Aktuális cikkünk főszereplője, azaz a „Janus” arcú penészgomba a Botrytis cinerea elnevezésű mikroba, amely az esetek túlnyomó többségében a szőlő egyik legsúlyosabb gombabetegségét, az ún. szürkerothadást okozza, a szőlőtermés mennyiségi csökkenését és annak minőség romlását egyaránt előidézve. Magyarországon sem ritka a megjelenése, a számára megfelelő feltételek fennállása esetén – főleg arra érzékeny szőlőfajtáinknál – 10 évből három-négy alkalommal, sajnos, kártételére számítanunk kell. Kedvező körülmények között azonban ugyanez a penészgomba egy varázslatos csodát, a nemesrothadást indítja el, aminek végeredménye az aszúborok születése. A „felelős” tehát mindkét esetben azonos, de a feltételrendszerben, valamint a jelenségek lefolyásában, a képződő anyagcseretermékekben már komoly eltéréseket derített fel a tudomány.
Nézzük meg először főszereplőnket közelebbről! A Botrytis cinerea a fonalasgombák közé tartozik rendszertani szempontból, fakultatív parazita penészgomba, azaz nemcsak élő anyagon, hanem élettelen szerves anyagokon is képes szaporodásra. (Megjegyezzük, hogy a fonalasgombák nagy többsége az élelmiszeriparban káros romlások előidézője, bár vannak kivételek, mint pl. a szalámifélék vagy a sajtérlelés egyes területei.) Aerob anyagcserét folytatnak, így tehát a levegőtől elzárt közegekben, anaerob feltételek mellett tevékenységük korlátozott. Szűkebb szakterületünkön, a szőlészetben és borászatban – az említett nemesrothadástól eltekintve – szerepe mindig negatív, egyike a legtöbb kárt okozó mikrobáknak. Fontos tulajdonsága, hogy ellentétben egyes penészgombafajokkal, a Botryti cinerea mérgező mikotoxinokat nem termel. Természetesen tudjuk, hogy a többi jól ismert gombabetegség, a szőlő-peronoszpóra és a lisztharmat ugyan szintén jelentékeny károkat idézhet elő a szőlőtermesztésben, de egy heves, robbanásszerűen fellépő Botrytis cinerea fertőzéshez képest az említettek nagyon ritkán okozhatnak olyan nagyarányú terméskiesést és bort fenyegető minőségromlást, mint a szürkepenész. Jellegzetes megjelenését az átlagember is jól ismeri, amikor is a gomba hatására – számára kedvező feltételek estén – a szőlőtermésen – de más gyümölcsökön is – barnás-szürkés színű, gyapjas, pázsitszerű, gyakran porzó bevonat jelenik meg. A jól ismert kép hátterében a penészgomba ivartalan szaporodást biztosító, gömbszerű, ún. konídiumok állnak, melyek a gombafonalakon elágazó konídiumtartók végén foglalnak helyet. kép: GOMBA
Hazánk időjárásának elég általános jelensége az, hogy augusztus végén, szeptember elején egy rövidebb-hosszabb, lehűléssel járó, csapadékosra forduló periódus köszönt be. Erre az időszakra viszont szőlőfajtáink nagy része már a zsendülés, illetve a teljes érésbe fordulás fázisában van, amivel értelemszerűen együtt jár a bogyók kitelése a bogyóhéj szerkezetének megváltozásával, a héj megpuhulásával. Mindez kedvező feltételeket teremt a szürkepenész támadásához, és ha a feltételek hosszabb távon is fennállnak, egy villámgyorsan zajló, egész ültetvényeket érintő fertőzés kialakulásához. Különösen érzékenyen érintheti ez a támadás a tömött fürtű, vékonyabb héjú fajtáinkat, ahol néha sajnos néhány nap, egy-két hét alatt a termés „lefolyik” a tőkéről. Fontosabb szőlőfajtáink közül ilyen rothadékony fajták: Chardonnay, Ezerjó, Furmint, Hárslevelű, Juhfark, Rajnai rizling, Müller-Thurgau, Kadarka, Kékoportó. (Egy komolyabb, országos fertőzés esetén azonban jobban ellenálló fajtákat is veszélyeztethet. További gond forrása az is, hogy a megtámadott fürtökön a szürkepenész mellett más mikrobák – ecetsavbaktériumok, más penészgombák – is szaporodhatnak, fokozva a minőségromlást és a mennyiségi veszteséget.) …
Dr. Pásti György
A teljes cikk a Bor és Piac magazin 3-4. lapszámában olvasható
