Pálffy Gyula a Káli-medencei borászok egyik legstabilabb tagja, a Gasztrófalu Köveskál egyik fő oszlopa, a Balatoni kör alapító tagja, a Köveskáli Furmint-napok létrehozó ötletgazdája. Termékspalettája igen széles, amiben ott a helyük a Balatonfelvidéki tradicionális fehérboroknak, a legnagyobb vörösöknek, a tradicionális érlelésű pezsgőknek. Tevékenységének igényes termékei képezik a látható részét, de e mellett nem feledkezhetünk el arról sem, hogy jelentős szerepet tölt be a Pannon-táj páratlan értékének, a Fekete-hegynek kultúrtájként való megőrzésében is, hiszen a szőlő alacsony felvásárlási árai, a kisgazdák ellehetetlenülése miatt itt is megindult a táj beerdősülése. Pálffy Gyula bio-gazdálkodással, a szőlőheggyel való együttéléssel, odafigyeléssel segít a Káli-medence egészen egyedi szépségének megóvásában is. Pálffy Gyulával köveskáli borászatában beszélgettünk.
Hogy indultál neki a pályának?
Tősgyökeres Köveskáliak vagyunk, ami a környezetünkben lévő tárgyi emlékekből is kiderül. Itt évszázadokon keresztül semmi másból nem tudtak megélni, mint szőlőművelésből és borkészítésből. Édesapám a TSz-ben dolgozott, miközben mindig is volt egy kis háztáji birtokuk, ami egyrészt politikai feladatot töltött be, „Ne gondolkozzanak, hanem dolgozzanak szabadidejükben is az emberek” – alapon, de ami egyben belőlük is fakadt, hiszen kellett a pénz ahhoz hogy visszavásárolják a földet, amit elvettek tőlük. Következetes munkával a rendszerváltásig sikerült a családtagok nevére összességében egy egyholdas birtokot összehozni. Én eleinte más jövőt láttam magam előtt, Tapolcára költöztem a családommal, és végzettségemnek megfelelően kereskedelemmel kezdtem el foglalkozni. Üzletkötőként dolgoztam, mellette boltjaim voltak, ám jöttek a multik, és más pálya után kellett nézni. Egyre jobban kezdett vonzani a borkészítés, rezonáltak bennem Szeremley Huba gondolatai, amit a Borbarát magazinban olvastam, éreztem hogy igaza van, az a hivatásunk és egyben kötelességünk, hogy megmutassuk, mennyi gyönyörűséget tud ez a Balaton-felvidéki táj produkálni. Akkor már beindultak a dolgok, Villányban is megkezdték az önálló palackozást a családi pincészetek, látszott, hogy ennek van perspektívája. ’98-ban elkezdtünk palackozni édesapámmal, 2002-ben elvégeztem a borásziskolát Füreden. 2002-ben volt az első telepítésem, akkor Juhfarkot és Cabernet Sauvignont telepítettem, sokat jártam a többi borvidékre, figyeltem, tanultam, tapasztalatot gyűjtöttem.
Hogy jutottál el a természet-közeli művelési módig?
2007-ben az Olaszrizlingünket a Bortársaság beválogatta. Akkor kezdtem gondolkozni azon, hogy ne vegyszerrel, ne mérgekkel dolgozzunk a szőlőben. Akkor már nem gyomirtóztam, és kezdtem közeledni a bio-művelés felé. Utánajártam, utánaolvastam, és elhagytuk a felszívódó szereket is. Csak kén – rézalapú permetezéseket alkalmaztunk. 2010-ben volt Somlón a Biocont-nak egy technológia-bemutatója, ami szimpatikus volt számomra, és attól kezdve csak ezeket a szereket használtuk.
Hogy alakítottad ki a jelenlegi birtokszerkezetet?
Sok apró parcellát vettünk, a Traminit kivágtuk és helyére egy hektáron Kékfrankost telepítettünk, egy osztrák klónt, telepítettünk fél hektár Syrah-t, fél hektár Furmintot, ½ hektáron Rajnai Rizlinget szintén osztrák klónnal. A birtok így felment 6 hektárra, aztán 2015-ben már azzal szembesültünk, hogy nem tudtunk annyi bort készíteni, amennyit el tudtunk volna adni. Így aztán jött egy lehetőség, hogy a Mezőmál-i dűlőt, ahol 2002-ben telepítettek újra egy 10 hektáros területet bérbe vegyünk. Ez a Káli-medence legmelegebb dűlője, amin kissé vegyes szerkezettel 4 hektár Olaszrizlig, 4 hektár Pinot Noir, 1 ½ hektár Tramini, meg ott is van fél hektáron Syirah, és nem lett gond az értékesítéssel. Saját területeinket 2 méteres sortávra telepítettük és 60-80 cm-es tőtávra. Ezáltal 1 hektárra vetítve kb. 8300 szőlőtőkét tudunk telepíteni. Kisebb terheléssel dolgozunk ezáltal a szőlő sokkal koncentráltabb lesz, viszont mivel a tőkeszám több ezért mennyiségben arányaiban nem lesz kevesebb termésmennyiség. Sokan 3 méter x 1 méteren többet termelnek.
Hogy szerveződött meg a Köveskáli Furmint-napok?
Tóth Sándor, akinek szintén a Káli-medencében van a birtoka, sokat mesélt a térség történeti múltjáról. Tudjuk azt, hogy a filoxéra-vész előtt itt is a Furmint volt a fő fajta, ám amikor elkezdtem dolgozni, a Fekete-hegyen egy tőkét sem találtam már ebből a fajtából, teljesen eltűnt. 2006-ban telepítettem először Furmintot fél hektáron, ami 2009-ben fordult termőre, és onnantól kezdve a Furmint a szívügyünk, miközben az Olaszrizlingről tudjuk, hogy annak lennie kell, a Rajnai Rizlinget pedig nagyon szeretjük. Amikor Furmintot telepítettem, még csak a Jásdinak, meg a Szent Donát pincészetnek volt a Balaton-felvidéken ez a fajtája. Vagy 4-5 évvel ezelőtt összehívtam azokat a borászokat, akiknek Furmintjuk volt, és elkezdtük összekóstolni, ami 2 évig ment. Köveskálon van egy nagyon jó összefogás, a Gasztrófalu Köveskál, amiben a három étterem, a Káli Art Inn, a Kővirág meg a Mi a Kő, meg a két borászat, a Káli Kövek meg mi, Pálffy Pince vagyunk benne. Nekik felvetettem az ötletet, hogy február utolsó hétvégén nyissunk a közönség felé, szervezzünk meg egy közös rendezvényt. A Kóstolom borbár csapata segített a szervezésben, a Káli Köveknél, a Káli Art Inn-ben, meg nálunk volt tematikus Furmint kóstoló, amire más borvidékekről is hívtunk borászokat.
Hogy áll az utánpótlás a Pálffy-családban?
Hál’istennek a folytatás is biztosított. Kisebbik fiam, Gyula egyből borász lett, Attila viszont olyan lázadó volt mint én, régészetből diplomázott, de aztán egyre többet jött velem bemutatókra, kóstolásokra, és ráharapott a dologra. Keszthelyen elvégezte a borászképzést is, és már saját brendet alakított ki, natúr borok, első erjesztésű pezsgők készítésével enyhén avantgarde irányzatokat képvisel. New Yorkban Michelin-csillagos éttermekben vagyunk bent ezekkel a termékeinkkel. Nem igaz az a kifogás, hogy kis ország vagyunk, nem tudunk akkora mennyiséget termelni, amivel be tudnánk törni külföldi piacokra. 1000 palackos mennyiségekkel is ki tudunk jutni a tengeren túli piacokra.
Milyen jövő áll a balatoni borászatok előtt?
A lényeg az, hogy jót kell csinálni és azt el lehet adni. Még mindig vannak akik rossz hordót használnak, így előfordulhatnak olykor itt-ott problémák. A Balatoni körnél is alapító tagok vagyunk, fontosnak tartom hogy egy bizonyos minőségi szintet hozzunk létre, és ezt mintaként fenn tudjuk tartani. Aki megízlel egy Balaton-bort az északi parton és ízlik neki, az a déli parton is bizalommal nyúl majd egy ottani tétel felé.
Pálffy Gyula gyönyörűen viruló ültetvénye a Vaskapu dűlőn 2m.-es sortávolsággal, 60cm-es tőtávolsággal van kialakítva.
A Fekete-hegy – talán nyugodtan kimondhatjuk – a világ egyik legjobb adottságú szőlőhegye. Mégis a falu felől nézve egyre kevesebb rajta a pince-présház, és egyre több az erdő. Mit lehet tenni a szőlőhegyi jelleg fenntartása érdekében?
Én is fájdalomként érem meg azt, hogy ezeken az első osztályú területeken minden szőlőm mellett van egy-egy elhanyagolt terület, amit nem tudok megvenni, mert olyan elképesztő áron kínálják. Sajnos nem kapják meg a törvény által előírt büntetést, pedig első osztályú terület. Ebben megbújnak a seregélyek, akik leeszik a termésemet, megbújnak a vadak, melyek pusztítják a szőlőmet. Sajnos ezt a problémát még nem tudtuk megoldani. Fontos lenne, ha jönnének ide elkötelezett, tanult fiatalok, akikben van elég ambíció a legmagasabb színvonal megcélzására. A XIX sz.-ban híresebb volt a Fekete-hegy mint a Badacsony. Stájer kereskedők Mária Terézia idejében elkezdtek jönni ide, a Bécsi Világkiállításon aranyérmekkel díjazták az innen kikerült borokat. Próbáljuk mi is felmutatni értékeit.
Dékány Tibor
