Budapest Borfesztivál és Somlói Juhfark Ünnep, október 16-án a Tornai Pincészetben
Az idei Budapest Borfesztivál kiemelt borvidéke a Somló volt. Bár ez a legkisebb borvidék Magyarországon, mégis a Somlót képviselte a legtöbb borászat. Korábban külön standokon két-három borászat volt ott a Budavári Borfesztiválon, most egy nagy közösségi standon, együttesen 12 borászattal találkozhatott a közönség.
És a történet egy többéves hagyománnyal folytatódik október 16-án: a somlói borászok közössége idén is megszervezi a Juhfark Ünnepet a Tornai Pincészetben, így egy tematikus kóstolón újra találkozhatnak a somlói borok kedvelői kedvenc borászataikkal. Ehhez az eseményhez ráadásul bármely borvidék termelője csatlakozhat, aki Juhfarkot termel. Ez alkalomból Tornai Tamással, a Tornai Pincészet tulajdonosával, a Juhfark ünnep ötlet- és házigazdájával és Bozzay Balázzsal, a borvidék marketingtanácsadójával beszélgettünk.
Hogyan alakult a borászatok összetétele a Budapest Borfesztivál „Somlói összefogás” standján?
Tornai Tamás:
Öt nagy borászat jött el és hét kisebb. (5 Ház Borbirtok, Barcza Pincészet, Csetvei Pincészet, Csordás-Fodor Borház, Dénes Hegybirtok, Fekete Pince, Kancellár Birtok, Kolonics Károly Családi Pincészet, Kőfejtő Pince, Somlói Apátsági Pince, Somlói Vándor Pince, Tornai Pincészet) Együttesen 40 féle bort mutattunk be a közös arculat alatt. Volt tehát miért elidőzni nálunk. A főszereplő a bor, és a fogyasztók örömmel ismerték meg a borvidék borait, akár összehasonlítva ugyanazt a fajtát több helyi termelőtől. Emellett tájékozódhattak céljainkról, az új termékleírásról, elkötelezettségünkről a környezettudatos termelés iránt, amely visszatükröződik majd az új termékleírásban.
Bozzay Balázs:
Szépen alakul az összefogás, a csapat összerendeződése, formálódik az együttműködés kultúrája. Szerencsére ezen a borvidéken nincsenek nagy feszültségek, kicsi a bors, de erős. Több borászattól maguk a borászok jöttek el, ami még izgalmasabbá és értékesebbé tette a jelenlétet.
Az ausztriai Langenloisban van egy hasonló összefogás, ott addig jutottak a helyi termelők, hogy a bortermő vidék kellős közepén, pincékkel összekötve közösen építettek meg egy konferenciakomplexumot, mely nem csak egymás borainak az értékesítésére, továbbá szervezett kóstoltatására- és szakmai konferenciák megrendezésére jött létre, de még zenei fesztiválokra is van rendszeres indíttatás a kultúrára éhes borkedvelők nagy örömére. Ez az épületegyüttes minden igényt tökéletesen kiszolgál.
Bozzay Balázs
Ilyen esélyek Somlón is vannak, addig kell eljutnunk az összefogásban, mint az osztrákoknak. Még az elején vagyunk, de nagyon jó irányba haladunk.
Tornai Tamás:
Most kezdtük el tanulni a legfontosabbat, a versengve együttműködés tudományát. Mindez persze nem új, csak helyreállítjuk azt, ami korábban elveszett. Néha botladozunk, járni tanulunk, ami pedig szükséges ahhoz, hogy később majd sebesen haladhassunk, együtt.
Igen inspiratívan hat azonban minden borászra, ha paralel a szomszéd borát is kell kóstoltatnia.
Tornai Tamás:
Részben ez inspirálta a Juhfark Ünnepet megszervezését is. Ugyanis meghívunk minden borászt, aki Juhfark bort állít elő – függetlenül attól, hogy somlói, vagy nem – majd a termelőkkel együtt elvégezzük ennek döntéshozó kóstolóját. Kiderül mely tételek tetszettek és alkalmasak arra, hogy szerepeljenek az ünnepen és melyek azok, amelyek még további csiszolásra szorulnak. Mi ez, ha nem termelői együttműködés? Mi lenne ennél jobb alkalom, hogy beszéljünk a jövőnkről, terveinkről, lehetőségeinkről? Emellett ezeknek a találkozóknak egyre érettebbé váló gyümölcse az egymás iránt kialakuló bizalom, a segítségnyújtás, a biztonság, és ez a fejlődés legértékesebb forrása.
(A képen balról jobbra: Bán István, Tornai Tamás)
Mekkora a verseny a Balatoniakkal az Olaszrizlingben?
Tornai Tamás:
Nagyon jó, hogy kérdezi, mert viszonylag kevesen tudják: a Balatoni Borrégió tagjaként mi is balatoniak vagyunk. Mellesleg ezt a minőségi versenyt már közösen megnyertük! Az Olaszrizling régiós összefogásban az, ami a Somló esetében a Juhfark. E heterogén régió összefogó fókuszába jó érzékkel választották ezt a fajtát, mert van róla mit mondani, kiváló borszőlő, sokszínű, jól lehet kommunikálni. Ugyanakkor nem csak jó bort kell készíteni, de tudnunk szükséges, hogyan találunk kulcsot a piachoz. E kulcs egyik része a már jogi értelemben megteremtett önszabályozás, a másik ennek használati képessége. A jogszabály például nem engedi meg az árminimumot, de az ajánlott minimális ár meghatározását már igen. Jól alkalmazva, jól kommunikálva a fogyasztók és a kereskedelmi partnerek felé, támaszt adhatunk a minőségi borok magasabb árának. Elkerülve ezzel a túlkínálati piacon gyakran megjelenő, minőségromboló, féktelen árnyomást.
Hogy jellemeznék a somlói karaktert?
Bozzay Balázs:
Somló-hegyen még kevesen készítenek reduktív borokat, elsősorban a hagyományőrzési okokból, de nem jellemző az új kishordó sem, azaz a két véglet nem jelenik meg a technológiában. Az ásványos boroknak az áll jól, ha van egy nagy testmenete és van egy oxidatív karaktere, és azzal érik be hosszú távon. A somlói tipikusan az a bor, ami fiatalon is jól fogyasztható, de ha az ember a legtöbbet akarja kihozni belőle, akkor két-három, vagy akár több évig is pihenteti. Kezdenek azért egyre többen reduktív borokat is készíteni, amit a kereskedelmi piac is indukál, de amikor valaki eltér „somlóiságtól”, azt általában helyi szereplők heves ellenállása kíséri. Ugyanakkor ez teszi egyben unikálissá és szerethetővé a somlói borokat.
(Szerző: Bán István, Fotó: Fábián Levente)
