Az Olaszrizling legelterjedtebb szőlőfajtánk, így aztán hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy közel s távol a mi Olaszrizlingünk a legjobb. Aztán néha szembeköszön a valóság, mint legutoljára idén májusban Balatonfüreden a GROW du Monde nemzetközi Olaszrizling-borversenyen, amikor kiderült, hogy az öt kategória-győztes bor közül mindössze egy volt hazai. Részben ez is mozgatórugója volt annak, hogy Ferenc Vilmos szekszárdi borszakértő, az Újbor-, és Sajtfesztivál szervezőjének társaságában felkeressünk néhány horvátországi borászatot a Dráva-háromszögben.
Graševina, Olaszrizling és Welschriesling: három különböző név, jelentésük azonban ugyanaz a szőlőfajta, amelyekből létrejött a GROW mozaikszó. Ennek a nagyszerű Kárpát-medencei fajtának az eredetét homály fedi, egyesek Franciaországhoz, mások Dél-Olaszországhoz, néhányan Horvátországhoz kötik a származását. Baranyai háromszögként, Drávazúgként is emlegették azt a térséget, melynek északi oldalát a magyar határ, a délnyugatit a Dráva, míg keleti oldalát a Duna jelenti. Ezen belül a Karasicza patak határolja északról azt a mintegy 20 – 25 km. hosszban elhúzódó hegyvonulatot (vagy inkább dombvonulatot) amely Monostortól Kis-Kőszegig, vagyis Beli Manastirtől Batináig húzódik. A lőszdomb legmagasabb pontja 245 méter, melyet sokáig Hercegszőllősi hegyként emlegettek, ma viszont Báni hegynek hívják, a horvát atlaszon ennek megfelelően ez áll: Bansko Brdo. A hegy déli oldalán nyilván emberemlékezet óta jelen van a szőlőkultúra, az itt sorakozó három jelentősebb település, Hercegszőllős, Csúza, Vörösmart, Karancs hagyománya erről árulkodik.
Szeglet a Drávától északra
A Báni hegyről átnézve észak- északnyugat irányába, szinte kéznyújtásnyira tűnik a Villány felett emelkedő Szársomlyó a maga 444 méteres magasságával. A tulajdoni szerkezet változatos, az állami tulajdonú borászatok túlélték a rendszerváltást. A térségben a legnagyobb ültetvény az 560 hektáron gazdálkodó hercegszőlősi székhelyű „Belje” mezőgazdasági szövetkezet kezében van, akik egyébként a teljes agrár-skálát átfogják a gabonanövényektől az állattartásig. A Belje szövetkezet csúcsminőségben forgalmazza chardonnay-ját és olaszrizlingjét, míg a minőségi kategóriában e két fajtán kívül szürkebarátot és rajnai rizlinget kínál választéka. Ám mi természetesen nem a tömegtermelésre berendezkedett nagy pincészetek kínálatára voltunk kíváncsiak.
Csúzán a Kollár borászat valódi családi vállalkozás. Kollár Lajos, a családfő vezeti a borászatot, és miközben egyik lányuk iskolaigazgató, a másik a vendéglátást irányítja. A szőlő bár hangsúlyosan jelenik meg a tájban, de nem kizárólagos, van mellette kukorica, meg egyéb mezőgazdasági kultúrák is. Déli kitettség, lankás oldalak, hatalmas egybefüggő táblák, vagyis ideális térség szőlőművelés számára, ahol a Kollár családnak tíz hektár feletti birtokuk van. A szőlősi hegyalja egyaránt alkalmas a kiváló minőségű fehér-, valamint vörösborok készítésére. Kollár Lajos ültetvényeinek fajtaszerkezete meglehetősen széles, a fehérborokat az Olaszrizling, a Rajnai Rizling, a Pinot Blanc, Sauvignon Blanc, a Szürkebarát, míg a vörösöket a Kékfrankos és a Cabernet Sauvignon képviseli. A borászat évről évre tökéletesíti borkészítési technikáját, és mindez meglátszik a minőségen is.
Magyarországon is évek óta nagyszerűen szerepel boraival Kováts Attila főként az Újbor- és Sajtfesztiválon, most ősszel pedig épp a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium választotta a suli borának terméküket. Kováts Attila borait kóstolva kiderült, idehaza ritkán találkozhatunk azzal a kimagasló minőséggel, amit az ő borai képviselnek. Elsősorban az Olaszrizling, a Tramini, a Sauvignon Blanc jelentett élményt, ezek közül is leginkább a Graševina, ami elegáns, és végsőkig kifinomult formájával mindannyiunkat elbűvölt. A vörösök közül pedig Pinot noirja emelkedett ki, ami gazdag délies gyümölcsösségével alternatívát mutat az újzélandi stílussal szemben. Kováts Attila 16 hektár szőlőt művel a térségben.
Energikus fiatal borászok a Dráva háromszögben
A Karancson gazdálkodó Szabó Attila már régi ismerős, nem múlhat el egy Kárpátmedencei borfesztivál, hogy ne találkozhatnánk vele vagy legalább boraival. Legutóbb a Vajdahunyad várban megtartott a Magyar Bor Napja – Koccintás 2024 rendezvény-sorozat központi eseményén szeptemberben. Szabó Attila igazi szorgos nagygazda, aki mintegy 1000 hektár szántóföldön gazdálkodik, ami mellett ma még eltörpül a bő 4 hektáros szőlőterülete. Családi címerükön az 1633-as évszám jelenik meg, vagyis legalább azóta gazdálkodnak helyben. A terület mintegy 35%-án Olaszrizling dominál, míg a fennmaradó részen osztozik a Sauvignon blanc, a Pinot noir, a Merlot, a Cabernet Franc, és a Cabernet Sauvignon.
A borászat már eredetileg is elkötelezett volt a legnagyobb minőség mellett, ám most egy örvendetes ugrást jelent a borászatnál, hogy egy elhivatott, mesteri tudású vő érkezett a családba. Szabó Attila két csinos lánya közül ugyanis az egyiket, Anasztáziát a MATE Budapesti Campusán végzett borász, Bálint Tivadar vette feleségül, aki átvette a borászat irányítását. Bálint Tivadar a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben töltötte gyakornoki éveit, ahol elmélyíthette szaktudását, miközben nyitott az újhullámos technológiákra is, mint például a Pet-Nat készítés.
Karancs az utóbbi években valóságos turisztikai központtá nőtte ki magát. Tavasszal füstöltkolbász – fesztivál, ősszel pedig Töpörtyű fesztivál vonzza a látogatókat. Ezekhez viszont jól csúszik a bor, így nem csoda, hogy a Szabó Borászat termékeinek 80%-át helyben értékesítik. Amíg Kováts Attila borászatánál a fehér tételek jelentik az élvonalat, addig a Szabó családi pincészet borai között a vörösök játsszák a főszerepet, nagyon szép a Merlot, a Kékfrankos, különösen pedig a Story névre hallgató cuveé-jük.
A Baranyai háromszög adottságai a legnagyobb lehetőségeket nyújtják nagy borok készítéséhez, és a térségben tevékenykedő családi borászatok élnek is az adottságaikkal. Érdemes felkeresni őket, és elfilozofálni azon, hogy melyek azok az apró kis különbségek, melyek eltérnek a nálunk megszokottól, és elbűvölik a fogyasztót.
Dékány Tibor