Minden év késő őszén, így 2025 novemberében immár negyedszer rendeztük meg az Ősszel is Balaton sétáló borkóstolót és mesterkurzust Balatonalmádiban. A Veszprémi Érseki Pincészet először tisztelte meg rendezvényünket.
A főborász, Benes Antal dr. Udvardi György veszprémi érsek maximális támogatását élvezve 2021 óta irányítja a 25 hektáros, 100 %-ban a Veszprémi Érsekség tulajdonában lévő birtokot. Az ültetvények egymástól távolabb, két borvidéken, Mindszentkálla és Felsőörs területén találhatók. Korábban messze kisebb területen gazdálkodtak, de az előzményeik 1277-ig nyúlnak vissza, hiszen az egyházmegye miseborát évszázadokon keresztül maguk termelték. A főborászt arról kérdeztük, hogyan látja a kihívásokat, mint a klímaváltozás és a fitoplazmás betegség a mindennapi szőlész-borász munka során?
Meg kell tanulnunk együtt élni vele, mert ezt lehetetlen visszafordítani! A szőlőtermesztésben pedig hozzá kell idomulnunk. Külföldön vannak már olyan irányú kutatások fitotechnikai műveletekre, amelyek eredményeit fontos felhasználni, mi a saját ültetvényeinken ezt meg is tesszük. Kisebb lombfal, kevesebb vízhasználat, mert kevesebb csapadékkal kell számolnunk, így a hozamok is szerényebbek lesznek, de a minőségi termés igényét semmiképpen nem adjuk fel. Azt azonban máris kijelenthetjük, hogy a fajtákat nagyon meg kell választani. Nemzetközi fajtákkal vagyunk a porondon 2021 óta, de nem azért, mert a hazaiakat nem becsülnénk, hanem mert a világban olyan új klónok jelentek meg külföldi eredetű fajták nemesítéséből, melyek szárazságtűrése figyelemre méltó. A jövőben talán lehetne itthon is ezekkel dolgozni! Sajnos nem sok magyar szőlőfajta van a kutatók célkeresztjében a szárazságtűrés javítása céljából. Megbízómtól, az érsek atyától szabad kezet kaptam, így egyik feladatom a jövő generációjára való építés. Az Érsekség jelmondata: ,,Őseink hite a jövő reménye”, ebben a tudatban szeretnénk felépíteni a borászatot – mondhatjuk újra – hiszen 750 éve töretlenül működünk. Szőlőinket viszont nemcsak magunknak telepítjük, hanem az eljövő generációinak is, s nekünk kell megépíteni számukra azt az utat – a lehető legtöbb szakmai tudás beletételével – amin ők majd hosszú távon is bizton járhatnak.
A fogyasztási igényeket messzemenően szem előtt kell tartanunk. Most éppen fehérbor-orientáció van, annak ellenére, hogy a fehérbort adó fajták nemigen szeretik a meleget. A 2025-ös év nálunk ennek ellenére kiváló minőséget produkált. A nagyon meleg nappalokat igencsak hűvös éjszakák váltották, fantasztikus ízek, kitűnő aromákkal érlelődnek tartályainkban. A kékszőlőinknek is kedvezett a nyár, ilyen minőségű alapanyagot Balaton-melléki munkálkodásom során még nem szüretelhettem.
Az aranyszínű sárgaság még nem ütötte fel a fejét birtokunkon, de biztosan meg fog jelenni! Fel vagyunk a támadásra készülve, mert ez egy óriási probléma, óriási kihívás, amit együtt, közösen kell megoldani. Sok olyan kistermelő van, aki ebből él. Nekik azt mondani: vágd ki az összes tőkédet, de nem azért, mert te nem tettél meg mindent, hanem azért, mert nemtörődöm szomszédod van elhanyagolt területtel, ahol burjánzik a kór – ez egy tragédia! Egy palotaforradalom kezd kialakulni, de az efféle elhanyagolt parcellákat akár kényszerrel is ki kell irtani.
A betegség Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Szlovéniában, Horvátországban is jelen van, csak ott összefogással jól tudták kezelni a kórt. Nem akkor avatkoztak be, amikor már 100-150 fertőzött tőke volt egy hektáron, hanem már kettőnél. Érzékelték a veszély nagyságát. Megállítani senki nem tudja, csak visszafojtani lehet. Évente 5-10 tőke elvesztése és mielőbbi pótlása még nem okoz agrárgazdasági katasztrófát. Együttes, felelőségteljes fellépéssel, a terjesztő kabóca elleni hathatós védekezéssel, az ültetvények folyamatos kontrollvizsgálatával, a fertőzött tőkék azonnali kivágásával és megsemmisítésével véleményem szerint kordában tudjuk tartani e veszélyes kórt. E drákói szigor természetesen mérettől függetlenül minden szőlőültetvényre, hobbikertek, nyaralóingatlanok tőkéire egyformán vonatkozik.
(Az interjút készítette: Tóth László)
