Demeter Zoltán az egyik leghitelesebb borászunk, akinek a szavára mindig oda kell figyelnünk. Nem csupán borász, hanem felelős gondolkodó is, aki – elsősorban a Tokaj Alapítvány keretein belül – igen sokat tesz a borvidékért, meg úgy általában a magyar borért is. Az idei Borjog és Bormarketing Konferencián is számos izgalmas kérdést dobott fel.
A világ egyik legelismertebb szaklapja, az angol Decanter magazin “2018 legizgalmasabb borai” válogatásában legmagasabb pontszámmal Demeter Zoltán pincészetének ESZTER 2013-as borát értékelte, és ajánlotta olvasói figyelmébe. Ez is alátámasztja, hogy szavaira, gondolataira mindig oda kell figyelni. Mostani előadásában a tokaji pezsgő került a fókuszba.
Mint elmondta, az eredetvédelem kulturális kérdés, ami pontosan leírja az adott korszak alkotásaival szemben megfogalmazott értékítéletet, valamint tisztázza az adott kor megértési szintjét az elődök munkájával és a jelenkor igényeivel kapcsolatosan. Egy eredetvédelem korszerűsége, hitelessége, fontossága pontosan lemérhető annak sikerességéből.
Értelmezése szerint az eredetvédelmi rendszer nem a termelőt szolgálja, hanem az érdeklődő közönséget. A ma Tokajban kialakított eredetvédelmi rendszer minden termelő megelégedését kívánja bírni, ami meglátása szerint ennek hitelességét csorbítja. Ebből adódóan az eredetvédelem kialakítása egy adott korban a bátor emberek feladata és felelőssége, aminek sikerét a következő generációk mérik.
Véleménye szerint Magyarország azonosítására ma a világban elsődlegességgel és századokra visszanyúló igazolással a Tokaji elnevezés és a mögötte rejlő tartalom bír, Tokaj ma Magyarország legnagyobb megbecsülést érdemlő kincse. Tokaj korszerű, működőképes eredetvédelmének megalkotása és érvényesítése ma az egyik legfontosabb országos szintű feladat, hatalmas felelősséggel. Tokaj eredetvédelmének érintése ugyanakkor kényes feladat, hisz 500 év tradíció nehezül a döntések környezetére.
Az 1990-es évek kezdetén hihetetlen lendületű és energiájú műhely munka vette kezdetét a frissen alakult borászatokban. 20 évről visszanézve nagyon felemelő időszaka volt a borvidéknek. A megtisztulásé, az újra töltekezésé, az innovációé. E korszak első felében történt meg a Tokaji Aszú újra értelmezése és újra felfedezése. Az új évezred a komoly Tokaji száraz borok felé irányították a szakmai figyelmet. Az évtized közepére a dűlők egyediségének fontossága kezdett körvonalazódni.
Napjainkban borvidéki dűlők egyediségének megismerése és megismertetése történik.
Demeter Zoltán úgy véli, hogy az új gondolatok meghonosodását nem sikerült általánossá tenni a borvidéken, a mai napig a megújulás szándéka nem terjedt tovább ezer hektár szőlőterület lefedettségnél, a változtatás viszont elkerülhetetlen.
Ennek egyik fő intézkedése az lenne, hogy a tokaji borféleségeket három alapvető típusba kellene sorolni. Ez a három bortípus, mely a Tokaji elnevezést előtagként viselhetné, a következő lenne:
– Tokaji száraz bor
– Tokaji Főbor (az aszúszemek kiválogatása nélkül készülő édes bor)
– Tokaji Aszú (puttonyszám meghatározás nélkül, minimum édességtartalom kikötése mellett)
Nekünk mindent meg kell tennünk azért hogy letisztultabb kategóriákkal, nagyobb minőséggel, lehengerlő beltartalommal állítsuk elő a Tokaj brandhez tartozó borokat. De ideje lenne, ha a világ borértői végre jobban akceptálnák eredményeinket. Demeter Zoltán mindannyiunk frusztráltságát öntötte szavakba, amikor így fakadt ki: „A világ nagy borvidékeit mégiscsak úgy hívják, hogy Bordeaux, Burgund, nem pedig úgy, hogy „The rest of Europe”
(Dékány Tibor)
