tömeges előfordulás kiváltó oka a K/Ca + Mg közötti aránytalanság, ami miatt a fürtkocsány elzáródik, befűződik, leáll a nedvkeringés. Az elzáródott fürtrész víz és tápanyagellátása megszűnik, a bogyók elernyednek, (6. a, b kép) a fürt v. fürtrészek elhervadnak majd leesnek a földre. (6. c, d kép) Az érzékeny fajtákban (pl. C. sauvignon, Blauburger, Turan, Cserszegi fűszeres) a zsendülés, érés időszakában a fürtrészek, vagy teljes fürtök hervadása, lehullása miatt, súlyos termésveszteség következhet be.
A védekezés: alapja a pontos diagnózis, amihez levélanalízis eredményekre van szükség, mely alapján megtudhatjuk, hogy melyik elem túlsúlya vagy hiánya idézi elő az adott területen a kocsánybénulást. Általában többszöri Mg-szulfátos permetezéssel vagy keserűsó kijuttatással kezelhető a probléma, a K/Ca+Mg -arány csökkentés révén pedig megelőzhető a kialakulása.
A fent leírt tünetek összetéveszthetők, bár határozottan eltérnek a botrítiszes részleges vagy teljes kocsánybénulástól. A szürkerothadás esetén éles határvonal látható a fertőzött és egészséges szövetek között, a károsodott fürtök nem hullanak le a tőkéről, valamint a nekrotizálódott fürtkocsány felületén nedves körülmények között rövid idő alatt kifejlődik az egérszürke penészgyep (5. kép).
(Dr. Dula Bencéné)
A rovat a Bayer támogatásával jött létre. A teljes cikket a Bor és Piac magazin 2022. negyedik lapszámában olvashatják, valamint két részben a honlapon is közöljük.
