Demeter Zoltán Pro Urbe díjas

demeter 5805
A Pro Urbe díjat elsősorban urbanistáknak, építészeknek, településfejlesztőknek, településvezetőknek szokták adományozni. Most viszont egy borász érdemesült arra, hogy ezt a rangos elismerést megkapja. Gratulálunk ehhez szerkesztőségünk nevében is. A borászt Alkonyi László soraival méltatjuk.
demeter 05
Alkonyi László gondolatai Demeter Zoltán Pro Urbe Tokaj díjához
Közösségben élni természetes állapot. Így tudták, így érezték nagyszüleink, dédszüleink. Közösségben élni jó és vágyott állapot. Alighanem, így gondolták, így tapasztalták meg szüleink. Közösségben élni kiváltságos állapot – így érezzük mi, akik olyan korban ízlelgetjük az összetartozás fogalmát, amiben az önmegvalósítás vágya felülír minden közösségi élményt.Az igazi, nagy csapatépítés nem kevesebb, mint életvitelszerűen folytatott, soha véget nem érő tréning. Nem egy ágazat alkalmazottai szerveződnek erre, és nem is csak egy project horizontjáig tart. Elsődleges színtere a település, ahol élünk. Elkezdődik az óvodában és az iskolában, amiket soha nem járunk ki egészen. Folytatódik a munkahelyeken, ahonnan soha nem megyünk igazán nyugdíjba. Állandó díszletei az utcáink, a tereink, az intézményeink, a járdák és a parkok, az éttermek és a boltok, a templomok  és a sportpályák, a múzeumok és a klubhelységek. A nagy csapatépítés legfontosabb eszközei a szavaink és a tetteink: a szembejövők köszöntése, az őszinte kérdések, a bátor válaszok, a névtelen segítségek, a csöndes, megtámasztó mozdulatok, végső soron a közösség tagjaira fordított idő.

 

demeter 0002

A nagy csapatépítés akkor kezdődik, amikor felismerjük, hogy életünk teljessége csakis közösségben értelmezhető. Megértjük, hogy honfitársainkkal összeér az utunk, hogy az utánunk jövőkért mi ugyanúgy felelünk, ahogyan érettünk is felelősséggel tartoznak az előttünk járók. A nagy csapatépítés akkor kezdődik, amikor világossá válik előttünk, hogy a legtöbbet, legerősebben saját településünkön tehetünk – önmagunkért, a közösségért.

Valakinek mindössze arra futja erejéből, hogy örömöt sugároz reggel az utcán járva. Van akinek – tanároknak, lelkészeknek, óvónőknek – a munkája maga a szolgálat. És vannak olyanok, akiknek megadja az élet, vagy megteremtik a lehetőségét annak, hogy teljes szabadsággal tekintsenek előre. Demeter Zoltán az ilyen kiválasztottak közé tartozik. Akár egy karácsonyi koncertre, akár egy szoborpark életre hívására, akár saját alkotómunkájára, a borászkodására tekintünk, nyugodt szívvel jelenthetjük ki: szabadon dönthetett és szabadon is döntött arról, hogyan építi közösségét, lakhelyének, Tokaj városnak a társadalmát. Nemcsak lehetőséget kapott, hanem élt is a lehetőséggel, ami becses példa a település minden lakosa előtt. Demeter Zoltán szabadon dönthetett közössége szolgálatáról, és a szabadsággal gondosan sáfárkodott.

Most eljött az ideje annak, hogy Tokaj város közössége mondjon köszönetet ezért a szabadságért.

Alkonyi László – 2019