„Bejárhatjuk egész Európát, de egy olyan lenyűgözően nagyszerű, tökéletesen összefüggő szőlőhegyláncot sehol sem fogunk látni, mint amilyen a beregszászi, amely több mint ötven
kilométer hosszúságban terül el anélkül, hogy csak egy helyen is meg volna szakítva” – ezzel az idilli helyzet leírásával indítja szerkesztőségi cikkét a Beregszászban a múlt
század harmincas éveiben megjelenő szaklap, a Szőllő–Bor–Gyümölcs.
Bizony, a múlt század elejére jellemző idilli állapot már a múlté, a Beregszásztól Nagyszőlősig (régi nevén Nagyszőllősig) tartó mintegy negyven-ötven kilométeres útszakasz mentén ott húzódnak azok a szőlőhegyek, amelyek egykor valóban a világ egyik esztétikumi és szőlőtáji csodáját jelenthették. Topográfiai adottságaik, nagyszerű kitettségük alapján nyilvánvaló, hogy szőlőtermelésre ideálisak lehetnének, az út mentén láthatjuk még az egykori pinceépületek többnyire omladozó maradványait, ám a domboldalak mára nagyrészt elbozótosodtak, beerdősödtek.
Hogy napjainkra azért mégiscsak éledezik a szőlő- és borkultúra Kárpátalján, Beregszászon és környékén, azt itthon apróbb jelekből vehettük észre. Ahogy arról lapunk online változatában is beszámoltunk, az idén megrendezett XXVI. Bükkvinfest Bükkaljai Borfesztivál és Nemzetközi Borverseny legnagyobb meglepetését egy Beregszász székhelyű borászat szolgáltatta, mivel benevezett nyolc tételükből egy nagy aranyat és hat aranyat nyertek, így ők lettek a borverseny legeredményesebb borászata.
A folytatásban a fenti terület történelméről, jellemzőiről, borászatairól és borairól olvashatnak izgalmas leírást az érdeklődők a Bor és Piac magazin első 2019-es számában, Dékány Tibor tollából.
