Ahogy erről előzetesben is hírt adtunk, az országban most először került sor a hazai autochton borszőlőfajtáinkból készült borok seregszemléjére, és az ezekkel kapcsolatos mesterkurzusokra. Először került megrendezésre a Terra Hungaricorum kóstoló – Magyar borok fesztiválja. Április 20-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott borszakmai rendezvény középpontjában a hagyományos borszőlőfajtáink álltak.
Fontos fajtamegorzesi munkat vegez Andrasi Laszlo Somlon
Valahol utat tévesztettünk – állapította meg egykor Ady Endre maliciózusan és nyilván igaza is volt a költőnek. Valahogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban megtartott Terra Hungaricorum kóstoló (ha már irodalmi múzeumban vagyunk) Ady sorait juttathatták az ember eszébe a kóstolt borok kapcsán is. Merthogy létezik egy tágabb értelemben vett hazánk, a Kárpát-medence, ahol valahogy utánozhatatlan aromával érnek be a gyümölcsök. Lehet, hogy a dél-Tirolban szüretelt almák nagyobbak, formásabbak, szép a színük, de ízben, zamatban a mi almáinknak mégsincs párja. És ez így van az őszibarackkal, a görögdinnyével, a birsalmával, meg úgy általában mindennel. Meg így van a szőlővel is.
Krizmanits Jozsef tolt a kerekasztal konferencia resztvevoinek
Csakhogy jött az a bizonyos filoxéra-járvány, és mint szerte Európában, nálunk is ki kellett vágni a szőlőültetvényeinket. Viszont mivel a járvány valahol Franciaországból indult 5-6 évvel előbb minthogy hozzánk is eljutott volna, és ott már felkészültek az ültetvények megújítására, az amerikai vadalanyokra francia fajtákat oltva, nekünk egyszerűbb volt átvenni ezt a metodikát, mintsem a saját fajtáinkat átmenteni vadalanyon. A Kárpát-medencei vagy 120 őshonos szőlőink mellőzésével – utat tévesztve – behoztuk a francia, német, meg Kloster-Neuburgi osztrák oltványokat. Másodszor talán akkor tévesztettünk utat, amikor a hetvenes évek nagy újratelepítési hullámával jórészt ugyanezeket a fajtákat telepítettük el újra.
De aztán harmadszor is utat tévesztettünk, amikor a rendszerváltáskor is alapjában véve a francia fajtáktól vártuk a hazai bortermelés megújulását. Még az akkori időszak legnagyobb szaktekintélyei is arról beszéltek, hogy nekünk a világfajtákat kell – ha lehet szebben, ha lehet olcsóbban – előállítani, főleg Chardonnay-t, meg Viogniert a Merlot meg a Cabernet-ek mellett.
Eszmecsere a PIM voros trermeben izekrol, borokrol es korokrol
Autochton fajták seregszemléje a PIM-ben
Szerencse, hogy vannak olyan megszállott borászok, amatőr történészek és antik leírások böngészői, akik életcéljuknak tekintették a régi magyar fajták újrafelfedezését. Ezek közé tartozik a határainkon belül Szentesi József, a jelenlegi határokon kívül pedig Maurer Oszkár. Az ő, meg a hasonszőrű „megszállottak” boraiból szervezett bemutatót, vitafórumot a Terra Hungaricorum Alapítvány és partnerszervezetei (Tájoló Tradíció és Innováció Alapítvány, Furmint Február, Magyar BOR Intézet).
Maurer Oszkar a borai mellett az egykori Palos-rend altal keszitett urmos-borat is bemutatta
Így aztán a PIM-ben volt alkalmuk az érdeklődőknek megismerkedni letűnt idők csodás zamatú boraival. A kínaiak azt mondják, egy kép meggyőzőbb ezer szónál. Ugyanígy, egy pohár ezekből a borokból a leghatékonyabb érv elhanyagolt fajtáink érdekében. Bakator, Budai Zöld, Tihanyi kék, Tarcali kék, Laska, Fekete muskotály, Szerémi zöld, Mézes fehér, Tömjénes, Mézes fehér, Vörös Dinka csak néhány ezek közül. a Terra Hungaricorum kóstoló – Magyar borok fesztiválja borszakmai rendezvény középpontjában ezek a hagyományos borszőlőfajtáinkból származó borok álltak.
Szeremi zold kerul apoharakba
Az április 20-án megtartott rendezvényen alkalom volt a borok ízlelése mellett megismerni személyesen is az ősi fajták újra-felfedezői közül néhány emblematikus borásszal. Szentesi József számos kihalt régi magyar fajta feltámasztásában játszott fontos szerepet, és lettek sikeresek újból olyan szőlők, mint a Csókaszőlő, a Tihanyi kék vagy a Laska. (A Pázmándon és Nadapon dolgozó szakembert a borász szakma Borászok borászának választotta 2013-ban). Hasonlóan fontos fajtamegőrzési munkát végez Andrási László Somlón. A Szerémségből érkezett a bemutatóra Maurer Oszkár délvidéki borászunk, aki nem csak a délvidéki/szerémségi különleges régi fajták visszatelepítésének misszióját végzi, de számos borszakmai kezdeményezés alapítója is volt (Terra Hungarica; Kárpát-medencei borászok egyesülete stb).
Maurer Oszkar, a borasz tortenesz filofozus
Mesterkurzusok a Terra Hungaricorum szervezésében
A Terra Hungaricorum által szervezett mesterkurzusok az ősi fajták megismertetésén kívül zászlajára tűzte jeles szőlőnemesítőink előtti tisztelgést is. Így külön emlékasztalokon volt mód kóstolással megadni a tiszteletet neves szőlőnemesítő legendáink munkássága előtt, mint
Bakonyi Karoly, a Cserszegi Fuszeres atyja
- Bakonyi Károly (1920-2010), világhíres nemesítése a Cserszegi fűszeres
- Csizmazia Darab József (1918-2013), legsikeresebb nemesítése a Turán
- Király Ferenc (1911-1982), kedvelt nemesítései a Zenit, a Zengő, a Rózsakő. a Vulcanus
- Kozma Pál (1920-2004), különleges nemesítései a Rubintos vagy a Magyar frankos.
A Terra Hungaricorum által szervezett kóstoló a kísérő előadásokkal, mesterkurzusokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel alkalmat adott arra, hogy végiggondoljuk, borágazatunk alapkoncepciója végre a megfelelő vágányra tereli a hazai borproduktumot? Megfelel nekünk, ha – ahogy mondani szokás – megpróbáljuk bemutatni az ezredik Chardonnay-t is a piacnak, nem lenne-e érdekesebb, ha olyat mutatnánk be, ami csak itt, csak nálunk és általunk hozható létre? Továbbá vajon helyesen lettek-e összeállítva a borvidékeink termékleírásában az engedélyezett szőlőfajták? Nem úgy kéne ezeket összeállítani, hogy az összes hazai autochton fajta eleve engedélyezett az összes hazai borvidéken és csak a külföldi fajták számát és típusát kéne külön szabályozni? A szorgalmazott fajtaszűkítés jó-e nekünk, vagy inkább a „virágozzék ezer virág” színpompájával kéne-e boraink kóstolóit elkápráztatni? Mert ha már a franciák nem a magyar fajtákat termelik, akkor ez nekünk fordítva vajon miért jó? Vagyis lehet, hogy utat tévesztettünk.
(Dékány Tibor)
