Idén 23. alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Kadarka Borversenyt a Kadarka jó hírnevének megőrzése, erősítése érdekében Kiskőrösön az István Borházban.
A Kadarka borversenyt és konferenciát a háziasszony, Csengődi Éva köszöntötte, és külön üdvözölte a szakma megjelent prominens képviselőit. Font Sándor, a térség országgyűlési képviselője és egyben a Szőlő- bor albizottság elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy az utóbbi időszakban jelentős adminisztrációs könnyítéseket vezettek be, melynek eredményeképpen már nem kötelezettek a kistermelők a pincekönyv vezetésére, ha a kisüzemi bortermelői státuszt választják 1000 hl alatti mennyiség esetén. Frittmann János, a HNT Szakmaközi Bizottságának elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a Kadarka egy külön műfaj, kóstolása, bírálata nem lehetséges a bordeaux-i stílusú borok mércéjével.
A rendezvény házigazdája, Csengődi István arra hívta fel a figyelmet, hogy a borverseny nevezési listája évről-évre gyarapodik, a Kadarkát kedvelők száma folyamatosan nő, a kínálat pedig egyre szélesedik, ezen belül szembeszökő a benevezett fehér Kadarkák, valamint a sillerek számának emelkedése. A köszöntőket követően nyílt meg a kerekasztal beszélgetés a „Kadarka és más őshonos fajták szerepe és jelentősége a magyar borászatban” tematikában.
Font Sándor felvezetőjében elmondta, hogy büszke arra a térségre, melyet az Országgyűlésben képvisel, mert itt van őshonos hazája olyan fajtáknak, mint a Kövidinka, a Sárfehér, a Mézesfehér, meg persze a Kadarka. A vita során felmerült az őshonosság, a Hungaricum, meg autochton jelleg közötti összefüggések és különbözőségek kérdésköre, melyekben sokszor nehéz közös nevezőre jutni.
Dula Bence, Eger mértékadó szakembere, egykori hegybírója felhívta a figyelmet arra, hogy az OIV hivatalból az egész világ tekintetében nyolc fajtagyűjteményt tart nyilván, és abból sajnos egy sincs hazánkban. A Kadarka szempontjából viszont a klónok megfelelősége mellett az is izgalmas kérdés, hogy a mintegy 60 ezer ha összterületű hazai szőlőterületből mindössze 600 hektárt foglal el,így lehet-e ilyen csekély mennyiségre egyáltalán borstratégiát építeni?
A beszélgetés során felmerült, hogy az előző évben terítékre került feladatok közül fontos lenne tovább vinni azt a gondolatkört, amit a 22. Kadarka borversenyen Schneider Miklós vetett fel a Magyar Sommelier Szövetség nevében. A kérdéskört úgy lehetne leginkább modellezni, hogy mit tegyen a sommelier, ha történetesen megérkezik egy külföldi társaság a Gundel étterembe, és nyitott a hazai borkülönlegességek megismerésére. Milyen ételekhez ajánlja a sommelier a Kadarkát? Talán welcome-italként, az előételekhez, illetve milyen fogásokhoz? Ehhez a tapasztalt termelőkkel együttműködve kellene valami közös stratégiát felépíteni, amelyben a Magyar Sommelier Szövetség nyitott az együttműködésre. A konferencia házigazdája, Csengődi István jelezte, hogy a témát fontosnak tartja, és ígéretet tett arra, hogy felkarolja az együttműködés kérdéskörét, és nyitott a folytatásra.
A Kadarka-kóstoló során igen jó benyomást tett a Palics-fürdő közeli Tonkovic borászat két Kadarkája, a Fantazija, valamint a Rapsodija, ami ismét jelezte, hogy a Kadarka az egész Kárpát-medence egyik kincse, és több mint érdemes odafigyelni a határon túli termelőkre. Nekünk a határainkon belül lehetnek érdekes elképzeléseink a Kadarka jövőjéről, de nem a mi kezünkben van a bölcsek köve, hiszen a bácskai, szlovéniai, Arad-hegyaljai Kadarkák egyre fejlődnek a saját medrükben, miközben egyre izgalmasabban mutatják meg ennek a különleges fajtának a sokszínűségét.
A borverseny nyertese Koch Csaba lett, aki már sokadjára bizonyította be, hogy a borászat teljes spektrumában képes arra, hogy a legjobbat produkálja.
(dékányT)
