A Magyar Bor Akadémia tagjai ünnepi hangulatban érkeztek a Gundelbe, hogy részesei lehessenek a „Borest a Bor Akadémián rendezvénynek, vidáman ünnepeljék azokat a kiemelkedő borászokat, akik ebben az évben bekerültek az „Év Bortermelője” választás legjobb öt jelölti körébe. Az ünnepség felhőtlen jókedvét beárnyékolta egy súlyos veszteség híre, akkor derült ugyanis ki, hogy akadémikus tagtársunk, Szabó Dániel elhunyt, amire egyperces néma tiszteletadással emlékeztünk meg.
Vannak emberek, akik egész különleges, nehezen leírható személyes vonzerővel rendelkeznek. Ilyen volt Szabó Dániel is. Valami végtelen elkötelezettség a szakmához, a borokhoz, a Tokaji borvidékhez valami olyan szorgalommal párosulva, ami talán már csak az ő generációjában volt tetten érhető. Teljes szakmai alázat és felelősségvállalás jellemezte a térség jövője iránt. Szabó Dani Magyar Bor Akadémiai tagtársként is mindig példamutató egyéniség volt. Soha egyetlen megnyilvánulása nem volt, ami bármilyen feszültségkeltést, vagy viszálykodást táplált volna mások, vagy a közösséggel szemben. Kötelességtudó, szerény egyénisége, mély emberismeretről tanúskodó humora minden konfliktust távol tartott tőle. Mindenhol ott volt, ahol Tokajért, a magyar borért tenni lehetett. Bor Akadémiai tagsága mellett tagja volt a „Szent Márton” Borlovagrendnek, az Országos Borszakértő Bizottságnak. A Tokaj Kereskedőház sikerei iránt elkötelezett volt, ám nyugdíjba vonulását követően is igen aktív maradt, saját borászatával igyekezett bemutatni Sárospatak vidékének egyedi értékeit a Tokaji Borvidéken belül. Tanácsaira mindenkinek érdemes volt odafigyelnie. Konzulensként sokat segített a Kincsem Kastély borászati stílusának megformálásához. Egyetlen borász volt, akinek borai Sárospatak főutcájában folyamatosan elérhetőek, kaphatóak voltak, reprezentálva a térség értékeit. Felesége halála mélységesen megrendítette, életkedve megtört, lelki tartása elbizonytalanodott, minden bizonnyal ez is közreműködött abban, hogy mára az örök égi szőlőtáblákhoz költözött.
Nem is olyan rég volt. Szabó Dániel lapunk főmunkatársa, Dékány Tibor társaságában
Közöljük a Magyar Bor Akadémia tagjának, Hegedűs Zoltánnak az elhunyt temetésén elhangzott búcsúztatóját.
In Memoriam Szabó Dániel
Szabó Dániel 1942. augusztus 7-én született Felsőnyárádon. Itt töltötte gyermekkorát, ahol már korán megtapasztalta a kemény munka világát a bányában dolgozva. Középiskolai tanulmányait a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban végezte, majd érettségi után hőtechnikai műszerésznek tanult. A borász pályára 1964-ben lépett Gyöngyösön, majd Budapesten folytatta egyetemi tanulmányait. Több mint 60 éven keresztül élt a szőlő és a bor bűvöletében, egész életét ennek a hivatásnak szentelte. 22 éven át dolgozott a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátban, ahol számos pincét és körzetegységet irányított Tokaj hegyalja szinte összes körzetében. Ezt követően dolgozott Hercegkúton, Mádon, majd a Borkombinát jogutódjához visszatérve, a Tokaj Kereskedőház Zrt-nél. Nyugdíjas évei alatt is aktívan foglakozott a borral saját borászatában. Ezen hosszú időszak alatt kapcsolatba került az ország számos borászával, borászatával, amelyekben mindig nagy tisztelettel és elismeréssel fogadták. Tagja volt a Magyar Borakadémiának, az Országos Borszakértő Bizottságnak, külsősként az egri Borszakértő Bizottságnak, alapító tagja volt a bogácsi „Szent Márton” Borlovagrendnek. Állandó meghívottja volt az országos, nemzetközi és a helyi borversenyeknek, amelyek során rengeteg ismerőst és barátot szerzett. 2020-ban szakmai nagyságának elismeréseként Sárospatak városa Pro Urbe Emlékéremmel tüntette ki. Több évtizednyi munkájának köszönhetően, hatalmas szakmai tudás állt a birtokában. A tapasztalatait, tudását azonban nem tartotta meg magának. Mindig jó szívvel egyengette a fiatalabb generációk szakmai útját, igyekezett jó tanácsokkal ellátni a kezdő borászokat, sokan mentorként tekintettek Rá. Barátai mindig mindenben számíthattak Rá; ahol tudott, segített. Egész életét a tisztelet és a szeretet határozta meg. Jelmondata volt: A barátság szent dolog. Lesz, aki a borversenyek elnöki székéből fogja hiányolni; míg barátai, ismerősei a közös beszélgetések asztaltársaságából. Szívünkben pótolhatatlan űrt hagyott maga után.
(szerk.)
