A Tokaji Borlovagrend tagjai részére borbemutató kóstolót rendezett a Tokaji Borvidék Pinot Noir boraiból június 7-én, csütörtökön a Sárga Borházban. A prezentáció során a tokaji borokat hasonló árkategóriájú német, francia és más hazai borvidékről származó, e szőlőfajtából készített boraival lehetett összekóstolni, értékelni.
A Pinot Noir az egyik legizgalmasabb vörösbor, világszerte is a legnépszerűbbnek számít a Cabernet Franc mellett. Bölcsője Burgundiában van, azon belül is elsősorban Cote de Nuits az igazi hazája. A Pinot Noir a szofisztikált borok kedvelőinek liblingje, hiszen áttetsző világos színe, laza szerkezete mellett illatában könnyed gyümölcsösség málnával, eperrel, cseresznyével, esetenként olyan virágokkal vegyítve, mint az ibolya vagy rózsa, testben ugyanakkor laza, a mi Kadarkáinkra emlékeztető szerkezet, miközben az igazi nagy vörösök minden szépségét meg tudja ízben mutatni egészen a vaníliás, csokis, animális ízjegyekig. Valami elképesztő elegancia lengi át az e fajtából készített legszebb dolgozatokat. A Pinot Noir később szétterjedt a nagyvilágban, és nagyszerű eredményeket értek el vele a Ménesi Borvidéken ugyanúgy, ahogy Új Zélandon. (Nem is olyan régen számoltunk be az Új zélandi Villa Maria Pincészet Reserve Marlborough Pinot Noir 2016 boráról, amely ennek a fajtának legszebb értékeit hordozza.)
Nem csoda hogy fehérboros vidék ide vagy oda, Tokajban is egyre többen próbálkoznak vele. A filoxéra-járvány előtt még nem voltak szigorú fajta-előírási rendeletek, és senki sem szabta meg, hogy a tulajdonos milyen szőlőt telepíthet, milyet nem. Az akkori mintegy 6000 hektár fölötti szőlőterületet magában foglaló Tokaji Borvidék mintegy 10%-án kékszőlő virított, ez az akkori 1200 ha terület a mai méretekhez képest már elég jelentős mennyiség. Később a filoxérát követően a Monarchia központjában, Bécsben elrendelték, hogy Tokaj csak fehérborokat termelhet – amiben nyilván volt némi akarat a konkurencia letörésére is – mi meg még ma is ebből a kottából játszunk.
Persze az idő halad, és a nagy tokaji borászatok közül egyre többen gondolták úgy, hogy – ha még egyelőre fű alatt is – de megnézik, mit tud náluk a Pinot Noir. Eltelepítette ezt a szőlőfajtát a Tokaj Hétszőlő a Nagy-Kopasz oldalában, a Sauska Pincészet a Padi hegyen meg a Birsalmás dűlőben, Zwack Izabella az Úrágya-dűlőben, meg az Oremus is Tolcsván.
A Pinot Noir kóstoló és ebéd ötletgazdája Olivier Delay alapító borlovagrendi tag, aki pénzügyi területen dolgozik Párizsban. Nagy kedvelője és ismerője a Tokaji boroknak. Jól ismeri a tokaji termelőket, évjáratokat, dűlőket, tekintélyes aszú gyűjteménye van, Párizsban is szervezni szokott kóstolókat, amiket rendre Tokaji aszúval zár. Ő hozta magával Párizsból a külföldi palackokat, két német és egy francia mintát. A bemutatott tételek mind olyan borvidékről származnak, ahol egyébként a fehérbor termelésének van történelmi hagyománya, bizonyítva, hogy a Pinot Noir az a vörösbor, amely a legközelebb áll a fehér testvéreihez, mint Winnetou Old Shatterhandhez. A vakteszttel egybekötött ebéd szervezési feladatait Szabó Hajnalka, a Borlovagrend alapító tagja koordinálta, aki szeretné előmozdítani, hogy borlovagrendi tagok öntevékenyen is szervezzenek hasonló “tokaji rendez-vous” programot a tagságnak szeptembertől.
Az ebéd különböző fogásaihoz vakteszten fogyasztott borok között a tokaji palackok elsősorban a Dobogó, a Sauska, a Hétszőlő pincészetektől kerültek ki, de az Etyeki Kúriától is volt egy szép tétel. Azért az ebéd utolsó bora egy kiváló régi évjáratú aszú volt: Royal Betsek Tokaji Aszú 5 puttonyos 1992-ből.
Olivier Delay összegezésként megosztotta gondolatait a résztvevőkkel. Elmondta, hogy véleménye szerint fontos lenne Tokajban vörösbort is – elsősorban Pinot Noirt – termelni, mert célszerű minden borsort úgy összeállítani, hogy az aszú előtt vörösbort fogyasszunk. Az aszú előtt közvetlenül ne igyunk száraz tokajit, mivel ez a lehető legrosszabb. Olivier Delay megállapításival teljes mértékben egyet kell értenünk. Következő lépésként előnyös lenne majd a tokaji fekete hercegeket a legjobb – így az újzélandi – társaikkal megmérettetni, hogy az irány egyértelmű legyen. (dékányT)