A Wine Paris olyan nemzetközi borászati platformmá fejlődött, ahol a gazdasági, politikai és iparági párbeszéd találkozik. Nagy sikerrel jelentkezett idén ezen a fórumon Törökország a Wines of Türkiye szervezésében, akik nem csupán elismerésre méltó nagy borokkal mutatkoztak be, de mesterkurzusukon a tudományos világ számára is izgalmas bejelentéseket tettek. Ezek közül számunkra a legérdekesebb megállapítás, hogy a török őshonos Kolorko genetikailag azonos a mi Furmintunkkal.
Valahogy irodalmi élményeink emlékeiből mintha azt szűrtük volna le, hogy a törökök nemigen barátkoztak a borral. Legalábbis amikor huzamosabb ideig nálunk állomásoztak, akkor mintha ez még így lett volna. Most viszont ideje hogy más szemmel nézzük a történetet, napjaink Törökországa meglehetősen fejlett borkultúrával rendelkezik. Ez kiderült legutóbb Párizsban is, amikor Törökország borai nagy sikerrel debütáltak a 2026-os Wine Paris kiállításon, nagy érdeklődést keltve a nemzetközi szakembergárda, a vásárlók, a sommelier szakma és a média képviselői körében.
Sokak számára meglepő, hogy egy többségében muzulmánok által lakott ország fejlett borászattal rendelkezik, ám ez a történelmi valóság. Törökörszág több mint 100 éve nyílt, demokratikus, független és szabad ország, és úgy áll a helyzet, hogy jól jártak azzal, hogy egyelőre kimaradtak az EU-ból. Kultúrája töretlenül fejlődhetett az utóbbi 100 évben, míg minket az ötven éves szovjet megszállás meglehetősen visszavetett nagyon sok téren, miközben jelenleg az EU szankciós politikájától szenved a gazdaságunk.
WOT LOGO 2025_CMYKTörökország 85 milliós népességgel rendelkezik, ebből 70-75%-ra becsült a török etnikum aránya, a fennmaradó részt arabok, kurdok, bosnyákok, görögök, és egyéb kaukázusi kisebbségek alkotják.
Törökország 6 bortermő régióval rendelkezik:
Thrace / Márvány-tenger környéke (Trákia)
Égei-tenger partvidéke
Közép-Anatólia (Kappadókia és környéke)
Észak-Közép-Anatólia (Tokat, Kırşehir, Ankara környéke)
Kelet- és Délkelet-Anatólia
Földközi-tenger partvidéke (Antalya környéke)
A Kolorkót a Thrace (Thrákia) régiójában termesztik, Şarköy és Tekirdağ között, a Márvány-tenger erős tengeri hatása alatt. A fajtát a Paşaeli Pincészet mentette meg, illetve fedezte fel autochton fajtaként, és 2009 óta készítenek belőle bort.
A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a borászat itt több mint 7000 éves múltra tekint vissza, de a hettiták játszották a legnagyobb szerepet Törökország szőlőültetvényeinek fejlesztésében, osztályozások létrehozásában és bor exportálásában az asszír és sumér területekre Kr. e. 1800 és 1400 között. Később a bizánciak további művelési módszereket fejlesztettek ki a szőlőültetvények számára. Még az Oszmán Birodalom is, bár nagyrészt elnyomta a muszlimok borfogyasztását, tehetetlen volt a keresztények és zsidók borkészítésének és -ivásának megakadályozásában, és a török dinasztiák évszázadokon át lazán alkalmazták az iszlám törvényeket az alkoholfogyasztás tekintetében; a borászok még ma is mesélnek történeteket arról, hogy minaretekkel jelentették be a környékbeli borászatok nem hivatalos közvetítőinek érkezését, akik készen álltak a független termelők termésének megvásárlására.
Prezentáció a mesterkurzuson. (fotó: Magyar Bor Intézet)
Az európai stílusú Török Köztársaság 1923-as megalapításakor egy világi állam ösztönözte a borkészítést az 1940-es évektől. Az őshonos fajták, köztük a Narince, Kalecik Karası, Kolorko, Öküzgözü, Boğazkere, Papaskarası, Emir és Çal Karası, valamint Törökország jellegzetes terroirjai által formált, nemzetközileg elismert szőlőfajták, a világ minden tájáról érkező vásárlók, importőrök és média részéről nagy érdeklődést váltottak ki a Wine Paris 2026 rendezvényen. Az „Ősi föld, időtlen ízek” tematika nagy sikert aratott releváns és egyértelműen megkülönböztethető identitásként.
DNS azonosság a Kolorko és a Furmint között (fotó: Magyar Bor Intézet
Üzenet a multból
A Wines of Türkiye bemutatkozása fontos mérföldkövet jelentett az ország nemzetközi láthatóságának megerősítésében. Mesterkurzusukon: „Bor DNS: A törökországi borok sokszínűsége, története és reneszánsza” címen zsúfolásig megtöltötték az előadótermet. A foglalkozást Dr. José Vouillamoz, svájci szőlőgenetikus és a Wine Grapes (Szőlő) című könyv társszerzője vezette Caroline Furstoss, vezető francia sommelier, a La Revue du Vin de France kóstolóbizottságának tagja; valamint Göknur Gündoğan, a Pantagruel Consultancy & Design alapítója, író és borkommunikációs szakértő részvételével. Az ülés egyik legfigyelemreméltóbb pillanata Dr. José Vouillamoz legújabb DNS-kutatásának első nyilvános bejelentése volt a Kolorko szőlőn. A tanulmány kimutatta, hogy a Kolorko genetikailag azonos Magyarország híres Furmint fajtájával, rávilágítva a Törökország és Közép-Európa közötti évszázados történelmi szőlészeti kapcsolatokra. A felfedezést a mesterkurzus után közvetlenül a JancisRobinson.com oldalon tették közzé, jelentős nemzetközi médiafigyelmet keltve.
A feltételezések szerint a Furmintot II. Rákóczi Ferenc emigrációs kísérete vihette magával Rodostóba, hogy a Fejedelem számára ott is el tudják készíteni kedvenc italát. Bár pontos kimutatásunk nincs a Fejedelem rodostói udvartartásáról, ám tudjuk, hogy hű társán és iródeákján, Mikes Kelemenen túl vele voltak a fejedelemhez hű emigráns társai, mint Bercsényi Miklós, Forgách Simon, Eszterházy Antal, Csáky Mihály, Sibrik Miklós, Zay Zsigmond, meg még jónéhányan, akik szintén Rodostóban telepedtek le. Ezen felül a személyzet néhány tucat háztartási és udvari szolgálattevőből állt. Ezek között vele lehetett vincellére is, aki biztosította, hogy a „hazai zamatok” megmaradjanak a fejedelem poharában az emigráció nehéz éveiben is.
Dékány Tibor
