Szőlőperonoszpóra (2. rész) – védekezés

Hatékony és hatástalan védekezés eredménye

A cikk előző lapszámban megjelent első részében a kórokozó biológiájával, a fertőzési folyamattal és a betegség tüneteivel ismerkedtünk meg. Ezúttal pedig a folytatásban bemutatjuk a kórokozó elleni védekezések célját, a fertőzés megelőzésének, a kártétel elhárításának, minimalizálásának lehetőségeit és eszközeit. Érdemes integrált hozzáállással közelíteni a problémához, mivel a szőlőperonoszpóra elleni hatékony védekezés genetikai, agrotechnikai, biológiai és kémiai védekezési módok együttes használatával valósítható meg.

Rezisztenciagén termelődését serkenti elő továbbá az úgynevezett elicitor jelenség. Egy korai, specifikus esemény, mely a gazdanövény gyors felismerési reakcióját váltja ki a kórokozó növekedésgátlására vagy elősegítésére. Az elicitorok valójában a kórokozóból származó fehérjék, melyek a növényben indukálják a fitoalexinek fölhalmozódását. Ilyen elicitor hatáserősítő például a réz, az alumínium-etil-foszfonát és a foszforsav-származékok. Figyelembe kell azonban venni, hogy ezek a hatóanyagok nem rendelkeznek direkt fungicid hatással, hanem a növény önvédelmi mechanizmusát erősítve hatnak, és akkor működnek jól, ha megelőző jelleggel, egymást követő ismételt kezelésekkel „feltöltjük” velük a növényt. Hatásuk ez esetben akár 100%-os is lehet.

Az agrotechnikai módszerek – fajtamegválasztás, fekvés, tájolás, térállás, időben és helyesen végzett zöldmunkák, szellős lombfal, gyommentesség, tápláltság stb. – jelentőségét sajnos az utóbbi évtizedben nem veszik kellő komolysággal a termelők.

(dr. Dula Bencéné)

A teljes cikket a Bor és Piac magazin 2023/4. lapszámában olvashatják, amire előfizethetnek a borespiac.hu honlapon, vagy megtalálják az újságárusoknál.

Lepje meg szeretteit a közelgő ünnepekre előfizetéssel, az átadható vouchert elektronikusan megküldjük Önnek!