A Pasaréti Közösségi Házban dr. Mészáros Gabriella szervezésében és felvezetésében Spiegelberg Stefán több mint negyedszáz tételét kóstolhatta az érdeklődők közössége. Spigelberg Stefán az a somlói borász, akinek borai határozott karakterük mellett a legszelídebbek közé tartoznak a hegyről. Borai úgy a hazai, mint a nemzetközi megmérettetésekben szép sikereket aratnak folyamatosan. A borász tételeihez dr. Mészáros Gabriella komponált szépen harmonizáló falatkákat.
Bajban volnánk, ha arra a kérdésre kellene a választ megkeressük, hogy dr. Mészáros Gabriella mely borvidékekekben a legautentikusabb, hiszen Egerben épp oly erősen számítanak szaktudására, mint Tokajban, a Mátrában, vagy akár a Balaton-felvidéken. Ám azért van egy borvidék, amely mégiscsak valahogy bekűzdötte magát a szíve-csücskébe, és persze nem a többi borvidék rovására. A jelek azt mutatják, hogy megkülönböztetett figyelme övezi ezt a picinyke térséget. De hát sokan vagyunk ezzel így, hiszen a Somló előbukkanása a Balaton-környéki borvidékek egykori szürkeségéből mégiscsak nagy meglepetés volt minden borértő számára. Volt itt ez a kis hegy, a Somló, melynek borait addig csak a hegy környékén élők ismerhették, mivel az apró háztáji birtokokat kivéve a hegy nagy részének termését a Badacsonyi Állami Gazdaság bekeverte tömegborai közé.
Egy mágikus hegy kibontakozik a ködből
A Kádár-korszak alatt a hegy részben a Badacsonyi Állami Gazdasághoz tartozott, részben pedig a környékbeliek, főleg az ajkai bányászok hétvégi parcelláiból állt. A rendszerváltáskor, a kilencvenes évek elején még némi romantikus lepusztultság jellemezte a hegyet, sokhelyütt omladozó támfalak, elhagyatott, parlagosodó területek váltakoztak szépen művelt ültetvényekkel. Tudtuk azért, hogy Somló különleges hegyünk, elsősorban Márai Sándor soraiból, aki egykor így írt róla: „A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék, borban és emberben.”- írta. Így aztán megkülönböztetett figyelemmel szemlélhettük, ahogy kinyíltak, alakultak a kis családi pincészetek.
Fekete Béla bácsi, Györgykovács Imre, meg Inhauser István borain keresztül ismerkedtünk a somlói csodával – aki egyébként megmentette az egyébként kihalásra ítélt Juhfarkot a hegyen, ami mára a Somló emblematikus szőlőfajtája lett. Ebben az időszakban lehetett felfigyelni egy fiatalemberre, aki Németországból érkezve egyre több időt töltött a hegyen a Szent Ilona kápolna környékén. Egy vagabund, aki felcserélte a müncheni komfortot a Somló vadregényes szurdokjaival. Mercédeszéből kiszállva inkább lóháton barangolta be a hegyet, és érdeklődött, kóstolgatott, faggatózott, egészen addig, míg végre ő is kedvet kapott a borkészítéshez.
Ebben az időszakban látogatott el hozzá első ízben Mészáros Gabriella is férjével, Rohály Gáborral hozzá – Spiegelberg Stefánhoz – hiszen Borkalauzukból nem lehetett volna kihagyni természet-közeli módon készített borait. Akkor adta Mészáros Gabriella azt a jó tanácsot Stefánnak, hogy minden borából tegyen el 100 palackot a jövőnek. Ha ez nem történik meg, nem is lehetett volna kóstolót tartani Spigi boraiból. (Mert azért legyünk őszinték, magyar nyelvnek a Spiegelberg kissé nyelvtörős, a Stefán meg éppenséggel nem túl magyaros, így aztán hamarosan ráragadt a „Spigi” becenév.)
Spigi ismeri a helyes irányt
Spigi organikusan műveli a szőlőjét, fő erénye a stratégiai nyugalom. Nyugalom kell a metszéskor, amit nem kapkod el. Mint egy pedikűrös, úgy kezeli végig metszéskor a tőkéit, hogy minden egyes szőlőtő előtt letáborozik, leteríti a pokrócot, kiteríti a szerszámait, alaposan megvizsgálja, mielőtt hozzányúlna a metszőollóhoz. Így gondozza, így kezeli őket megkülönböztetett figyelemmel. Nyugalommal várja aztán az érési időszakot, nem kapkodja el a szüretet. Már a környéken mindenki leszüretelt, amikor végre ő is nekikezd. Nem könnyű dolog ez, csak aki próbálta már, az tudja igazán, mit kell küzdeni ilyenkor az egyre kisebb területre visszaszoruló seregélyrajokkal. Aztán ha hordókba kerül a termés, nem kapkodja el a palackozást sem. Van, hogy öt éven keresztül érlelődik egy tétel a hordóban. Mint vallja: a tartályban érlelt, gyorsan palackba rakott borok univerzálódnak, eltörlik a termőtájak közötti különbséget. És nem tudunk vele vitatkozni.
Spigi borai egyre igényesebbek, szebbek lettek, és jöttek az elismerések is, mint kategóriagyőzelem nálunk, a BOR és PIAC magazinnál, később a VINCE magazinnál is. 2010-ben, a Pannon Bormustrán 2008-as Furmintjával elnyerte Magyarország Legjobb Fehérbora díját, majd aztán hirtelen karjaiba kapta a világhírnév is, a Wine and Spirits magazin 2010-es Juhfark borát a világ 100 legjobbja közé választotta, miközben ugyanettől az amerikai borszaklaptól elnyerte „Az Év Borászata 2014” díjat is. Most, a Pasaréti Közösségi Házban negyedszáz tételét kóstolhattuk, és köszönet Mészáros Gabriellának, hogy a 2008-as évjáratától a nemrég palackba került 2023-asokig sok szezon sok szép tételét kóstolhattuk végig. Spigi borai most is szépen szóltak, mivel mind késői szüretek, némelyikben még botritiszes beütéssel is találkozhattunk.
A Somlón nem könnyű az élet, a körülmények olykor viszontagságosak. Az eredeti elképzelések szerint 2023. január 1-től a Nagy-Somlói Borvidék egységesen áttért volna az ökológiai művelésre. Ha ez sikerül, Somló lett volna a világ első borvidéke, ahol a borok kizárólag ökológiai művelésből származó szőlőből készülnek. Az elképzelés a sok tisztázatlan részletkérdés miatt nem valósulhatott meg, ám azóta a tétova topogás a téma körül nem javítja a közhangulatot. Az elképzelés környékén sok a pro meg a kontra, ami megosztja a termelők közösségét.
Ebben a bizonytalan légkörben csak azzal a stratégiai nyugalommal és jó humorérzékkel lehet talpon maradni, ami szerencsére Spigiben alapadottság. Ezért drukkolunk kitartásáért sokan azok közül is, akik Mészáros Gabriella elővezetésében élvezhettük borait a Pasaréti Közösségi Házban január 27-én.
Dékány Tibor
