Nemrég ott járva örömmel állapítottam meg, hogy elkészült az új borászat, már csak a parkolóhelyek esztétikus környezeti kialakításával, parkosításával foglalkoztak. Beért hát egy rendkívüli munka gyümölcse, egy extrém kialakítású borászat létrehozása, ami duplán trendfordító, lévén hogy nem völgybe, hanem dombtetőre, továbbá nem szögletes, hanem kerek alaprajzi kialakítással épült meg. Mindez pedig felidézte egy három évvel ezelőtti rendkívüli pincelátogatás élményét, amikor először jártam ebben – az akkor még építkezés közbeni állapotban lévő – létesítményben.
Egy emlékezetes pincelátogatás a Padi-hegyen
Kalandos nap volt 2021 májusában a Tokaji Borlovagrend aktuális avatási ünnepsége. A borlovagrendnek alkalmazkodnia kellett ugyanis a pandémia jelentette kihívásokhoz, így új tagjainak avatási szertartása szűk körben zajlott, melyen csak a borlovagrend vezetősége, valamint az új avatottak és családtagjaik vehettek részt. Az avatási ceremóniára a hagyományoknak megfelelően a tokaji Rákóczi pincében került sor.
Az avatást követő ebéd után a program délután a Sauska Pincészetnél tett látogatással folytatódott. Tokaj központjában a házigazda Sauska Krisztián fogadta a borlovagrend tagjait, és egy rövid pezsgős köszöntőt követően elkalauzolta a társaságot a borászat épülőben lévő új központjához, ami Mádtól mindössze néhány kilométerre, a Padi-hegyen létesült. Az akkor csak vázaiban meglévő formák inkább emlékeztették az embert valami földi űrközpontra, mintsem borászattal kapcsolatos létesítményre. Így aztán érdemes eltöprengeni azon, hogy miként is vezetett az út a tokaji lyukpincéktől eddig a formabontó kísérletig!
Lyukpincétől a „repülő csészealjig”
A szőlőművelés sajátos, – lényegében nélkülözhetetlen eleme a présház és a pince, amelyek az adott tájban a természeti adottságok és az emberi munka kivételes összhangját tükrözik. A pincék-présházak talán még a lakóházaknál is szervesebben kötődtek a tájegységhez, hiszen csaknem mindig közvetlen környezetük anyagából vagy anyagába épültek. A Tokaj-hegyaljai tájra évszázadokon át a szőlővel csipkézett táj dominanciája volt jellemző a hegyoldalakban, míg a völgyekben megbújtak a pincék, pincesorok.
A történelmi Tokaj-hegyalján négy alapvető pincetípust lehet megkülönböztetni. A leggyakoribb ezek közül az egyvályatú, elágazás nélküli lyukpince, melyek általában 20 – 60 méter hosszúak. A főtengelyre fűzött cellás pincékben van egy domináns főág, melyből mellékjáratok nyílnak jobbra is, balra is. A párhuzamos folyosókkal kialakított pincetípust a nagybirtokosok, borkereskedők építették. A pincelabirintusok az évszázadok során alakultak ki, egymás alatt-felett több emeletben kialakított járatokkal a pincék aktuális tulajdonosainak elképzelései szerint.
A rendszerváltást követően nagy lendülettel kezdődött meg az egyes birtokok kialakítása, és az ezekhez tartozó birtokközpontok építése. Új műfaj született, a kortárs borászati létesítményeknek nincs előzménye, a borfeldolgozás és tárolás korábban a földalatti pincékben történt, ekkor viszont megjelent az igény a hatalmas fűthető-hűthető kóracél tartályok földfelszín feletti elhelyezésére, ami az eddigiekhez képest ugrásszerűen megnövelt térigényt jelentett. Az első birtokközpont, ami megjelent Tokajban, az a Tokaj Hétszőlő volt.
A Hétszőlő, majd a Disznókő nem csupán Tokaj, hanem az egész magyar bortermelés rendszerváltást követő újjászületésének szimbóluma, és ez nem csupán a borkészítésére igaz, hanem az ezt övező szellemiségére is. A sorhoz aztán csatlakoztak a nagyságrendjükben hasonló létesítmények, mint a Gróf Degenfeld, a Tokajicum Borház, a Chateau Dereszla, a Patrícius Borház és Szőlőbirtok, a Mad Wine, a Royal Tokaji Borászat, a Henye Borászat, a Béres Szőlőbirtok és Pincészet, a Tokaj – Oremus Szőlőbirtok és Pincészet, vagy a Grand Tokaj borászat Tolcsván.
Az ilyen, esztétikusan tájba illesztett pincészetek mellett van egy figyelemreméltó példa arra is, hogyan lehet egy korszerű borászatot a táj iránt érzett abszolút tisztelettel szinte láthatatlanná tenni. Ez a Holdvölgy Pincészet Mádon, egy különleges ékköve a Tokaji borvidéknek a BORD Épitész Stúdió tervezésében. A borászat formai kialakítása annak élő példája, hogy van olyan mód, ami maximálisan tiszteli a közvetlen környezet anyaghasználatát, formavilágát, és szinte semleges tud maradni a környezetében, csak alkalmazkodik a tájhoz, miközben nem akar uralkodni rajta. Nem hoz létre új, domináns formavilágot, csupán támfalak és lebegés az egész. Terméskő és üveg. Ugyanolyan helyi kő, amellyel a közvetlen környezetben meglévő, és nagy tisztelettel megújított pincegádorokat, valamint régi parasztházat építették hajdan. Nem véletlen, hogy a birtokközpont épületegyüttese elnyerte a milánói A’Design Award nemzetközi építészeti kitüntetését.
Sokszáz év trendje változik
Nagyjából 2010-ig logikus és elfogadott volt, hogy a borászatok jellemzően a völgyekbe települnek. Ennek egyik oka, hogy szüret idején a puttonyosoknak egyszerűbb volt terhüket lefelé cipelni, másik pedig az, hogy így tudtak könnyen kapcsolódni a völgyekben futó úthálózathoz. 2010 és 2020 között megváltozott ez az évszázadokon át meghatározó trend. Megszülettek és elfogadottá váltak a szüretelő kombájnok, vagy ahol ezt még nem használják, ott is mindenhol traktorokon szállítják be a szőlőt feldolgozásra. A traktornak vagy a szüretelő kombájnnak pedig teljesen mindegy, hogy lefelé, vagy felfelé kell-e szállítania a termést a feldolgozóhoz.
A trendváltás másik oka a marketingben keresendő. A hajdani szlogen, mi szerint „jó bornak nem kell cégér” már rég a múlté, napjainkban megszámolhatatlan italfajta létezik, melyek mindegyike dübörgő reklámhadjáratot működtet, és ha ebbe valamilyen módon a borszektor nem hallat magáról, akkor elveszett. A legtöbb borászat felismerte azt az alapigazságot, hogy legjobb bor a helyben eladott bor. Ennek érdekében mit lehet tenni? A borászatnak ma már nem elég jó bort produkálnia, hanem élményt is kell nyújtania, hogy minél többen felkeressék, és minél több bort helyben el is fogyasszanak. Ezért lehetőleg olyan borászatot kell létrehozni, ami rendezvényközpont is egyben.
Felmerül az igény arra is, hogy a borászat élményt nyújtson azzal is, hogy onnan nem akármilyen panoráma tárul az odalátogatók szeme elé. Vagyis a trend megfordult napjainkra. Korábban a tájban lent a völgyekben húzódtak a pincék, borászatok, ma pedig előszeretettel települnek dombtetőre, hegytetőre.
Padi Manó
Így aztán az építész feladata ma már nem mindig az, hogy a tájban szerényen meghúzódó épületet tervezzen, hanem épp hogy valami meghökkentő új formavilág kreálásával hívja fel magára a figyelmet. Hogy a látogatók ne csak azért menjenek oda, hogy a borokban gyönyörködhessenek, hanem azért is, hogy különleges élményben részesüljenek egy építészeti attrakció felkeresése révén. Cél ezen kívül az is, hogy az így megalkotott épület része lehessen a borászat teljes imázs-alkotó világának, szerepeljen minden PR anyagon mint különlegesség, esetleg a palackok etikettjén is megjelenjen. Tokajban az első, ebbe a hullámba sorolható épület a Padi-hegyen megépült Sauska Borászat.
Mint ahogy a 2021-es pincelátogatásunk alkalmával Sauska Krisztián elmondta, a Holdvölgy Borászat rendkívül érzékeny módon megtervezett épülete felhívta figyelmét a BORD Stúdióra. Az építész-iroda vezető tervezőjével, Bordás Péterrel nekiültek, elővettek egy papírlapot, és elkezdtek lehetséges formákat rajzolgatni, A szögletes idomok idővel lekerekedtek – ne felejtkezzünk el Rudolf Steiner szavairől, miszerint a természetben nincsenek derékszögek – így aztán megjelentek a rajzlapon az ellipsziserk, körök, majd a dupla kör, ami aztán mindkettőjük érdeklődését felcsigázta, hogyan lehet ezt megfelelő tartalommal kitölteni. Az építész Sauska Krisztián aktív közreműködésével egy sajátos land-art elképzeléssel csavart egyet a táji élményen, és két egymást átható kör tervezésével voltaképpen két szemet adott a szőlőhegynek, ezzel sajátságos értelmet adva ember és táj kapcsolatának, animálva a tájat. Ez a látogatóközpontként és feldolgozóüzemként egyaránt funkcionáló új borászat működésbe hozza fantáziánkat, ugyanakkor visszatér a legtökéletesebb formához, a kör alaprajzhoz.
A kör megjelenése építészeti szempontból napjainkban talán extrának számít, holott valamikor az ősi múltban teljesen elfogadott volt. Szinte minden nép kezdetben napimádó volt. A napkorong kör alakú, így ezt a formát tökéletesnek, adott esetben szent eredetűnek tekintették. Gondolhatunk itt a megalit kultúra emlékeire, elsősorban Stonehenge-re, de saját múltúnkat tekintve arra is, hogy kör alaprajzúak voltak a jurták ugyanúgy, mint Árpád-kori kerektemplomaink, melyek Európában kimagaslóan magas számban jelentek meg itt a Kárpát-medencében. Kör alaprajzú térben egész egyszerűen jól érzi magát az ember, amire példát jelentenek a „kerekasztal lovagjai” is Arthur király udvarában. A körformában elhelyezkedő kóracél tartályok is esztétikusabb megjelenést mutatnak, mint a katonásan sorakozók.
A tervezett új borászat és vele együtt a Padi-hegy, akár egy rajzfilmfigura, vagyis a Padi Manó, új életet ad a tájnak. A két, egyenként 36 méter átmérőjű tál formában a látogatók által bejárható területek, borbíráló és irodatér kapnak helyet, míg a technológiát a földbe süllyesztve alakították ki. Az üzem és a látogatói területek jól elkülönülnek, a technológia a vendégek előtt rejtve marad. A két lencseszerű épülettömeg nemcsak megjelenésében, de technikailag is innovációnak számít. Egyértelmű, hogy ez az építészeti különlegesség, mely a Holdvölgyhöz hasonlóan ugyancsak a BORD Épitész Stúdió tervezése, nyilvánvalóan turistacsalogató látványosságként funkcionál.
Volt hát egy emlékezetes pincelátogatás három éve, aminek napjainkra nézve is érdekes a kihatása, hiszen az épület azóta elkészült, míg az egyik frissen avatott borlovagból azóta a Magyar Köztársaság elnöke lett. (A képen meg lehet keresni.)
Dékány Tibor