Egyik borvidék sem annyira összetett, mint Tokaj – Bárdos Saroltát a Mandiner kérdezte

A Tokaj Nobilis tulajdonosa és borásza a patinás borvidék jelenéről és jövőképeiről beszélt a portálnak adott interjújában.

Néhány részlet az interjúból:

Mi, fogyasztók is észrevesszük, hogy egyre elegánsabb száraz borok készülnek Tokajban. A melegebb évjáratokon kívül mekkora szerepe van ebben a tudás és a technológia fejlődésének?

Ez a fejlődés szintén hozzásegíthetett az eleganciához. A rendszerváltás után a borvidék elkezdte újratanulni a borkészítést. Teljesen logikusan először mindenki az aszúra koncentrált. Megszülettek az új stílusúnak nevezett aszúk – ezt egyébként nem tartom jó kifejezésnek –, tehát olyan borokat készítettünk, amelyek sokkal finomabbak, nem oxidáltak és nem avináltak. Amikor már mindenki úgy érezte, hogy az aszúk terén előreléptünk, lett energiánk egy egészen más dologra, a száraz borra is. Mivel évente egy esélyünk van bármit kipróbálni, esetleg elrontani, a stílus csiszolásához sok idő kell. Vannak rajtunk kívül álló tényezők is, ilyen például az időjárás: nincs két egyforma évjárat. Finomítani és fejleszteni mindig lehet, most is minden évben ki tudunk próbálni valami újat.

Ha már nem tudunk visszanyúlni a régi Tokaj boraihoz, létezik olyan borvidék a világon, amely követendő példa lehet Tokaj számára?

Senkit nem tudunk egy az egyben követni, hiszen egyik borvidék sem annyira összetett, mint a miénk. Nem is lehet cél valakiket lemásolni. Ha párhuzamot kell állítani, biztos, hogy Burgundia jöhet szóba, mert ott veszik a legkomolyabban a dűlőbesorolást. Viszont míg ott inkább falvak alapján működik, nálunk a falvaktól függetlenül vannak első- másod- és harmadosztályú dűlők.

Egy logikus rendszerben hogy nézne ki a Tokaj számára ideális termékpiramis?

Ha három napig az történne, amit én szeretnék, akkor így nézne ki: alul a száraz borok – a házasítás kérdését már a termelőre bíznám –, fölötte a dűlős borok, majd a késői szüretelésűek, aztán a szamorodni, és legfelül az aszú. A késői szüretelésű bor egy független, kötetlen kategória lenne. Meghagynám a borász döntésének, hogy fahordóban vagy tartályban készíti, de mindenképpen könnyedebb, kevésbé koncentrált, és a szamorodni alatti kategória lenne. Problémának érzem, hogy ma a szamorodni és a késői szüret kategóriák fedik egymást mind alapanyagban, mind cukortartalomban. … A borász feladata eldönteni a szüret időpontját, és ezzel meghatározni, hogy milyen bor készüljön. A piramis aljában és tetejében ma is konszenzus van, a közepével kell még dűlőre jutnunk.

Bár nem vagyok tokaji, úgy érzem, nekünk, magyaroknak ez a borvidék közös ügyünk. Mi az, amit egy kormánynak meg kellene tennie Tokajért?

Úgy látom, minden jó szándék megvan Tokaj irányában. De voltak félresikerült próbálkozások. A kormányok, akármelyik is, szociális kérdésként (is) kezelték ezt. Nagyon összetett kérdés, sok szereplővel. Ha olyan egyszerű lenne a válasz, hogy mit kellene tenni, már megtaláltuk volna.

Ha külföldre visszük Tokajt, hogyan kell kommunikálnunk? Jó hívószó nekünk a furmint?

Fontos üzenet, hogy Tokaj nem csak édes. Olyan reklámot képzelnék el, ahol megjelenik egy aszús és egy száraz tokaji furmintos palack. Tokajt nem csak a desszertekhez lehet választani, világszinten ez az információ még nem jutott el az emberekhez. Tokajt még mindig az édes borral azonosítják annak ellenére, hogy a saját kereskedőink nagy része is inkább szárazat rendel.

A teljes beszélgetés, további izgalmas kérdésekkel és válaszokkal itt olvasható.