A 40. Országos Borversenyre mintegy 900 minta érkezett, melyeket tíz zsűri bírált el. Soraikban a külpiacok fontosságára tekintettel román és lengyel bírálók is helyet kaptak. Lapunk főszerkesztője, Bozzai Zsófia négy zsűrielnökkel készített villáminterjút a tapasztalataikról.
Nyitrainé Dr. Sárdy Diána
Milyen az összbenyomásod a versenyről?
Ez az első olyan Országos Borverseny, ahol az informatika is szerepet játszott a bírálat során. A bírálók munkáját nagyban segítette, hogy nem kézzel, papíron kellett kitölteni a százpontos rendszer szerinti bírálati lapokat, hanem tabletek segítségével dolgozhattunk. Ez megkönnyítette és meggyorsította a bírálatokat. Tíz bizottság dolgozott, már ez is jelzi, hogy milyen nagy mintaszám gyűlt össze. Ebből is látszik, hogy ez a legnagyobb szakmai borverseny, amit a HNT évente megrendez. A saját bizottságomban az első napon 10 százalékos aranyérem-aránnyal dolgoztunk, négy aranyérmet tudtunk kiadni a 45 mintából. A második napon sokkal szerencsésebbnek mondhattuk magunkat, mert tíz aranyérmet is kiosztottunk. Elsősorban a 2016-os, érleltebb vörösborok azok, amelyek aranyérmet kaptak. A 2018-as évjárat fehérborai minőségben kiegyenlített mezőnyt alkottak, és nem panaszkodhatunk, összességében jó borokat kóstolhattunk.
A bizottsággal elégedett vagy?
Igen, együtt volt a bizottság. A zsűrielnöknek feladata, hogy ne engedje a nagy szórásokat, de a rendszer eleve kidobja a két szélsőértéket. Szakmai bírálat esetében nem engedhető meg, hogy egy-egy bornál 15-20 pontos különbségek jelenjenek meg, de szerencsére erre nem is volt példa.
Hogyan tudja ezt egy elnök befolyásolni?
Ilyenkor az a szokás, hogy nagyon demokratikusan meg szoktuk kérdezni a zsűritagokat, hogy miért adtak annyi pontot, amennyit. Ha a bor sorsát, érembesorolását ez befolyásolná, akkor meg szoktuk kérdezni, beleegyezik-e abba, hogy feljebb vigye a pontszámot, és így a bor a helyére kerülhessen. Arra is oda kell figyelnünk, hogy tizedpontokkal ne engedjünk el borokat, hiszen az nem elegáns a termelővel szemben sem, hogy a határon billegő tételek egy-két tizeddel maradjanak le az éremről.
Horkay András
Két nap alatt összesen kétszer 45 tételt kóstoltunk. Az első etapban, az első napon 15 fehérbort, majd kétszer 15 vörösbort, a második napon pedig ugyanilyen elosztásban még 45 bort. Az első nap fehérei jóivású, az esetek döntő többségében tiszta borok voltak, elenyésző esetben találtunk köztük hibásat. Közülük egy lett aranyérmes, a többi stabilan ezüstérmes volt. A vörösöknél meglepetés volt, hogy ez a harminc tétel sokkal stabilabb, sokkal jobb konzisztenciával rendelkezett. Hét vörös nyert aranyérmet. A második napon pont ugyanez a forgatókönyv játszódott le: egy fehér és hét vörösbor kapott aranyat. A mai kóstolóban kicsit testesebb, tartalmasabb, jobban érlelt vörös tételek voltak. Nagyon jó példákat láttunk arra, hogy 3-5 éves magyarországi borokban még mekkora érlelési potenciál lehet. Minden szempontból abszolút pozitív volt a verseny, és a bizottsággal is teljesen elégedett voltam. Az első pár bor után összehangolódott a csapat, és viszonylag kis szórással pontoztunk. Egy-egy bornál óhatatlanul kijön a különbség, de nagy átlagban elmondható, hogy körülbelül ugyanúgy kóstoltunk.
Marta Regowska
Milyennek találta a borversenyt?
A második napi tételeket jobban szerettem, mint az első napiakat. Az első benyomásom, hogy 2017 szélsőséges évjárat volt, amikor nehezebbnek bizonyult borokat készíteni, mint 2016-ban. Kedvelem a magyar borok gyümölcsösségét és savasságát.
Van kedvenc magyar borvidéke?
Az elmúlt időszakban szinte minden magyar borvidékről kóstoltam. Nagyon szeretem a Villányi borvidéket, lehetőségem nyílt megkóstolni a REDy koncepcióborokat, valamint a Cabernet franc-okat is, ami az egyik kedvenc fajtám.
Lengyelországban melyik magyar borvidéket ismerik a leginkább?
Kétségtelenül Tokajt, de a balatoni borokat is ismerik. A savasságot és az aromás borokat is kedvelik.
Van kedvenc magyar fajtája?
Igen, a furmint. Annyi változata van, a száraztól az édesig és a gyöngyözőborokig, nem beszélve a különböző érlelési időkről.
Maxime Belpray
A 2015-ös vörös évjáratról mit gondolsz a most kóstolt tételek alapján?
Nagyszerű, érett borokat kóstoltunk. Olykor előfordult, hogy a vége felé nagyon tanninosak voltak a borok, de érezni lehetett, hogy jó technológiával készültek és jó volt a fahasználat is, ami hosszú potenciális élettartamot ad a bornak.
És a 2017-es fehérek?
Nekem majdnem mindegyik nagyon tetszett. Nagy volt a különbség a borok között, voltak közöttük frissebbek és testesebbek, de összességében nagyon szép sorozatot kaptunk. Látszik a fejlődés a borok minőségében, évről évre egyre jobb tételeket kóstolunk a versenyen.
