A borkészítés önmagában is művészet. Ám vannak borászatok, ahol amellett, hogy művészi elkötelezettséggel készítik boraikat, más művészeti ágak előtt is kaput nyitottak. „Az élet ott magasrendű, ahol művészi.” – írta Hamvas Béla, és egyre több borászat van, ahol ennek szellemében tevékenykednek. Ezek közül a borászatok közül mutatunk be ebben a sorozatunkban szép példákat. Ezúttal (a korábban bemutatott egerszalóki St. Andrea Borászat, a Szent György-hegyi Gittinger Pincészetet követően) a mádi Demetervint.
Mint valamiféle Kárpát-medencei ANGKOR, úgy tűnt elő a 2000-es évek elején a mádi Király hegy oldalában a kiirtott erdő helyén a szabályosan, mívesen helyi kőből rakott támfalak rendszere, egy valamikori magas színvonalú szőlőművelés emlékei. Sokak számára akkor derült ki, hogy az addig Király dűlőként ismert terület voltaképpen a történelmi dűlőnek majdhogynem csupán a szoknyája, a szőlőhegy java csak ennek tetejétől emelkedik meredeken felfelé.
Az erdőtől visszahódított mádi Király
Visszahódítani a csúcsdűlőt
Majd fél évszázadnyi csipkerózsika-álom következett ezután csipkebogyó-bokrok és akácfák tüskéivel beborítva. Két mádi borászat összefogásának volt köszönhető ez a nagyszabású, természet-rekultivációval egybekötött szőlőtelepítés. Ezt a nemes küldetést Barta Károly és Demeter Ervin vállalta be és vitte végbe. Ez a két családi borászat – a Mádi Kör két stabil pontja – azóta is a tokaji, és az egész hazai borászat két, a legmagasabb igények kielégítésére vállalkozó reprezentatív borászata.
Faragó Miklós Bacchusa
A Demetervin a Nagy-, vagy ahogy még nevezik: Öreg Királyban 3 hektáron, az Úrágyán ugyancsak 3 hektáron, míg a Kakas dűlőben 2 hektáron gazdálkodik. Ebből a nyolc hektárból három hagyományos, teljesen kézi, azaz bakművelésű, amit tanúsítottan ökológiai gazdálkodásban művelnek. Borkészítési filozófiájuk alapját képezi, hogy bemutassák a világörökségi helyi adottságok – talajok, fajták, és szőlőtermesztési kultúra – bemutatása a legmagasabb színvonalon. Boraik a Délcegtől a Mád Maxon át az Aszúkig a csúcsok csúcsát jelentik.
Ám a családi borászatot működtető házaspár – Demeter Ervin és Kulcsár Edit – másik világa a képzőművészet körül forog. Kulcsár Edit nagyjából a rendszervástól üzemeltet egy galériát, ami korábban a Városház utcában, napjainkban pedig a Falk Miksa utcában működik. Ebben a kiállítótérben elkötelezettek a határon túli – elsősorban erdélyi – művészek alkotásainak bemutatása iránt. A nagy művészeti ágak közül ugyanis a zene könnyen át tudja lépni a határokat. Az irodalom ugyanúgy, hiszen a nyomtatott termékek, folyóiratok, könyvek röviddel erdélyi megjelenésük után általában a hazai könyvesboltokban is kaphatóak voltak, és azok ma is.
A Demetervin birtokközpontja már az 1750-es években már állt
Galéria Pesten és Mádon
Kulcsár Edit a tokajhegyaljai kulturális élet fontos mozgatórugója is egyben, hiszen alapító tagja a Tokaji Borbarátnők Társaságának. Nekik köszönhetőek olyan jelentős események szervezése, mint például Mádi Pezsgés, a Szent Orbán-napi körmenet, vagy a farsangi bálok. A Demetervin borászat önálló kiállító teremmel is rendelkezik, ami ugyancsak a képzőművészet folyamatos hegyaljai jelenlétét szolgálja. A borászatnál kiállító művészek, akik időjárásálló alkotásokkal jelentek meg, gyakran otthagyták egy-egy művüket, alkotásukat a borászat falán, mint például Petrás Mária, Faragó Miklós.
Petrás Mária: Szűzanya a gyermek Jézussal a borászat tornácán
Most újabb jelentős lépés történt a házaspár művészet iránti elkötelezettségének terén. Demeter Ervin – nyugodtan kijelenthetjük – hogy korszakos művel ajándékozta meg a képzőművészet rajongótáborát. A pesti Vigadóban mutatta be a könyvet megjelentető kolozsvári Exit kiadó igazgatójának, valamint a házigazda Vigadó igazgatójának társaságában Erdélyiség – Egy elcsatolt országrész művészete címen megjelent albumát. Demeter Ervin kiadványa a Trianon utáni erdélyi magyar képzőművészet alkotóit, több mint négyszázötven művészt mutat be saját műveiken, arcképeiken és önarcképein keresztül. „A határok változhatnak, de a művészet örök” – vallja a kötet szerzője, rávilágítva arra, hogy az elszakított nemzetrész alkotói közössége Európában is páratlan művészeti kultúrát hozott létre.
Demeter Ervin könyvbemutatója a pesti Vigadóban
„E pillanatban egy hiánypótló, képzőművészeti ismereteket időben és térben összegző, de változó műfaji területeket is integráló kötetet tart kezében a tisztelt olvasó, amelyben a szerzőnek láthatóan az volt elsődleges célja, hogy bemutassa a Trianon utáni erdélyi magyar képzőművészet alkotóinak saját művein, arcképein és önarcképein keresztül a fájdalmasan elszakított nemzetrész mindennek ellenére különlegesen gazdag alkotói korszakát, azt, amikor a teremtés iránti készség, a tehetség és az elkötelezettség megáldott kényszere átszőtte tiszta színeivel még a szürke mindennapokat is.” – áll a kiadó fülszövegében.
A Mádra kitelepített fővárosiak emlékműve a borászat udvarán
A Demetervin folyamatosan állítja elő azokat a borokat, amelyek emelhetik nemzeti büszkeségünket, mert ilyet csak Tokaj tud, azon belül is csak Mád, és még azon belül is csak a legnagyobb dűlők, mint a Nagy Király, vagy az Úrágya. Most nemzeti büszkeségünk erősödhet egy egészen más összefüggés-rendszerben is. Hiszen, – mint ahogy előszavában Banner Zoltán jegyzi, „Ez a nemzetrész olyan autonóm nemzeti kultúrát hozott létre az elmúlt száz évben, ami páratlan Európában.” Köszönet a szerzőnek, hogy gigászi munkával mindezt összegereblyézte, és egy album formájában napvilágra hozta. Erre valóban méltán koccinthatunk, például a Demetervin 100%-os Hárslevelűt tartalmazó Extra Brut pezsgő Magnumával!
Dékány Tibor
