A Duna-menti borászatok együttműködésének fejlesztése a szlovák-magyar határmenti régióban (Dunavin) kisprojekt keretében Sopronban jártunk. Taschner Tamással, a „Traktorbuli” megálmodójával beszélgettünk, aki a borvidék ismertségén dolgozik. Egyszerre akár húsz embert is elvisz a traktorjával, a két órás programra, amelyet egy kis piknikkel zárnak a Fertő-tó partján. A programra, a sztorira és a tájra helyezi a hangsúlyt, és persze megjelenik a bor is a kínálatában.
Hogyan alakul a borturizmus Sopronban? Milyen turisztikai lehetőségek adottak a Soproni Borvidéken?
Kevés olyan turistával találkozom, akik kifejezetten a bor miatt jönnek ide, persze ilyen is van, de ritka, mint a fehér holló. A bor nem jelenik meg az utazási döntést befolyásoló tényezőként, ha már itt vannak a vendégek, akkor mennek el bort kóstolni. Ugyanakkor ha már bort kóstolnak, akkor egyre inkább jelentkezik az igény a borkóstolás mellett az alternatív ’szőlős’ programokra is, a vendégek szeretnék megnézni a tájat és a szőlőültetvényeket is. A kihívás az, hogy a pincék távol esnek egymástól, a városban vannak szanaszét elszórva, a vendégeknek meg kell szervezniük, hogy megnézzék a pincéket, nem tudnak végigmenni a pincesoron, mint más borvidéken. Erre találtuk ki a Kékfrankos expresszt, ami óránként körbevitte a vendégeket, pincéről pincére. Ha szeretnénk erősíteni a jövőben a borturizmust, ahhoz jó lenne egy borvidéki vinotéka, ahol egy teljes kínálattal megismerkedhet a vendég, és ahol egyéb programokat is igénybe tud venni. A hagyományos borkóstolókon túl, amit a gazdák nyújtanak, nem sok olyan hely van (5-6), ahova el lehet vinni a vendégeket.
Milyen programokat rendeztek hagyományosan a pandémia előtt?
A Kékfrankos 24 rendezvényen délelőtt tíz órától másnap tíz óráig egy gyalogtúrán vettek részt a vendégek, ez szinte egy „túlélőtúra” volt. Megrendeztük a Kékfrankos nyár rendezvényt, a Poncihter negyedet, szüreti napokat, bornapokat tartottunk, Szentiván éji közös megjelenésünk volt. A borászok együtt léptek fel a Budapesti Borfesztiválon, amíg volt valaki, aki összefogta őket. Akkor szárnyalt a borvidék, és most kezd phöenixként újra repülni. A hegyközség vállalta magára ezt a szerepet, Molnár Ákosnak óriási jelentősége van, tagja a Hegyközségi Tanácsnak, szakmailag igen elismert, emellett képes megszólítani embereket, olyanokat is, akik régóta nem beszéltek egymással. Ha kitaláljuk magunkat, és a sztorit is, hogy miért érdemes Sopronba jönni, akkor már csak a turisták hiányoznak.
Ön milyen szolgáltatást nyújt a vendégeknek?
Öt éve szervezek traktortúrákat, dűlőtúrákat, illetve van egy borász, aki terepjáróval viszi ki az embereket a dűlőkbe. Szervezek gasztronómiai borsétákat is a belvárosban, ez az ún. „Folyékony Sopron”. A gasztronómiát is belevesszük a kínálatba, hagyományos poncihter ételeket kínálunk, a könnyű fehérbortól a testes vörösborokig, a késői szüretelésű zenitig. Bemutatjuk az aszúkészítés rejtelmeit is. Elmegyünk Balfra, Fertőrákosra és Fertőbozra is, és mindenképp járművek kellenek ahhoz, hogy meglegyen az összekötés a borászatok között és a vendégeknek ne kelljen autóba ülniük.
Mekkora a kereslet? Érkeznek külföldi vendégek is?
Akik részt vesznek a borturizmusban, azok a belföldi vendégek. A külföldiek nem ismerik, nem becsülik a magyar bort, a soproni borról sincs ismeretük. Ha jönnek is, akkor azok az osztrákok, a németek és a csehek. Csehországból a termálfürdők miatt jönnek, de Szlovákiából nem tapasztalunk ilyen jellegű érdeklődést. Pedig a szlovák és a cseh nyelv is érdekes lenne, ha valaki úgy érdekes programot tudna tartani.
Mi az, ami összefoghatná a szlovák- magyar oldalt a régióban?
Sopron, Ruszt és Pozsony régebben egy borvidék volt, lehet hogy csak nosztalgia, de el tudom képzelni, hogy mindhárom borvidéket megmutassuk a távolról érkező vendégeknek, és egy többnapos programot kínáljunk nekik, a három napos ivászat nem túl változatos program, de más szabadidős és kulturális programokat is tudunk nekik kínálni. Egy távolról érkező turistának össze lehet rakni egy értelmes programot. Bemutatni a Kiskárpátok lejtőit, Ruszton az aszúkészítést, be tudnánk mutatni a három tájegység találkozását, hogy mit tudnak nyújtani a hegyek, a síkság és a tó. A hármasság az, ami jellemző a világörökségre, és a háromnyelvű népesség: a szlávok (horvátok, szlovákok), a németek és a magyarok.
Bécs közelsége adhatna nekünk keresletet, de akik oda utaznak, azok nem jönnek át Sopronba borozni, mert nem értékelik az itteni borokat, és nincsenek is olyan csillogó villogó kóstolóhelységeink, és a jelenleg a borturizmust kiszolgáló szálláslétesítmények alacsony számban vannak. Nagyon kevés borászatnak van saját szálláshelye, ezt kellene fejleszteni, és emellett a jól felszerelt modern kóstolóhelységeket. A magyar vendég előnyben részesíti a nemes penészes téglaboltozatos pincéket, de a külföldiek sokszor a modernebb kóstolótermeket keresik, ahogy az üveg – beton – fa van kombinálva. Kérdés az is, hogy kit akarunk megszólítani. A borászok nagy része beszél németül, de az angol nyelvismeret inkább gyenge.
Mi az, ami fel tudná lendíteni a helyi borturizmust?
Kellenének az egyéniségek, abban, hogy egy ötvenes férfi borász – végzettséggel bort készít, semmi különleges nincs, de a mese a sztori az különleges lehet. Az már érdekes, hogy miért készítenek az osztrákok Sopronban bort, a Weninger és a Pfneiszl, illetve különleges Luka Enikő is, a legszebb soproni borásznő, aki művésznek készült, majd miután váratlanul elhunyt édesapja, átvette tőle a borászatot. Ők különlegesek is és értenek is hozzá, nem csak arról szól, hogy bort készítek, tudni kell azt eladni, érteni kell a marketinghez, tudni kell például, hogy milyen egy előnyös fotó.
Mi a marketing hívószó Sopronban?
Fontos lenne a szegmentálás, a vendégek preferenciájának figyelembe vétele. A palackot, a hirdetési felületet is ezek alapján kellene megválasztani.
Fontosnak tartom az őszinteséget, egy szigorú minőségi kritériumrendszernek kell megfelelni ahhoz, hogy megjelenhessen valaki a piacon, aki annál gyengébb, az elrontja az egész piacot.
Milyen az összefogás a borvidéken belül?
A borvidék fejlesztését közösségfejlesztéssel kezdeném. Félretenném a szőlőt és bort, és arra koncentrálnék, hogy ismerjék meg egymást a borvidék szereplői, és ne konkurenciát lássanak egymásban a borászok, hanem jó ismerősöket. Elismerjék, hogy én ebben, ő pedig abban jó, és ez az összefogás a vendégeknél is nagyon pozitívan tudna lecsapódni.
Mindenképpen javítani kell a borvidéken a borászok közötti összefogáson.
Várjuk kedves olvasóinkat június 25-én MATE Budai Campusára, ahol megismerkedhetnek a Soproni Borászatokkal is! Részletek a DUNAVIN Nyári Borünnepről itt olvashatók!
Több mint 25 termelő tételével találkozhatnak a Felvidékről, a Dél-Szlovákiai Borvidékről, és a Duna magyarországi oldaláról, azaz a Neszmélyi-, az Etyek-Budai, a Pannonhalmi- és a Soproni Borvidékről.
(B.Zs.)
