Két borász, kétfajta életút. Az egyik fiatal korától tudatosan döntött a borászat mellett, a legmagasabb szinten folytatta tanulmányait, a doktori címig jutott el a szőlészet-borászat terén. A másik vidékfejlesztő geográfustól iskolaigazgatói szintig jutott el, és hobbiként kezdett borászkodni. Az egyik az ország legalacsonyabban lévő termőhelyén, az Alföld közepén építette ki birtokát, a másiknak a Mátrai borvidék legmagasabban kialakított területén, a Dobóczi laposon van ültetvénye. Az egyik szinte minden létező elismerést besöpört a szakmában, a másiknak alkalmanként meg kell küzdenie a helyi bíráló bizottsággal, hogy borai forgalmazását engedélyezzék. Két borász, kétfajta megközelítés, ám mindkettőjük elkötelezett az organikus művelés mellett, amiből esetenként szűretlen produktum kerül ki, ami aztán általában a csúcsgasztronómiában landol.
Valahogy úgy volt elkönyvelve a dolog, hogy a borkészítés az egyik legegyszerűbb feladat a világon, hiszen már Noé apánk avatott bortermelő volt, meg a fáraók is nagyszerű borokat ittak még Krisztus születése előtt. Egyszerűnek tűnik a technológia első pillantásra, hiszen természetes folyamatról van szó, amibe alig kell beavatkozni. Aztán ha az ember kezd elmélyülni a részletekbe, akkor derül ki, hogy a valóság ennél jóval árnyaltabb.
Mivel a szőlő monokultúra, a kártevők egyre sokasodnak. A hagyományos kártevők mellett újabbak egész serege veszélyezteti a szőlőt az aranyszínű sárgaságtól az olajbogyóról épp mostanában a szőlőkre átszokó kabócákon át a vírusos megbetegedésekig. És itt merül fel az első kérdés, védekezzek ellenük, vagyis permetezzek – és akkor vállaljam a környezet bizonyos mértékű szennyezését – vagy ne, akkor viszont lehet hogy nem tudom megvédeni a termést az őszre. Ez a kérdés manapság egyre több borászt foglalkoztat.
Levente előadása az idei Borkonferencián
Érdekes ebből a szempontból is két borász életútja, akik egészen máshonnan érkeztek a borok világába, és ültetvényeik is egész más táján vannak borvidékeinknek. Egészen máshonnan közelítettek a téma felé, és mégis hasonló következtetéseket vontak le a maguk részére. Az egyikük tekervényes életutat járt be. A ferenceseknél bontakozott ki világlátása, majd geográfiát, térképészetet tanult, munkahelyén vidékfejlesztéssel foglalkozott, tanár lett a helyi iskolában majd igazgató, és onnan nyúlt vissza a szülőtáj újrafelfedezése, az édesapa egykori foglalatossága irányába. Leventének a mátrai Sárhegy oldalában vannak területei. Egy kisebb a Cibike dűlő oldalában, nagyobb, bő 10 hektáros területe viszont az ország egyik legmagasabban fekvő fennsíki szőlőtáblájában, az ún. „Dobóczi laposon” lévő 1963-as telepítésű Leányka táblában van mintegy 300 m.-es tengerszínt feletti magasságon, egy nagyon izgalmas, köves talajon. Levente úgy döntött, hogy a természet-közeli borászat áll közel egyéniségéhez, birtokain bio-művelést folytat.
Karnyújtásnyira a Kékestől: Dobóczi lapos. Magasan a legjobb.
És ha már lúd, legyen kövér! Ha organikusan műveli a szőlőt, akkor vigyük a dolgokat el a végletekig a természetközeliség irányában, készüljön belőle natúrbor. A termés bekerül a pincébe, ahol egy napon át megnyugszik, lehűl pincehőmérsékletre. Aztán jön a kíméletes préselés egy lassú spontán erjesztéssel, ami egy évig is elhúzódhat, majd minimum 3 éves érlelés a hordóban. A borkészítés folyamatában nincs kénhasználat, a borok szűretlenül kerülnek a palackokba, melyek aztán nagy többségben a csúcsgasztronómiába kerülnek a tengeren túlon. Levente együtt él borai fejlődésével, a borkészítés folyamatát az érzékszerveivel kontrollálja, hallgatja a hordókban fejlődő bor zenéjét, kóstol, megfigyel, tapint. Visszatért a gyökerekhez, ebben is a szűretlen kategóriához.
Az Avantgarde
A másik borásznak az Alföld közepén van a bázisa. Talán nincs is olyan kitüntetés, amit ki nem érdemelt volna. 2014.-ben elnyerte az Év Pincészete díjat. 2019 novemberében Az Európai Bor- és Gasztonómiai Egyesületek Szövetsége (CEUCO) XVII. Kongresszusán a Legjobb Európai Borászat címet adományozta számára. 2020 év elején átvehette az Év Bortermelője 2019 kitüntetést. Ebben az évben a Magyar Bor Akadémia elnökévé választották. Nincs olyan hazai és nemzetközi borverseny, ahonnan ne a legmagasabb elismeréssel jutalmaznák borait.
Csaba a „Boldog Szőlőben”
Csaba azt a célt tűzte ki maga elé, hogy saját életterét, közvetlen környezetét ne károsítsa, és a szőlő minél boldogabb legyen birtokán. Birtoképítése, eredményes szőlészeti kísérletei, borászati munkája napjainkra már példaértékű. Birtokán folyamatosan ad teret a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet rezisztens fajták kifejlesztésére irányuló kísérleteinek. Szőlősorai előtt sétálva a birtokán az ember úgy érzi, mintha valami sci-fi színterén lépkedne, ahol titokzatos kódok rejtik, milyen új kísérleti fajták sorakoznak előtte. De a szőlő szemmel láthatóan jól érzi magát, nem feszeng olyan mereven a drótok között, mint legtöbb helyen.
Teljes a szortiment
Célja, hogy egészséges, permetszer mentes borokat készítsen. Folyamatosan képezi magát, nemrég végzett Gödöllőn az agrármérnöki posztgraduális mesterkurzuson, tudományos munka keretein belül kísérletezik az általa kifejlesztett termesztéstechnológiával, melynek lényege, hogy hagyja a szőlőt szabadon nőni, nem kényszeríti drótok közé, és nem csonkázza. Így keletkezik hát a boldog szőlő, boraitól pedig a boldog kóstoló.
Mint örökké kísérletező borász, természetes hogy a pezsgőkészítés is kihívást jelentett számára. Pezsgőt akkor iszunk, ha boldogak vagyunk, és akkor már miért ne készüljön pezsgő a „boldog szőlő” gyümölcséből? Természetesen sikere lett a tradicionális eljárással készített pezsgőinek. Ám az értők számára a nyers pezsgő jelenti a valódi élményt, így aztán elkészült az első degorzsálatlan pezsgő is a műhelyében. A 100%-ban Chardonnay-ból készült pezsgő szűretlenül kerül a palackba. Végülis Noé sem szűrte.
Tüzes zamatok a kandalló előtti pohárban
Két borász, kétfajta életút. Major Levente Abasáron készíti borait, miközben iskolaigazgatóként nem annyira az oktatásra, mint inkább a közösségépítésre teszi a hangsúlyt. Fő célja az, hogy olyan gyerekek kerüljenek ki a keze alól, akik szülőhelyükön találják meg a jövőjüket, életük értelmét. Mint ahogy Koch Csabánál is egyértelmű, hogy új produktumának egyedi textúrája, sajátságos komplexitása, tökéletes harmóniája miatt helye van a világ 10 legjobb pezsgője között, ami egyébként hosszútávon biztosítja Borotán és környezetében több tucat család megélhetését. Ám a legfontosabb mégis az, hogy hitet ad a helybélieknek, Borotának is vannak olyan adottságai, lehetőségei, amivel a legjobbak közé lehet érni a világon!
(DékányTibor)
