Láttam egyszer a TV-ben egy megdöbbentő anyagot, ahol egy bátor, jókiállású lány olyan kérdéseket tett fel az április 4.-ét a szovjet hősi emlékműnél ünneplő ex-munkásőröknek, hogy attól féltem, azonnal a torkának esnek. Abban a pillanatban a szívembe zártam ezt a nagyszerű, szókimondó lányt, aki aztán további dokumentumfilmekben, könyvekben is kiállt az igazság, és az elhallgatott magyar közelmúlt feltárása mellett. Látogatásom így Skrabski Fruzsina filmrendezőnél, a Skrabski Pincészetnél nem mondható egy tipikus pincevizitnek, hiszen személyében egy idolommal volt szerencsém találkozni, akire egész életemben fel fogok nézni.
Skrabski Fruzsina iránti nagyrabecsülésem a személyes találkozónknak köszönhetően tovább nőtt, hiszen kiderült, hogy pincészetében remek borok készülnek. Minden észak-balatoni nyaralónak bátran ajánlhatom, hogy tegyenek egy kitérőt, és ugorjanak el a Balatonudvari település zártkertjébe, mert nagyszerű kilátás mellett pompás borokat kóstolhatnak. A kis-Leshegyen lévő Skrabski-borház előtti hangulatos lugasban a borokat ízlelgetve beszélgettem Skrabski Fruzsinával, valamint a borokat készítő-, és menedzselő tulajdonostárssal, Sümegi Gáborral.
Mikor vertetek gyökeret itt a Les-hegy oldalában?
SF: A szüleim romosan vettek itt egy épületet, aztán nászajándék-képpen kaptunk még hozzá mi is egy szőlőterületet, egy nagyjából 50 éves telepítést. A férjem építész, aki körülnézett akkor a hegyen, körülöttünk csupa romos épület volt, és arra gondoltunk, hogy akkor már a telek mellé nekünk is lehetne itt valamink. Abban az időben éppen két romot árultak kicsit feljebb a hegyen, így végül is megvettük mind a két romot. Az egyikből lett a nyaralónk, a másikkal pedig azt a tervet gondoltuk ki, hogy ott lehetne egy borászat, bár persze szaktudásunk az nem volt. Férjem idehívta egy barátját, Kurucz Zolit, aki korábban is borászattal foglalkozott, ő indította be a borászatunkat, de amit készített, azt nemigen sikerült eladni, mert az egy külön tudomány. Így aztán már úgy nézett ki, hogy lehúzzuk a függönyt, mert a folyamatos ráfizetést nem tudtuk vállalni.
Akkor rátaláltam Gáborra, aki egy borboltban volt eladó, és amint megláttam, tudtam hogy ő az én emberem. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve nálunk dolgozni. Igent mondott, 2013 januárjától társként szállt be a borászatba, és attól kezdve elkezdett felívelni a vállalkozásunk. Gábor szabad kezet kapott szőlészeti, borászati elképzeléseit illetően, hiszen én a WSET képzést ugyan elvégeztem, de azért szőlészetben, borászatban szakértő nem vagyok. A férjem nevét nem tudtuk cégnévként használni, hiszen Mészáros Pince már több is van, viszont a Skrabski név elég egyedi, ami talán marketing szempontból sem rossz.
Ha már marketing, a logótok is nagyszerű, a borcímkéitek pedig egyenesen megkapó!
SF: Még a Gábor megjelenése előtt gondolkodtunk azon, hogy milyen legyen a címkénk. Somogyi Győző szüleimnek volt a barátja, tőlük örököltük a jó kapcsolatot, így őt kértük fel arculatunk megtervezésére. Arra gondoltunk, hogy vércse legyen rajta, hiszen korábban a madárkák mindig leeszegették a termést, aztán szerencsére ide költözött egy vércse-család, akik azóta őrző-védő funkciót töltenek be nálunk, elüldözik a seregélyeket, ezért lett totem-állatunk a vércse. Így aztán a teljes dizájn Győzőtől származik rajzzal, betűtípussal együtt. Öröm hogy működik a birtok, hiszen amikor idejöttünk, akkor csak elparlagosodott, bebokrosodott terület volt itt, meg romok. Most ebből egy virágzó szőlőhegyi tájat sikerült visszavarázsolnunk. Hogy így alakult, az nagyfokú értékvédelem volt a szüleim, meg a mi részünkről is. Most itt van egy tízhektáros birtok szépen felújított tradicionális pince-présházakkal, és szép borkínálattal.
Gábor, neked hogy alakult a pályád, megtaláltad a helyed itt a birtokon?
SG: Első diplomásként közgazdász oklevéllel indultam, majd kereskedelmi vonalról kerültem kapcsolatba a borral, ami egyébként 28 éves koromig rejtett misztérium volt előttem. Aztán kialakult a saját borizlésem, beiratkoztam a Szent István Egyetemre, közben borszaküzletben dolgoztam. Aztán beugrottam a mélyvízbe, 2015-től már nekem kellett vezényelnem a szüretet, most már mindent magunk intézünk két kollégámmal, Tiborral és Zoltánnal.
Hogyan fejlődött a birtok, milyen fajtákat preferáltok?
Két és fél hektárral indultunk, aztán feljöttünk 5 hektárra, majd kialakult a 10 hektáros jelenlegi birtokméretünk. A Furmint, a Rajnai Rizling, meg a Kékfrankos az abszolút kedvencem, ezek alkotják a fajtaállományunk gerincét. Amikor a Jásdi Pincészetnél dolgoztam, megszerettem az Olaszrizlinget is, ami nem véletlenül az északi part legfontosabb fajtája. Ez a meszes agyagtalaj kedvező ezekhez a fajtákhoz. Így aztán benne vagyunk az Olaszrizling Szerintem, meg a köveskáli Furmint-kör csapatmunkájában is.
Mik azok a pontok, melyek meghatározzák a Skrabski Pincészet borászati stílusát?
SG: A borok leginkább nyáron fogynak, fontos számunkra hogy tartalmas, jól-iható borok készüljenek nálunk megfelelő terroir-jegyekkel, ugyanakkor a fajtát nem meghazudtoló stílusban. A pince felett elhaladó út már területileg Dörgicséhez tartozik, így birtokunk is 40%-ban Balatonudvari, 60%-ban Dörgicse zártkertjében terül el. Már elejétől kezdve nem használunk rovarirtót, gyomirtót, az ökológiai termesztés irányában történő átállás második évében vagyunk, pincénkben soha nem használtunk fajélesztőt.
Ahogy a kiváló Káli-medencei borász, Tombor István gyakran hangoztatja: „A kommunizmus legnagyobb hibája az volt, hogy kiirtotta a parasztból a munkakedvet”, a szőlő felvásárlási ára meg egyébként is az önköltségi ár közelében mozog, így napjaink egyik legkomolyabb kihívása, hogy tradicionális szőlőhegyeinket meg tudjuk-e őrizni szőlőhegyeknek. Az a generáció, akinek még vérében volt a szőlőművelés, borkészítés, az mára sajnos kihalóban van. A nyolcszáz négyszögöles, egyhektáros birtokok sorra kiesnek a művelésből, a táj elparlagosodik, a pannon táj jellegzetes tájalkotó eleme, a szőlő visszahúzódik, és a korábbi vonzó, rendezett táj eldzsumbujosodik, elveszti esztétikai értékét. A Skrabski Pincészet egy olyan működő modell, amely talán az egyetlen megoldást jelentheti ebben a helyzetben. Az apró, gazdaságilag nem fenntartható parcellák összevonásból nagyjából tízhektáros birtokszerkezettel nagyszerű borok készíthetők, egyben a nagyszerű Pannon táj is fenntartható. Minderre impozáns példa a Skrabski Pincészet.
Dékány Tibor