Márton-nap Bácskossuthfalván

Márton-nap a Vajdaságban: bor, szakmaiság és határokon átívelő barátság

Márton napja a libatorok, a közös asztalok, a jóízű beszélgetések és természetesen az újbor ünnepe. A néphagyomány szerint ilyenkor már meg kell kóstolni az év termését, hiszen Szent Márton az újbor bírája, aki a pohárba töltött nedű alapján is ítéletet mondhat a szőlősgazda egész éves munkájáról. A novemberi időszak ezért a borászok számára nem csupán egy ünnep, hanem egyfajta számvetés is: hogyan sikerült a természet és az ember egész esztendőn át tartó, sokszor kiszámíthatatlan együttműködése?

Az idei Márton-nap alkalmából azonban Szent Mártonnak nem kellett egyedül vállalnia ezt a felelősséget. A Közép-európai Gasztronómiai és Sommelier Egyesület (KEGSOSZ) kisebb delegációja Bácskossuthfalvára látogatott, ahol a vajdasági magyar borászokkal közösen értékelték az újborokat, a hordómintákat és a már palackozott tételeket. A két nap során a szakmai borkóstolás, az előadások, a tapasztalatcsere és a baráti együttlét egyaránt fontos szerepet kapott.

A KEGSOSZ delegáció Fekete Andorral, a zentai borlabor vezetőjével

Bácskossuthfalva, vagy ahogyan a környékbeliek gyakran nevezik, Moravica, illetve Ómoravica, Bácsalmástól délre, a magyar határ túloldalán, Szerbiában található. A település nemcsak gazdag történelmi és kulturális hagyományokkal rendelkezik, hanem a magyar irodalomtörténethez is különleges szálak fűzik. Egyik nevezetessége, hogy itt játszódtak azok az események, melyek Mikszáth Kálmán „A Noszty fiú esete Tóth Marival” című kiváló regényét ihlették.

Ez a település adott otthont a KEGSOSZ, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége, valamint a Vajdasági Magyar Borászok Egyesülete közötti, immár többéves szakmai együttműködés újabb állomásának. A Schams Ferenc Terv keretében elindított és azóta folyamatosan fejlődő kapcsolat nem egyszerűen rendezvények sorozata, hanem egy olyan szakmai híd, amely a magyarországi és vajdasági borászok között tudást, tapasztalatot, szemléletet és lehetőségeket közvetít.

A közös munka eredményei már jól érzékelhetők. A Zentán létrehozott borlaboratórium fontos szerepet játszik a helyi borok minőségi fejlődésében, hiszen a korszerű analitikai vizsgálatok, a szakmai konzultációk és a borászati ismeretek bővítése egyre nagyobb biztonságot ad a termelőknek. A bor minőségének javítása ma már nem kizárólag a szőlőben végzett munkán múlik: a tudatos technológia, a megfelelő döntések és a folyamatos szakmai fejlődés egyaránt nélkülözhetetlenek.

A KEGSOSZ korábban több lépcsőben borismereti és borbírálati képzéseket is szervezett a vajdasági borászok számára. A mostani, november 10–11-én megtartott kétnapos program ennek a szakmai építkezésnek a következő fontos fejezete volt. A delegáció négy taggal érkezett: Slezsák Zoltán, az egyesület elnöke, Dékány Tibor, a BOR és PIAC magazin főmunkatársa, Kozma Kálmán vezetőségi tag, valamint dr. Pásti György, a MATE Borászati Tanszékének nyugalmazott tanszékvezetője képviselte a magyarországi szakmai oldalt.

A két nap középpontjában természetesen a borminták értékelése állt, ám a program ennél jóval többet kínált. Az előadások olyan kérdéseket érintettek, amelyek ma szinte minden szőlőtermelő és borász számára meghatározóak: a klímaváltozás, a borhibák megelőzése, a fogyasztói szokások átalakulása, valamint a bor és a kulturális örökség kapcsolata.

A borhibáktól a klímaváltozásig

Az első nap szakmai programját Dékány Tibor „A globális felmelegedés hatása a szőlőtermesztésre” című előadása nyitotta. A téma napjainkban már nem csupán tudományos érdeklődésre tart számot, hanem a szőlőtermesztők mindennapi életének egyik legfontosabb kérdésévé vált. A szélsőséges hőmérsékleti értékek, a csapadék egyenetlen eloszlása, a vízhiány, a korábban meginduló vegetáció és az egyre kiszámíthatatlanabb időjárás mind új kihívásokat jelentenek a termelők számára. A változásokhoz való alkalmazkodás, a megfelelő fajtaválasztás, a talaj vízháztartásának megőrzése és az új termesztési módszerek alkalmazása a jövő szőlészetének meghatározó feladatai közé tartoznak.

Ezt követően dr. Pásti György „Újbor kezelés: Borhibák, borbetegségek” címmel tartott előadást. A frissen kierjedt borok kezelése különösen nagy figyelmet igényel, hiszen az újbor még érzékeny, fejlődő állapotban van, és a megfelelő technológiai beavatkozások alapvetően meghatározhatják későbbi minőségét. A borhibák felismerése, kialakulásuk okainak megértése és megelőzése, a megfelelő tárolási körülmények, valamint a tisztaság és a technológiai fegyelem mind olyan kérdések, amelyeknek a kisebb pincészetek életében is kiemelt jelentőségük van.

Az előadásokat követően került sor az első napra behozott borminták értékelésére. A kóstolás és a bírálat nem pusztán pontozást jelentett: minden bor mögött ott állt egy termelő, egy szőlőterület, egy évjárat és egy döntésekből álló technológiai folyamat. A szakmai vélemények, a részletes értékelések és a személyes tanácsok lehetőséget adtak arra, hogy a borászok ne csak saját tapasztalataikból, hanem mások szakértelméből is építkezzenek.

A borminták összképe megerősítette, hogy a zentai laboratórium működése és a korábban megtartott képzések valóban éreztetik hatásukat. A minőségi fejlődés nem egyik napról a másikra történik, de a tudatos szakmai munka eredménye egyre inkább megmutatkozik a pohárban is.

Fogyasztói szokások, a bor és a kultúra jövője

A második nap programját Kozma Kálmán előadása indította, amely „Mit keres a fogyasztó? A borfogyasztási szokások változása Szerbiában és Magyarországon az elmúlt 11 évben” címmel a borpiac egyik legfontosabb kérdését állította középpontba. A borász számára ugyanis nem elegendő kiváló bort készíteni: azt is meg kell értenie, hogyan változik a fogyasztó gondolkodása, milyen ízeket, stílusokat és élményeket keres, hogyan alakulnak a vásárlási szokások, és milyen szerepet tölt be a bor az emberek mindennapi életében.

A fogyasztói elvárások átalakulása, a fiatalabb generációk eltérő érdeklődése, az egészségtudatosabb életmód, a minőség iránti igény és az élményközpontú vendéglátás mind új feladatok elé állítják a borászatokat. A bor jövője szempontjából ezért egyre fontosabb, hogy a termelők ne csupán a hagyományokra támaszkodjanak, hanem nyitott szemmel figyeljék a változó világot és a fogyasztók igényeit is.

A második nap következő előadását Dékány Tibor tartotta „A Kárpát-medencei borkultúra megjelenése az épített környezetben” címmel. A téma a bor és az építészet, a történelmi örökség és a kulturális identitás kapcsolatát járta körül. A bor nem csupán mezőgazdasági termék vagy gasztronómiai élvezet, hanem évszázadok óta része az emberi kultúrának, a tájnak, a települések arculatának és a közösségek életének. Pincék, présházak, borházak, kastélyok, történelmi épületek, szőlőhegyi gazdaságok és a borhoz kapcsolódó közösségi terek mind olyan örökséget képviselnek, amely a Kárpát-medence borkultúrájának különleges értékét adja.

A szakmai program harmadik előadójaként ismét dr. Pásti György vette át a szót, aki a második napra érkezett bormintákat értékelte. A bírálat során a borászok számos hasznos tanácsot, technológiai és gyakorlati útmutatást kaptak, amelyek segítséget nyújthatnak a még fejlődő borok kezelésében, a minőségi problémák felismerésében és a jövőbeni tételek kialakításában.

A szakmai együttműködésből közösség születik

A kétnapos rendezvény sikerének helyi kovácsai Méhes Béla, a Vajdasági Magyar Borászok Egyesületének elnöke, valamint Fekete Andor laborvezető voltak. Az ő munkájuk, szervezőkészségük és elkötelezettségük nélkül aligha valósulhatott volna meg ilyen tartalmas, a szakmai fejlődést és a közösségi kapcsolatokat egyaránt erősítő program.

A rendezvény azonban nemcsak előadásokból, borkóstolásból és szakmai értékelésekből állt. A két nap során a személyes beszélgetések, a közös gondolkodás, a tapasztalatok megosztása és a baráti kapcsolatok elmélyítése is fontos szerepet kapott. Hiszen a borászat egyik legszebb sajátossága éppen az, hogy a szakmai tudás és az emberi kapcsolatok sokszor elválaszthatatlanok egymástól.

A program méltó koronája a grandiózus Márton-napi libapecsenye volt, amely a hagyományokhoz hűen, jó hangulatban zárta az együtt töltött napokat. A finom falatok, a poharakba töltött borok és a közös asztal mellett folytatott beszélgetések ismét megmutatták, hogy a bor valódi értéke nem kizárólag az ízében, az illatában vagy a minősítésében rejlik. Legalább ilyen fontos az a közösség, amely köré szerveződik.

Bácskossuthfalván ezen a két novemberi napon a bor nemcsak kóstolásra került, hanem tudást, barátságot és összetartozást is közvetített. A magyarországi és vajdasági borászok együttműködése pedig újabb bizonyíték arra, hogy a szakmai összefogásnak nincsenek határai – különösen akkor, ha közös örökségünk, a Kárpát-medence borkultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése a cél.

fotók+ beszámoló: Dékány Tibor István