A biogazdálkodást és a fenntarthatóságot sokan elvben ugyan támogatandó, de inkább naiv stratégiának tekintik, ha az emberiség globális élelmiszerellátásának problémája kerül szóba.
Hogyan is tudnánk ellátni a hamarosan 9 milliárd főre duzzadó emberiséget és 50%-al növelni a jelenlegi mezőgazdasági termelést kizárólag ökológiai szemléletű gazdálkodással?
Sehogy. Vagy talán mégis?
Meglepően kézzelfogható válaszokat kaphatunk a kérdésre a Nature Communications-ben1 megjelent tudományos publikáció jövőjósló modelljei segítségével, azonban ezek a válaszok nem túl népszerűek. A rövid, velős, de tudományosan megalapozott lényeg csupán annyi, hogy változtatnunk kéne. Szokásokon és rendszereken egyaránt. Ami pedig nem egyszerű…
Mert vajon képesek vagyunk-e változtatni és kényelmetlenebbül élni a jelenben, hogy megmaradjon a jövőnk?
Az idézett publikáció erre ugyan nem ad választ, ellenben megtudhatjuk belőle, mit várhatunk, ha változtatunk.
Íme, három forgatókönyv a több tucatnyi lehetséges közül 2050-re, amivel a SOL-modell2 számolt:
A: Nem változtatunk semmit. Ebben az esetben a világ mezőgazdasági termelését a FAO3 által előre jelzett számok jellemzik majd, figyelembe véve a termésátlagok, az állattenyésztés és az étkezési szokások várható változásait is. Ez a referenciaforgatókönyv vagy viszonyítási alap.
B: Mindenki csak bio-t eszik, de ezen kívül nem változik semmi. Ebben a forgatókönyvben a mezőgazdaság 100%-ban áttér ugyan ökológiai gazdálkodásra, azaz nem használunk szintetikus műtrágyát és konvencionális növényvédőszereket sem, de az élelmiszer-ellátó rendszer egyéb elemeiben (pl. fogyasztási és étkezési szokások) nem lenne változás.
C: Mindenki csak bio-t eszik, de emellett felére csökkentenénk a kidobott élelmiszerek és az élelmiszertermeléssel versengő állati takarmányok használatát. Utóbbi azt is jelenti, hogy az állattartás kevésbé intenzív formát ölt majd és az állati fehérjék táplálkozásban betöltött szerepe csökkeni fog. Avagy nem jutna minden napra rántott hús.
Ha a fenti forgatókönyvek valamelyike valósággá válna, a szántóföldi területek aránya a modell szerint így változna:
A: 2050-re az emberiség termőföld szükséglete 6%-al lesz nagyobb a jelenleginél. Ez az új szántóföldek arányát jelzi, amelyet zömében erdős területek művelésbe vonásával lehetne elérni. Ha számolunk a klímaváltozás termésátlagokra gyakorolt negatív hatásával, akkor további 21-46%-al több területre lesz szükség az élelmiszerellátás biztonságához. A fenntarthatóság és a mezőgazdaság okozta környezeti terhelés csökkentése ebben a forgatókönyvben nem szerepel.
B: Abban az esetben, ha kizárólag biogazdaságból származó élelmiszerrel látnánk el az emberiséget, 2050-re a termőföld szükséglete 16 vagy 33%-al lenne nagyobb, mint az A forgatókönyv esetén. (Hogy 16 vagy 33%, az attól függ, hogy a bio és a konvencionális mezőgazdaság termésátlagainak különbségét milyen módszer szerint vesszük figyelembe.) A biogazdálkodás nagyobb területigénye önmagában véve nem meglepő, hiszen a konvencionális mezőgazdasággal szemben az ökológiai gazdálkodás alapfilozófiája a fenntarthatóság és a környezettudatosság, nem pedig az, hogy egységnyi területről minél nagyobb termést arathassunk. Ha tehát 2050-ig csupán annyit változtatnánk, hogy mindenki elkezdene bio-t enni, a nagyobb szántóföld területigény miatt, önmagában nem lenne túl jó megoldás…
C: Ugyanakkor, ha mindeközben fogyasztási szokásainkon tudunk jó irányba változtatni, 2050-re az emberiség termőföld szükséglete 4%-al alacsonyabb lehetne az A verziónál, annak ellenére, hogy 100%-ban áttértünk ökológiai gazdálkodásra. Ehhez azonban el kell érni azt is, hogy a megtermelt élelmiszereknek egyharmada már ne menjen pocsékba, vagyis ne landoljon minden harmadik szendvics a kukában. Mivel nem termesztünk takarmányt olyan területeken, ahol emberi fogyasztásra alkalmas növény is megterem, az állatoknak maradna a legelés. Nekünk meg jutna a több bab… Igaz, amit állati fehérjeként eszünk, az legalább jó ízű. Mert boldogabb volt a hús is, még állat korában…
Tanulság
Elvben tehát, kizárólag ökológiai gazdálkodással is eltarthatnánk 9 milliárd embert. Ha képesek lennénk rendszerben gondolkodni, egymást kiegészítő stratégiákat párhuzamosan alkalmazni és ellentétes érdekek mentén megállapodást kötni, akkor igen, működhetne. Elláthatnánk még ennyi embert is bio-val, hasonló méretű területen, mint konvencionális mezőgazdaság esetén. A különbség azonban nem ebben, a hasonló méretű területben, hanem az életünk és élelmünk minőségében lenne.
A 100% bio önmagában sajnos nem túl racionális, (igaz a 9 milliárd ember sem az). De ha lenne egy kis előrelépés egyszerre több, fogyasztási szokásainkat érintő mindennapi területen, már az is hatalmas nyereség lenne.
(Forrás: ÖMKi)
