Van a késő őszi Balatonban valami utánozhatatlan, nemes méltóság. Amikor a nyári zsongás emléke már a múlté, s a partot hűvös, opálos csend öleli körbe, a tó leveti harsány díszleteit, átadja a teret a lényegnek: a földnek, az embernek és a bornak. Ebben a letisztult, elmélyült hangulatban tért vissza Balatonalmádiba a Bor és Piac magazin zászlóshajó-eseménye, az „Ősszel is Balaton” sétáló borkóstoló és mesterkurzus, amely november 7-én, immár ötödik születésnapját ünnepelve töltötte meg pezsgéssel a Pannónia Kulturális Központ termeit.
A vasútállomástól mindössze néhány kényelmes lépésre fekvő helyszín kilencven érdeklődő borkedvelőt és szakmabelit fogadott, bizonyítva, hogy a minőségre és a mélyebb összefüggésekre szezonon kívül is létezik a szomjúság.
Köszöntők a minőség és az összefogás jegyében
Az est háziasszonyaként Bozzai Zsófia, a Bor és Piac főszerkesztője nyitotta meg az eseményt. Beszédében nem csupán az ötödik alkalommal megvalósuló almádi találkozás örömét hangsúlyozta, hanem rámutatott a jelenlévő termelők közös nevezőjére: a méretbeli különbségek dacára mindannyiukat a terroir kérlelhetetlen tisztelete, a kompromisszummentes minőség és az új utak bátor keresése köti össze. Örömmel üdvözölte azt a hét debütáló borászatot – az Aranysörte Kézműves Borászatot, a Bődy Családi Szőlőbirtokot, a Csuhaj Bort, a Káli Köveket, a Kállai Borházat, a Quiar Birtokot és a Skrabski Borászatot –, amelyek idén először gazdagították az est palettáját.
A pódiumon Dr. Podmaniczky Péter, a Balaton Borrégió elnöke vette át a szót, méltatva a borvidékek összefogását és a késő őszi jelenlét stratégiai súlyát, majd Pandur Ferenc, Balatonalmádi alpolgármestere nyitotta meg hivatalosan a délutánt, kiemelve az igényes borkultúra közösségteremtő szerepét a város kulturális életében.
„Pezsgő Balaton” szimpózium: a jövő dilemmái a pohár tükrében
A 16:00 órakor rajtoló szakmai mesterkurzus intellektuális utazásként rajzolta fel a szőlész-borász ágazat legégetőbb kihívásait és kitörési pontjait.
Klímatörténet és a tőkék ritmusa: Dékány Tibor kozmikus léptékű felütéssel, a Milanković-féle pályaváltozások felidézésével tette kontextusba a globális felmelegedést, rámutatva, hogy a szőlő a bioszféra legérzékenyebb szeizmográfja. Az elméletet egy húsbavágóan plasztikus példa követte: Az LTC ( Les Trois Chennes) Borászat ugyanazon Sárgamuskotályból készült bor alkoholfokának 11-ről 15-re való emelkedése látványosan illusztrálta, hogy a változó természettel való együtt mozdulás ma már a túlélés ábécéje.
Láthatatlan veszedelmek az ültetvényeken: Knolmayer Bence növényegészségügyi előadása hideg zuhanyként hatott: az aranyszínű sárgaságot (Flavescence dorée) terjesztő amerikai szőlőkabóca és az újonnan felbukkanó pöttyös lámpáshordó kabóca elleni védekezés nem tűr halasztást. Különösen úgy, hogy a klímaváltozás szülte aszályos stressz könnyen elfedi a betegség korai kórképét – itt csakis a fegyelmezett, kollektív fellépés menthet meg tőkéket és dűlőket.
Ökológiai leltár egyetlen palackban: Dr. Kovács Barnabás a magazin jubileumi, tizedik részéhez érkező Fenntarthatóság rovata alapján készített szigorú számvetést. Előadása nem megfoghatatlan zöld jelszavakban, hanem számszerűsíthető valóságban mutatta meg, miből áll össze egyetlen palack bor ökológiai lábnyoma a szőlészeti beavatkozásoktól a pince technológiai energiaigényéig, hidat verve a környezeti felelősség és a gazdasági realitások közé.
Autochton reneszánsz és buborékok: A szimpózium második felében a poharakba költözött a felfedezés öröme. Tornai Tamás a vulkanikus Somló zsenialitását és az ősi fajták megújulását villantotta fel a ritka Csomorikából („Zöld Juhfark”) született, vibráló pezsgővel.
Egy elfeledett legenda feltámasztása: Szántai Réka előadásában a régmúlt ködéből lépett elő a Szürke barátcsuha; az ampelográfiai ritkaság kóstolója eleven bizonyítéka volt annak, mekkora kincsek rejtőznek még elfeledve a Kárpát-medence szőlőskertjeiben.
A természet tiszta hangja Balatonfőkajárról: A kurzus záróakkordjaként Sipőcz Tamás (Quiar Birtok) mutatta be, miként lényegül át a helyi kőzet és mikroklíma két hektáron tiszta matériává. A spontán erjedt rosé pezsgő és az est egyik leginkább formabontó tétele, a mély tónusú natúr narancsbor a természethű borkészítés manifesztációjaként került a poharakba.
Sétáló kóstoló: huszonegy hang egyetlen nagy polifóniában
Délután háromtól este kilencig a kóstolóterem a valódi dialógusok terévé alakult. A 21 kiállító pultjai mögött maguk a borászok álltak: a hordók munkájáról és a dűlők karakteréről meséltek a vendégeknek.
Az ásványos, feszes fehérboroktól az elegáns pezsgőkön át a narancsborok rusztikus mélységéig ívelő sort a gasztronómia finomságok kísérték: a Prémium európai sajtok gazdag textúrái, az Oliva Agora mediterrán olajbogyói, valamint a borok rétegeit hűen megmutató, elegáns Progast kelyhek tették teljessé az élményt. A vendégek kezében ott volt a Bor és Piac magazin legfrissebb lapszáma is, amely olvasnivalót kínált a kortyok mellé.
Az ötödik „Ősszel is Balaton” megmutatta: a tó partján a szüret után sem áll meg az élet. Sőt, ekkor kezdődik igazán az az érett, lecsendesedett időszak, amikor a bor és az ember a őszintén tud egymásra figyelni.
Fotó: Jandó Zsuzsa