Különleges borokat kóstolhatott a Magyar Sommelier Szövetség tagsága október 8-án egy különleges borásztól. Egy különös borásztól, aki elsőkézből az értelmiségi létet választotta, majd diplomás villamosmérnökből kanyarodott vissza a természetközeli borkészítéshez.
Diplomásként érzett rá, hogy elgépiesedő, elautomatizálódó világunkban meggyire fontos az őszinte szó, mennyire fontosak a természet egyszerű szabályai. Úgy érezte, neki mégiscsak ez a fontos, úgy akar bort csinálni, ahogy nagyapja tanította, nem akar adalékanyagokat használni, nem akar felszívódó szerekkel permetezni, nem akarja univerzáló ízhatású fajélesztővel befolyásolni az erjedést.
„Természetes vörösborok – Fa, tégla, és lösz az ízképző környezet – Fehérre meszelt fal, gyurgyalag fészkel a partoldalban. Nyitott erjesztés, hagyjuk a bort úgy megszületni, ahogy akar – Két év kis fahordókban, melyeket magyar tölgyből égetett gesztenyebarnára a mester.”- röviden ennyi a hitvallása, melyet a honlapján találhatunk.
Elkötelezett, szenvedélyes harcot folytat elveiért. Borait úgy tölti a palackba ahogy megszületnek, szűretlenül. Képes bejárni a fél világot azért, hogy hibátlan dugókra akadjon, képes volt önálló palackozósort beszerezni, hogy nehogy idegen anyagok kerüljenek a rendszerbe. Ha valaki értelmiségiként kötelezi el magát a természetközeli megoldások alkalmazásával, akkor az megalkuvásmentesen teszi, tízkörömmel ragaszkodik a tradícióhoz.
Érdekesek nézetei a fajtaválasztás terén is. A Porkolábvölgyben 2 és fél hektáron gazdálkodik, ebben van mindkét Cabernet fajta, ezen felül Kékfrankos, Zweigelt, és Merlot. A Görögszóban ezen felül fél hektár Cabernet Franc ültetvénye van, borait csak saját szőlőből készíti. Szülei korai halála rádöbbentette az emberi élet véges voltára, és ezen belül arra, hogy az emberi alkotóerő is határokhoz kötött. Ez a fajtaválasztásra is hatással van. Ha például Szekszárdon a Kadarka tíz évből egyszer érik be tökéletesen, akkor amennyiben részére is akkora életidő van kiszabva mint szüleire, még 20 szürete van hátra. Így aztán ha életében mindössze kétszer tudna megfelelő minőségű Kadarkát szüretelni, akkor erről a fajtáról le kell mondania. Nem foglalkozik rafinált pörkölési eljárásokon átesett hordók használatával, hordó-készletét 2003- ban szerezte be, úgy vallja, hogy a bort szőlőből kell készíteni, nem tölgyfából.
Dániel Zsolt szereti külön-külön érlelt borait házasítani, hogy ne külön fajtaízek, hanem a szekszárdi terroir sajátos ízjegyei domináljanak boraiban. Meglehetősen magas beltartalmú, a szűretlenségből adódóan opálos bordó színvilágú borai sajátos ízvilágúak, melyekre elsősorban csipkebogyós, valamint csokis-kávés ízvilág a jellemző. A megkóstolt 8 tétel közel azonos színvonalú volt, amiből azért kiugrott a 2012-es Bikavér.
Boraival az utóbbi időkben szép sikereket ér el, beválasztották palackjait a magyar országimázs fejlesztésére összeállított Carton Hungaria-ba. A VINAGORA borverseny 12 szekszárdi aranyérméből kettőt az ő borai kaptak, pedig a mezőny nagyon erős. Spontán erjesztés, két évig hordóban érlelés, teljes mértékben kézműves borászat, ezek a pincészet alapelvei, melyek elég fontosak ahhoz, hogy képviseltessék magukat Szekszárd, és az ország borászatában. Dániel Zsolt borászata egy különös, érdekes színfolt a hazai borászati palettán, amire érdemes odafigyelni.
DékányT
