Nagy nap jött el Tokaj életében. Nyolcvanegy év után ismét megnyitotta kapuit a város főterének egyik legfontosabb épülete, az egykori Arany Sas Fogadó, immár Arany Sas Élmény- és Rendezvényközpont néven. A megújulás időzítése sem lehetett volna szerencsésebb: Tokaj főtere teljes egészében újjászületett, és a város egyik legfontosabb kulturális eseménysorozata, az idei, jubileumi 35. Zempléni Fesztivál is birtokba vehette a régi-új helyszínt.
A főtér átalakulása látványos. A hetvenes években épített, a történelmi városképbe nehezen illeszkedő egykori áruház eltűnt, helyén a környezet hagyományait követő, stílusos polgári házak születtek újjá, miközben a térburkolat és a közterület is megújult. Mindez együtt olyan városképet eredményez, amely méltó Tokaj történelmi rangjához. Ebbe a megújult környezetbe tért vissza az Arany Sas is – egy olyan épület, amelynek története szorosan összefonódik Tokaj polgári és kulturális életével.
Megújult Tokaj főtere
Az Arany Sas története több mint két évszázadra nyúlik vissza. A fogadó a 19. század elején, 1802–1808 között épült ki, és Tokaj első jelentős szállodájaként vált ismertté. Az emeleti szobák az utazóknak kínáltak szállást, a földszint pedig az idők során kávéháznak, étteremnek, táncteremnek, kaszinónak, sőt még vívóklubnak is otthont adott. Vagyis az Arany Sas soha nem csupán szálláshely volt: a városi társasági élet egyik fontos színtere, találkozóhelye, a közösségi élet egyik központja volt. A történeti források szerint 1832-ben például I. Ferenc király 65. születésnapjához kapcsolódó ünnepséget is itt tartották.
Az épület azonban a 20. század második felében ugyanazt a sorsot szenvedte el, mint oly sok magyarországi történelmi épület. A háború utáni államosítást követően elveszítette eredeti funkcióját, szociális intézményként használták, miközben állaga folyamatosan romlott. Mire elérkezett a rendszerváltás időszaka, az egykor elegáns fogadó már csak halvány emléke volt önmagának.
A változás reménye a rendszerváltás után jelent meg, amikor Kékessy Dezső, a Patrícius borászat tulajdonosa vásárolta meg az épületet azzal a szándékkal, hogy ismét rangos szállodát alakít ki benne. A megújulás azonban nem bizonyult egyszerű vállalkozásnak. A beruházást megelőző régészeti feltárások ugyanis különleges történeteket rejtő nyomokra bukkantak. Az Arany Sas udvarában olyan régészeti objektumokat találtak, amelyek a Tokaj környéki, a honfoglalás előtti időszak kevéssé ismert történetéhez is fontos adalékokkal szolgálnak. Egy hun kori temetkezésből egy kivételes állapotban fennmaradt, 4. század végére, 5. század elejére keltezhető üvegpohár is előkerült.
A feltárások így nemcsak hátráltatták a beruházást, hanem egyben új történelmi réteggel is gazdagították az Arany Sas történetét. Miközben az épület falai a 19. és 20. század Tokajának emlékeit őrzik, az udvar mélye több mint másfél évezreddel korábbi történeteket hozott felszínre. Ez különösen szép szimbolikát ad a mostani újjászületésnek: az Arany Sas nem egyszerűen egy régi épület, amelyet helyreállítottak, hanem Tokaj történetének újra felfedezett darabja.
Megnyílt az Arany Sas, a város régi – új kulturális központja
A korábbi szállodai elképzelések végül megváltoztak, és az épület visszakerült a város kulturális vérkeringésébe. A jelenlegi funkció sok szempontból visszatérés az eredeti hagyományokhoz. Ahogy egykor az Arany Sas volt Tokaj egyik legfontosabb találkozási pontja, úgy most ismét olyan helyszínné válhat, ahol emberek találkoznak, beszélgetnek, kulturális élményeket szereznek, és ahol a város vendégei is megismerhetik Tokaj történelmi és művészeti értékeit. A földszinti vendéglátó funkció, a kert, az emeleti rendezvényterem és az épület történelmi karaktere együtt különleges atmoszférát teremtenek. A kert felőli oldalon kialakított, korszakhoz illeszkedő oszlopos terasz pedig tovább erősíti az épület eredeti karakterét.
Nem véletlen tehát, hogy az új Arany Sas első nagy kulturális megmérettetését éppen a Zempléni Fesztivál idején kapta. A jubileumi, 35. fesztivál programjában augusztus 19-én egymást követte két különleges produkció, amelyek jól mutatták, milyen sokféle kulturális szerepet tölthet be az új rendezvényközpont.
Az emeleti nagyteremben a debreceni Kodály Kórus és a Steve Jazz Trio közös estjére került sor, „I Feel Jazzy” címmel. A produkció különlegességét a kórusmuzsika és a jazz találkozása adta. A Kocsis-Holper Zoltán vezette Kodály Kórus klasszikus vokális fegyelme a Steve Jazz Trio – Bundzik István zongora, Kacsenyák Gábor dob és Horváth Gyula basszusgitár – improvizatív, szabadabb világával találkozott.
A műsorban Bob Chilcott A Little Jazz Mass és A Little Jazz Madrigals című darabjai mellett Bruno Martino Estate című szerzeménye, Oscar Peterson Salute To Bach című műve, valamint több ismert jazz- és könnyűzenei kompozíció kapott helyet. Gershwin I Got Rhythm című örökzöldje, Kirby Shaw átiratai és a Begin the Beguine mind azt a különleges zenei világot képviselték, amelyben a többszólamú kórushangzás pontossága találkozott a jazz lüktetésével és szabadságával.
Az este egyik legfontosabb üzenete éppen az volt, hogy a műfaji határok nem feltétlenül elválasztanak, hanem összeköthetnek. A hagyomány és a modernség, a klasszikus zene és a jazz, a komponált zenei forma és az improvizáció egymást erősítve szólalhatott meg. S talán ennél jobb bemutatkozást nem is kaphatott volna egy olyan épület, amely maga is a múlt és a jelen találkozási pontjává vált.
A második produkció, az AMBO Projekt „Lélekhúrok” című zenés versestje már a rendezvényközpont gondosan kialakított kertjében kapott helyet. A Bazsinka Ivett és Takács Antal nevéhez fűződő produkcióban a költészet és a zene egymásra találása került a középpontba. Bazsinka Ivett éneke, Bazsinka József prózai közreműködése, valamint Huszák Zsolt basszusgitárja, Tahi-Tóth Levente gitárja, Takács Antal zongorajátéka és Nagy Zsolt dob- és ütőhangszerei teremtettek különleges zenei közeget a magyar költők verseihez.
A „Lélekhúrok” egyik legfontosabb erénye, hogy nem egyszerűen megzenésített verseket kínál. Takács Antal kompozíciói a versekre adott önálló zenei reflexiókként működnek, miközben Bazsinka Ivett sokszínű, érzékeny előadásmódja a költői szövegek érzelmi rétegeit is felszínre hozza. A műsorban a szerelem, a honvágy, a hit és az emberi létezés nagy kérdései is megjelennek. A produkció ráadásul friss szakmai sikerrel érkezett Tokajba: a 2026-os Versünnep Fesztiválon a szakmai zsűri Fődíját és a közönségdíjat is elnyerte.
A „Lélekhúrok” helyszíne különösen szerencsés választásnak bizonyult. A megújult történelmi épület kertje természetes színpadként működött, ahol a zene és a vers egy egészen másfajta, bensőségesebb kapcsolatba kerülhetett a közönséggel. A nagyterem reprezentativitása és a kert intimebb hangulata egyszerre mutatta meg, hogy az Arany Sas milyen sokféle kulturális esemény befogadására alkalmas.
Tokaj tehát nem egyszerűen egy régi épületet kapott vissza. Visszakapott egy találkozási pontot, egy közösségi teret, egy kulturális színpadot. Az Arany Sas újjászületése a város főterének megújulásával együtt azt jelzi, hogy Tokaj történelmi öröksége nem múzeumi díszletként kíván tovább élni, hanem a jelen kulturális és közösségi életének aktív részeként.
És talán ez az igazi jelentősége annak, hogy 81 év után ismét fény gyúlt az Arany Sas ablakai mögött. A régi fogadó új nevet kapott, új funkciót kapott, de lényegét tekintve visszatért ahhoz, ami mindig is volt: egy helyhez, ahol Tokajban emberek találkoznak egymással, művészettel, kultúrával, történelemmel – és természetesen egymással is.
Dékány Tibor
