„Bort természetesen”- ez Matyasovszki István hitvallása, aki sok „multinál” eltöltött év után belevágott egy lepusztult kastély felújításába a Tokaji Borvidéken. Francia tulajdonosoktól vásárolta meg a kastélyt, akik nyugdíjas éveiket szerették volna itt tölteni, a világ legszebb panorámát nyújtó teraszán, ahogy fogalmazott, de a betegség közbeszólt, így vált eladóvá az egykori Waldbott Borház. Majdnem egy évtizedig folytak a birtok építési munkálatok, majd 2020. Pünkösdjén, a koronavírus első hullámának vége felé adták át a Kincsem Kastélyt – ezt az elegáns klasszicista épületet – és ezzel Tolcsva öt kastélyából négy eredeti állapotában pompázik. A visszatérés a klasszikus gyökerekhez már az oszlopzaton látszik, amelyet sikerült az eredeti állapotnak megfelelően rekonstruálni. A korábbi rendszerben vörös festékkel lemázolt oszlopokat kemény munkával, speciális homokfúvóval tudták csak megtisztítani a stílusromboló színárnyalattól.
Műemlék épületként szigorú előírásoknak kellett megfelelni a felújítási munkálatok során. Elképesztő látni, hogy honnan indult az épület, és milyen díszes kastéllyá változott. Méltán büszke rá az új tulajdonosa, aki élete egyik fő műveként tekint a Kincsem Kastélyra és szeretné, ha minél többen megismernék. Nappal már tíz kilométerről látszik és az esti díszkivilágításban úgy pompázik, mint a Budai Vár.
A Kincsem Kastély borokat kóstolgatva az az érzésünk támadt, hogy még a belépő bor, a Boszorka is egy telt, testes, zamatos tétel. Annak ellenére, hogy reduktív technológiával készült, átsüt belőle a tokaji terroir, a vulkánok vidéke, és a Boszorka dűlő, amely a kastélyt körülölelő Kincsem dűlő alatt található. A legenda szerint az egykori tulajdonosnak hét gyermeke volt: az elsőszülött leány a „Kincsem” becenévre hallgatott, ő volt a báró szeme fénye, míg a legkisebb leány a született rosszcsont, akit „Boszorkának” becézett. Innen kapták a dűlők is a nevüket.
A Kincsem Kastélyhoz öt hektár szőlőterület tartozik, ahonnan kizárólag kézzel szüretelnek. Okszerű növényvédelem folyik, amelyet Matyasovszki István, mint növényvédő szakember irányít. Bár nem bio szőlőt művel, de szinte azokat az elveket vallja és követi.
Rendkívüli élményt jelentett a kastély teraszán és pincéjében kóstolni a borokat, a száraz furmint csupa mineralitás, amely mellé gyümölcsösség társul. A Birtok Bor cuvée 2014-ből csodálatos szépségét mutatta, a kevés maradék cukor csak emelte a fogyasztás élményét, a 2017-es édes szamorodnit pedig egy tiramisu mellé kóstoltuk. A borok szépsége természetességüknek és a legmodernebb eszközök használatának köszönhető. Ként csak a minimálisan szükséges mértékben kapnak a borok, majd spontán erjednek a tételek különösebb adalékanyagok nélkül. István engedi kibontakozni a természetet, minden évben olyan bor születik, amilyet az évjárat ad. 2017-ben például annyira jól aszúsodott a szőlő, hogy kizárólag magas minőségű aszú és édes szamorodni készült abban az esztendőben.
Felejthetetlen emlék marad a lemenő nap fényében a teraszon száraz furmintot kortyolgatni, amihez töltött káposztát kínált az ételek és a borok párosításához is remekül értő vendéglátónk. Így élvezhettük a páratlan panorámát, a tokaji hegyek vörösbe hajló kontúrjának látványát. Igazi nyárbúcsúztató élményben volt részünk, amit jószívvel ajánlunk az értékes és tartalmas időtöltés, és a jó borok kedvelőinek. (bzs)
