Balogh Zoltán tevékenységét a XXII. András-napi bormester találkozón ismerték el Tornai Endre emlékdíjjal a Somló borászati értékeinek megőrzéséért és gazdagításáért kategóriában. A Somlói Apátsági Pince tulajdonosa 2002 óta gazdálkodik a Somlón, és 5 éven keresztül telepítette újra az őshonos fajtákat. Természetes bort készít, ami számára azt jelenti, hogy a költséghatékonyság, a mennyiség, a gyorsaság kedvéért nem áldoz fel a bor egyéniségéből, beltartalmi értékéből, tisztaságából, vagy a borvidék élhetőségéből. 2017 óta organikus tanúsítvánnyal is rendelkezik, borai 20-25 dolláros áron kelnek el európai és amerikai piacokon. A 2012-es Pannon bormustrán a nemzetközi zsűri három 2010-es tételét is kiemelkedően értékelte.
Mit mondanál el, mi az üzeneted e díjon keresztül az olvasók számára?
Az a fajta együttműködés, összetartás, és borvidéki lojalitás fontossága, ami az elmúlt 10 évben elkezdett megvalósulni. Vagyis a vitáink, nézeteltéréseink belül maradnak, és kifelé egységes képet adunk, egyfajta helyi azonosságot mutatunk fel. Semmiképpen sem azzal győzködjük a vásárlókat, hogy ujjal mutogatunk a másikra, hiszen nem versenytársai vagyunk egymásnak.
Miért működik Somlón ilyen jól ez a szemlélet?
Egyik fontos része, hogy piaci hiány van a jó somlói borból, és azok a bortermelők, akik képesek és hajlandók jó bort készíteni észrevették, hogy nem egymástól veszik el a piacot, hanem egymást segítik. Tehát ha egy brüsszeli vagy dán étteremben feltűnik egy somlói bor, akkor valószínűleg követni fogja a második és harmadik is. Sokkal inkább katalizáljuk egymás piacát, semmint elvesszük.
Vagyis nincs verseny a piacon?
Minőség tekintetében egészen biztos, hogy nincsen. Azt hiszem, azokon a borvidékeken lehet inkább széthúzás vagy ne adj’ isten áskálódás egymás ellen, ellenérdekek, ahol úgy érzik, hogy van verseny, vagy esetleg tényleg versenyhelyzet van.
Mit gondolsz, alulárazottak a somlói borok?
Hazai piacon szerintem nem, hiszen az árat végsősoron a hazai fizetőképes kereslet határozza meg, itthon tehát egyáltalán nem. Kivitelt tekintve viszont alulárazottnak tekinthető a somlói borokra jellemző 20-30 Euró közötti ár. Hiszen látjuk, hogy Kaliforniában, New York-ban, a burgundi, elzászi, wachaui borokkal vagyunk egy piaci szinten, velük versenyzünk, és lehetnénk drágábbak is. A 100-200 eurós burgundi borok mellé oda tudjuk mi is tenni minőségben, stílusban, egyediségben a miénket.
A világ vulkanikus borai között, hol látod a somlói borok szerepét?
Csodálatos vulkanikus borok vannak a világon, így aztán nehéz azt mondani, hogy csillagként ragyognánk, de szerintem ott vagyunk a mezőny javában. Tokaj, Etna, Kanári-szigetek, Azori-szigetek – Somló ebben a halmazban mozog. John Szabó munkája a vulkanikus borokról nagyon sokat segített megfelelően helyet kapnia identitásunkban annak, hogy mi vulkanikus bort termelünk. Ez egy nagyon jó piaci megkülönböztető.
A somlói identitás ezek szerint az, hogy vulkanikus és kis területű?
Egyértelműen a vulkán. Nekünk nagyon meghatározó az, hogy egy vulkánon élünk, vulkánon dolgozunk. A vulkánnak van egy nagyon izgalmas, egy nagyon izzó, igazán különleges üzenete.
Mondjuk Badacsonyhoz képest mi az, amiben Somló más?
Badacsonnyal szemben nekünk az az előnyünk, hogy nem kötődünk annyira a Balatonhoz. Minket kevésbé ront el a turizmus ilyen tekintetben. Valahogy úgy vagyunk vele, mint Elzászban, azaz van egy központi rész, amit nagyban átitat a turizmus, de ha elmegy az ember kicsit északabbra, akkor megtalálja a kieső, kevésbé látogatott helyek élményét. Tehát megvan az az önazonosságunk, egyben arculatunk, hogy mi egy lépéssel arrébb vagyunk a Badacsonytól, ide szánt szándékkal kell eljönni. Amit mi nem is problémaként, hanem inkább előnyként látunk. Ez egy olyan hegy, amit meg kell hódítani, amihez el kell zarándokolni. Tehát aki ide eljön, az már megtette ezt a lépést.
BZs
