Kis késéssel, de végül létrejött az emlékest sokunk mesteréről, Rohály Gáborról. A tavasszal elhunyt Bormágusra kedvelői, követői, tanítványai, valamint jeles borászok, meg természetesen munkatársa és felesége, Mészáros Gabriella emlékezett. A Pasaréti Ferencesek Közösségi Házában megtartott összejövetel egyben alkalmat adott a 10 éves szünetet követően újra összeállított és kiadott új BORKALAUZ bemutatására is.
Rohály Gábor személyisége és munkássága mára már legendává emelkedett. Most talán már mindannyian megtanulhattuk még jobban értékelni hogy kortársai, tanítványai, munkatársai lehettünk. Az emlékest azt is megmutatta, hogy milyen hatással volt a Mester a magyar borkultúra erőteljes felívelésére. Erről lehetett sokaknak sejtése, de ezen az estén, amikor legjelesebb borászaink egyenként mesélték el a személyes élményeiket, mindez kiteljesedve most vált teljes egészében érzékelhetővé. Rohály Gábor tökéletes ítéletalkotásával emelte ki azokat a borászokat, akik aztán a magyar bort ismét naggyá tudták tenni – és de jó, hogy erről tényként, és múlt időben írhatunk!
Sokan ott voltak, ám még többen eljöttek volna az emlékestre, ha nem éppen a szüret derekára esett volna. De mégis jelen volt Tokajból Árvay János, Árvay Angelika, Demeter Endre, Demeter Zoltán, és velünk volt Szepsy István még akkor is, ha hangját, visszaemlékezését ezúttal csak hangrögzítőről élvezhettük is. Itt volt Csopakról Jásdi István, Szekszárdról ifjabb Vida Péter, a Hajós-Baja borvidékről Koch Csaba, Villányból Gere Attila. Nagyon szeretett volna eljönni Egerből Lőrincz György, Szekszárdról Vesztergombi Ferenc és Csaba is, de őket nélkülözni kellett a szüreti teendőik miatt.
A borászok sorjában mesélték el emlékeiket a Mesterről, ami alkalmat adott arra, hogy az ember tollforgatóként elbizonytalanodjon. Bebizonyosodott, hogy élvonalbeli borászaink tökéletesebb jellemzéseket, élmény telibb emlékeket fogalmaztak meg a Bormágusról, mint amilyet írók, borszakírók valaha. Talán leginkább Szepsy István szavaiból lehetett érzékelni, hogy mit jelentett akkoriban, a rendszerváltást követő években, amikor Rohály Gábor felfigyelt valakire, akinek aztán a munkásságát folyamatosan figyelemmel kísérve, a szürkeségből kiemelve pillanatok alatt a reflektorfénybe emelt.
Szeretete, szakértelme, intuíciói kisugároztak a tehetséges borászokra, akik aztán ezt a fénycsóvát visszasugározva a Mesterre, együtt vitték előre a Magyar Bor ügyét. Csalhatatlan ítélőképességének köszönhetően azonnal ki tudta szúrni a minőséget, de egyben ő volt az is, aki a semmiből megalkotta a borleíró szótárat is. Ő fogalmazta meg az egyensúly szerepét a borban, ő adott kifejezéseket a bor színének árnyalataira, illatára, gyümölcsösségére, fűszerességére, savasságára, tanninjaira. Már befutott egzisztenciájú fogorvosként vitt végre pályamódosítást. A hazai borok újbóli elismertetéséért vállalta fel, hogy beleugrik egy teljesen bizonytalan világba feladva a biztos anyagi jóllétet.
Borkedvelői körével létrehozta a Hét Borbírák Rendjét, hogy aztán a legjobb borászok elismerésére létrehozzák az Év Borásza kitüntető címet. Az emlékesten Ember Sándor beszélt meleg szavakkal a Mesterről a Hét Borbírák Rendjének nevében. Úgy adódott, hogy Rohály Gábornak nem csupán a borok iránt volt kiváló érzéke, hanem a párválasztáshoz is, hiszen Dr. Mészáros Gabriella személyében nem csupán egy kedves, bájos magánéleti társra lelt, hanem egyben avatott küzdőtársra is, akivel együtt megalapították a Borkollégiumot, melynek oktatói lettek mindketten, valamint beindították hazánk első wine-guide sorozatát, a Borkalauzt. Dr. Mészáros Gabriella most ezzel is életben tartja, és továbbviszi a Mester szellemiségét, hogy 10 év szünetet követően ismét összeállította, és megjelentette a sorozat aktuális, idei példányát.
Dékány Tibor