Egész Amerikát felkavarta a hír, hogy meghalt Anthony Bourdain vezető tévés személyiség, számos gasztronómiai kiadvány szerzője, a CNN három Emmy-díjjal kitüntetett gasztróműsorának megteremtője és állandó műsorvezetője. Bennünket annyiból érint a hír, hogy műsor-sorozatában mindössze három európai városról igyekezett komplex képet nyújtani egy-egy 45 perces műsorral, és ezek egyike Budapest volt.
Bourdain New Yorkban született, meglehetősen szegény családban, és tehetséges szakácsként indította a karrierjét.
„Ha megnevezek egy helyet, azzal egyben meg is változtattam” – mondta Bourdain 2017-ben a Fresh Air-nek adott interjújában. – „A következő alkalommal, amikor visszamegyek, már tele van turistákkal, olyanokkal, akik látták a műsoromban, azért jöttek ide. A törzsvendégek persze nekem esnek, mondván: tönkretetted a kedvenc helyemet, te barom! Minden rendes régi vendég elszalad, és tele van attól kezdve mindenféle furcsa pólókat viselő turistákkal.” Ezt nevezik a népszerűség átkának, és ez az, amivel nehéz megküzdeni olyan műsorvezetőknek, tévés személyiségeknek, akik tízmilliók által követett műsorokat vezetnek. Egy kellemes helyet, éttermet csak annak tudatában tud bemutatni, hogy ezzel azt a helyet – bizonyos értelemben – tönkre is tette.
Bourdain a legkreatívabb műsorvezetőnek ítélt Emmy-díjjal
Bourdain népszerűségét a „Kitchen Confidential: Adventures in the Culinary Underbelly” című 2000-ben publikált művének köszönheti, amely azonnal bestseller lett, a kritikusok üdvözölték szellemes, energikus módon alkotott könyvét, amely szinte minden amerikai család szakácskönyv-gyűjteményébe bekerült. Az irodalmi sikereit „A Cook’s Tour” turnéval egészítette ki, ahol a könyvbemutatókat főzési bemutatókkal tette teljessé észak-Amerika nagyvárosaiban.
A Travel Channel figyelt fel remek szakácstudományához párosult előadói tehetségére, ahol két műsort is kapott: a „No Reservations” és a „The Layover” címűeket. Ezek sikere után bízta rá a gasztró-rovatot a CNN. Sikereinek egyik fokmérője volt, hogy, Barack Obama elnöknek Hanoiban személyesen ő grillezett vacsorát.
Európában csak három várost, Budapestet megelőzően Koppenhágát és Lyont méltatott arra az elismerésre, hogy a megszokott háromnegyedórás műsorában bemutassa. Újranézve most a budapesti műsorát, meg kell állapítsuk sajnos nem sikerült túl vonzóra, ennek oka, hogy nem csupán gasztronómiáról szól, hanem az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos előtt is akar egyben tisztelegni. A 45 perces gasztróműsort így elejétől a végéig átszövik a második világháború alatt, meg később az ötvenhatos forradalom alatt Zsigmond Vilmos által készített fekete-fehér doku-képsorok. Így aztán olyan összképet kapunk az országunkról, mintha ott állandóan lövöldöznének, ahelyett, hogy ezt a témát a műsor legelejére hagyta volna.
Ami kedves a filmben, Budapestről áradozva azt a kifejezést alkotta, hogy ami itt van, azt az építészet „pornójának” lehetne nevezni. Persze ez így együtt furcsa, de érthető mögötte az a belső érzése, hogy az építészeti szépségek, gyönyörök tobzódását vélte városunkban felfedezni.
Aztán Bábel István kifőzdéjébe, a Pléh Csárdába látogat, majd ezek után a pesti henteseket deríti fel, ugyanis mint a műsorban kiderül, ez is része a kultúránknak, szinte minden sarkon van egy hentes, ahol lehet valami jó disznóságot enni. Végül Zsigmond Vilmos szülővárosában, Szegeden köt ki, ahol az egyik Tisza-parti halászcsárdában az Oscar-díjas operatőrrel elfogyasztanak egy-egy „remekbe szabott” halászlét.
Ha nem is a legsikerültebb ajánlat egy magyarországi invitációhoz, azért átüt a műsoron, hogy Bourdain fellelkesült hazánk építészeti, történelmi múltja, valamint gasztronómiai jelene láttán. Hogy miért kellett népszerűségének csúcsán 2018. június 8-án a franciaországi Kaysersbergben a Le Chambard Hotel férfi vécéjében életének önkezével véget vetnie, az már egyedül az ő titka marad.
