Azt már tudjuk, hogy milyen a magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk. Viszont vajon milyen a magyar narancsbor? Erre a kérdésre kapunk választ lapunk idei első számában nem mástól, mint a Külhoni Magyar Borászok Egyesülete alelnökétől, Geönczeöl Attilától.
A cikk szerzője rendet tesz a borászatba beköltözött új fogalmak között. „Kézműves-, terroir-, autentikus-, natúrborok. Húsz év alatt folyamatosan változó definíciókkal, időnként devalvádódó megnevezésekkel, de biztosan kibontakozott egy új borstílus. Vagyis nem is annyira új, hiszen részben ez csak visszatérés régi szőlőtermesztési és borászati módszerekhez. Az irányzat a megszokottól teljesen eltérő borízlést feltételez, valamint új borkategóriákat hozott be a köztudatba.
Magyarországra az új trendek mindig kicsit később érnek el: miközben itthon még mindig a hibás kézműves borok versus nagyüzemi műborok vitája dúlt, a világ már továbblépett ezen. A világ egyik legnagyobb mintaszámú borversenyén, a németországi Mundus vinin 5-6 évvel ezelőtt bírálótársaim már hibaként, vagy legalábbis nem kívánatosnak kezelték az erősen fajélesztős jelleget, ezzel szemben nem tekintették hibának a mélyebb színt és csersavat a fehérborokban. Itt jutottunk el ahhoz a ponthoz, ami a legnagyobb különbség a mai natúrbor-irányzat és a „konvencionális” borászat között: a borhiba, borbetegség fogalmának kezelése. A natúrborok ugyanis a legtöbb esetben nem tükrösek, gyakoriak a kiválások, a szín is széles skálán mozog, általában magasabb az illósavtartalmuk, vannak köztük oxidatívabbak, élesztőhártya alatt érleltek, a spontán erjesztés miatt sörös, vadélesztős hangulatúak, időnként megjelenik a brettanomyces, egéríz is. Élesen elválik a „tankönyvi”, „hivatalos” szakmai megítélés és a stílus rajongóinak ízlése. Hiszen ezeket a borokat szeretik, isszák, sőt rajonganak értük.”
Maradj hát otthon, olvasd tovább lapunk szerzőjének, Geönczeöl Attilának írását a narancsborról lapunk idei első számában.
(DT)
