A szőlő egyik fontos betegsége, a szőlőperonoszpóra

Az utóbbi évek enyhe telei és az utána következő szinte szabályosan váltakozó meleg és esős, hűvösebb időszakok, a szeszélyes időjárás következtében változatosan alakul a szőlő fejlődése és komoly feladat elé állítja a szőlőtermesztőket. Bár még mindig a lisztharmat a szőlő leggyakoribb betegsége hazánkban, az utóbbi évek időjárása azonban figyelmeztet bennünket arra, hogy másik két nagyon fontos betegség: a peronoszpóra és a szürkepenész elleni védekezést is átgondoltan kell megtervezni. Vajon idén milyen fertőzésveszélyek várhatók és milyen kezelésekkel lehet kivédeni azokat?

A szőlő fertőző, járványos betegségei közül nézzük a peronoszpórát, mit kell tudnunk róla?

A betegséget először 1837-ben Észak-Amerikában írták le. Európában 1878-ban Franciaországban észlelték először, majd Magyarországon 1880-ban Meggyesen tűnt fel a szőlőkben rohamosan terjedve. Már 1890-1892 között olyan súlyos járványt okozott, hogy a bortermelés a negyedére csökkent.

Európában a járványt okozó szőlőbetegségek közül a peronoszpóráról (kórokozója: Plasmopara viticola) van a legtöbb ismeretünk, mivel a szőlőtermesztők ezzel a betegséggel találkoznak a leggyakrabban. Ráadásul, mivel időről időre nagy horderejű járványok tizedelik meg a termést, akár már a virágzáskor, leginkább ettől a betegségtől tartanak. A járványos évekre jellemző, hogy a fürtök már a virágzás idején súlyosan megbetegszenek, a mérsékelt fertőzést hozó években viszont a lombozat és a fürtök kései megbetegedésére lehet számítani.

A peronoszpóra egyes évjáratokban jelentős gondot okoz hazánkban is a szőlőtermesztésben, de termesztési körzetenként nagy eltérések mutatkozhatnak. Aszályos években szinte nem is kell vele foglalkoznunk, csapadékos évjáratban viszont néhány nap alatt az egész termést is elviheti. A betegség következtében 80-100%-os lomb- és fürtkár alakulhat ki, ezért a peronoszpóra elleni rendszeres védekezés nélkül minőségi szőlőtermesztés nem folytatható.

A betegség tünetei

Kezdetben a fiatal levelek színén 1-2 cm-es nagyságú, kör alakú sárgászöld olajfoltok alakulnak ki (1. ábra, nyitókép). A levelek fonákján fehér színű gyep (sporangiumtartó gyep) jelenik meg (2. ábra). A foltokban a levélszövet megbarnul, majd elszárad. A vegetáció második felében az idősebb leveleken a sárgászöld foltok kisebbek, erek által határoltak, szögletesek, a foltokon a sporangiumtartó gyep szintén megjelenik. A foltok elhalása után a levél jellegzetesen mozaikos kinézetű. Súlyos fertőzés esetén nagymértékű lombhullás is bekövetkezhet. A kacs is fertőződhet, színe sárgászöld lesz, a sporangiumtartó gyep megjelenése után barnul, szárad. A fürt a virágzat megjelenésétől kezdve a borsó nagyságú méretig fertőződhet. A fürtkocsány és a fiatal bogyók is sárgászöld színűvé válnak, melyek felületén vastag sporangiumtartó gyep jelenik meg (3. ábra). A fürtkocsány és a bogyók elszáradnak. A bogyók később már egyedileg betegszenek meg. A bogyók később a kocsánykorona felől töppedni kezdenek, szürkülnek, majd barnulnak, lilulnak, később összetöppednek és elszáradnak. Felületükön rendszerint már nem fejlődik a sporangiumtartó gyep.

A kórokozó fertőzése

A legjelentősebb fertőzési forrás a talajon fekvő áttelelt beteg levélmaradványok. Ezekben a gomba oospórái telelnek át, melyek a hideget jól tűrik, mínusz 15-20 °C hőmérsékleten sem károsodnak. A kórokozónak a 20-25 fok hőmérséklet az optimális, viszont a spórák fejlődése már 10 fok felett megindul: az oospórák tavasszal akkor indulnak fejlődésnek, ha a napi középhőmérséklet eléri a 10-13 °C-ot, és az éjszakai hőmérséklet sem csökken több napon át 10-11 °C alá, továbbá egy vagy két napon belül legalább 10 mm csapadék esik.

A mozgó sporangiospórák az esőcseppek segítségével a talajhoz közeli levelekre csapódnak. A kórokozó behatolása a növénybe a sztómán keresztül megy végbe. A levél fonákján csaknem ezerszer több a sztómák száma, mint a levél színén, ezért a levél leginkább a fonákja felől fertőződik. A fiatal bogyókon még sok sztóma található, de az idősebb bogyók felületén számuk fokozatosan csökken, ez magyarázza a fiatal bogyók súlyos fertőződését, és a sztómákon előtörő sporangiumtartó gyep megjelenése. Az idős bogyók már a kocsánykorona sztómáin keresztül fertőződnek meg, emiatt a kocsány felől töppednek össze, és felületükön sporangiumtartó nem nagyon fejlődik.

A szőlőperonoszpóra lappangási ideje, azaz a sporangiospórával történő fertőzéstől az olajfoltok megjelenéséig eltelő időszak, elsősorban a hőmérséklet függvénye. A lappangási idő a kórokozó számára optimális 20-25 °C közötti hőmérsékleten a legrövidebb, mindössze 3–4 nap. Előfordulhat tehát olyan időszak (főként július–augusztus), amikor a fertőzési veszély észlelésétől számított 3 nap alatt kell az állományt lepermetezni. A szőlőperonoszpóra járványveszély akkor alakul ki, ha esős május–júniust hűvös, borult, gyakori esőzésekkel teli nyár követ.

Védekezés

A peronoszpóra áttelelésének megakadályozására elsődleges védekezési lehetőség a szőlő lombjának megsemmisítése, talajba forgatása. Kicsit nehézkes a lomb összegyűjtése, mert a szőlő lombhullása folyamatos és az őszi szelek az ültetvényből a levélzet egy részét széthordják. Védekezési lehetőség a kevésbé fogékony, ellenálló fajta termesztése is, a szellős, légátjárható állomány biztosítása, valamint a sorok gyomirtása. A sikeres védekezés alapja azonban a hatékony készítményekkel végzett megelőző kémiai védelem (fakadástól az érésig), a szakszerű zöldmunka és a megfelelő tápanyagellátás.

Az első védekezést az oospórából történő fertőzés megindulásakor általában május közepén, az előrejelzés alapján kell megkezdeni, a szőlő ekkor kb. 20-25 cm hosszúságú hajtásállapotban van. Legnagyobb a veszélyhelyzet a virágzás és a fürtzáródás közötti időszakban. Az augusztusi, a bogyózsendülés kezdetekor végzendő kezelés a késői levélfertőzés kialakulását, az oospóra-képződés megakadályozását szolgálja. Csapadékos, járványveszélyes időszakban a szőlőt 10-12, száraz időjárás esetén 6-7 alkalommal kell kezelni. Ezen kívül járványveszély esetére 1-2 fürtporozásra is fel kell készülni. Csapadékos években a peronoszpóra elleni védelem adja a szőlő növényvédelmének gerincét, ilyenkor május közepétől augusztus végéig folyamatosan védekezni kell a betegség ellen.

Védekezésre kontakt és felszívódó készítményeket használhatunk. A virágzás előtti permetezések során elegendő a kontakt hatású, szerves hatóanyagú gombaölő szerek a kórokozó ellen. A virágzástól a fürtzáródás időszakáig pedig, amikor a szőlő a legérzékenyebb, a felszívódó készítményeket válasszuk, de védekezhetünk a kontakt és a felszívódó gombaölő szerekkel vagy gyári kombinációival is. A termés megóvása érdekében a betegség ellen rendszeresen védekezni kell, mert kedvező körülmények esetén akár 80-100%-os százalékos lomb-, illetve fürtpusztulást is előidézhet.

A kritikus/járványos időszakban nagyon fontos a betegség- és időjárás-előrejelzés, valamint a szabadföldi megfigyelés együttese. Gyakori, hogy a gyakorlatban alkalmazott védekezés nem lesz kielégítő. Megfigyelések nélkül képtelenség felmérni a rendelkezésre álló inokulum mennyiségét az ültetvényben. Fontos, hogy a kritikus helyzetek meghatározásában csak a megbízható, meteorológiai méréseken és emellett a szabadföldi megfigyeléseken, tapasztalatokon alapuló szőlővédelmi előrejelzés adhat megfelelő védelmet.

A szőlő előrejelzése

A szőlőtermesztés során minden évjárat más és más, gyakran előfordul, hogy nem tudunk szokás szerint növényvédelmi kezeléseket végezni. A folyamatosan változó növényvédőszer-kínálat ismerete mellett nagyon fontos, hogy ismerjük a kórokozók, kártevők életmódját, betelepedési idejét és tudjuk azt, hogy melyek azok a határértékek, amelyek esetén védekeznünk kell. Ezeknek a döntéseknek a meghozatalában nyújt segítséget az előrejelzés. A szőlő előrejelzése során fontos az odafigyelés, rendszeres területbejárás, eszközök, mérések, ezáltal a termesztő csak akkor alkalmaz kémiai növényvédelmet, ha a károsító okozta veszélyhelyzet kialakul, mely jelentős költségmegtakarítást, környezettudatosságot, egészséges- és jó minőségű- és mennyiségű termést eredményez.

A szőlőt fertőző kórokozók előrejelzésének alapeszköze, a lehetőleg a növényállomány szintjében elhelyezett hőmérő és a napi csapadék megállapításához a csapadékmérő. Ezen eszközök birtokában elvégezhetők az alap kalkulációk, amelyekkel az első következtetések is levonhatók. A szőlőt fertőző kórokozók legkorszerűbbnek mondható előrejelzési eszköze a fejlett szoftverrel felszerelt automata előrejelző készülék, amelynek megszakítás nélkül, folyamatosan mért és számított adatai segítenek abban, hogy a szőlősorok között pontosan mért adatokat (hőmérséklet, csapadék, levélnedvesség, relatív páratartalom, szélsebesség) károsító modellekkel értékeljük és egyszerűen állapítsuk meg a fertőzési veszély szintjét. A szoftverekkel felszerelt előrejelző készülékek több típusa ismert (Agroexpert, Boreas, Matrix, Lufft, Metos). A készülékek fejlesztői arra törekednek, hogy a kórokozó biológiájáról megtudott újabb és újabb ismeretanyag beépüljön a szoftver modelljeibe, ezáltal a legmegbízhatóbb jelzésekkel szolgáljanak. A legkorszerűbb mérőeszközök ma már interneten keresztül érhetőek el, a nap bármely órájában.

Szőlőperonoszpóra előrejelzése

A szőlőperonoszpóra előrejelzésének két fő időjárási eleme: a hőmérséklet és a csapadék. A levél nedvességének időtartama a harmadik olyan tényező, amely jelentősen befolyásolja a fertőzés kialakulását. Ha a hőmérséklet emelkedik, a fertőzés kialakulásához szükséges levélnedvesség ideje csökken 23 °C-os léghőmérsékletig. Az 1950-es években megfogalmazott fertőzési feltételek ma is megállják a helyüket: az első fertőzés kialakulásának vizsgálatakor, ha 10 mm csapadék esik rövid időn belül, vagy egymást követő gyakori esőzések alakulnak ki, a napi középhőmérséklet 10-13 °C körül alakul és az éjszakai hőmérséklet nem csökken 11 °C alá, akkor számíthatunk az első olajfoltok megjelenésére. A fertőzés alapvető feltétele, hogy életképes oospóra legyen a területen. Az előrejelző készülékek elsődleges és másodlagos fertőzéseket jeleznek előre. A fertőzés valószínűségét jelző modellek az inkubációs idővel is számolnak, amely a fertőzéstől a tünet megjelenéséig telik el. Egyszerre több inkubáció lehet folyamatban. Abban az esetben, ha előrejelző készülék nem áll rendelkezésre, akkor az egyszerűen használható módszer a szőlőperonoszpóra inkubációs idejének a megállapítására a jól ismert „Istvánffy és Pálinkás féle” táblázat (1. táblázat). A táblázat napokban határozza meg az inkubációs időt, amelynek el kell telnie a fertőzés megtörténtétől az adott napi átlaghőmérséklet mellett, hogy a levélen, ill. a fürtön tünetek jelenjenek meg. A készülék jelzései mellett a szőlőperonoszpóra kórokozójának az előrejelzéséhez is elengedhetetlen a rendszeres helyszíni vizsgálat és szaktudás.

1. táblázat: Istvánffy és Pálinkás-féle szőlőperonoszpóra lappangási idejét előrejelző táblázat (1913)

Felhasznált források:

Glits M. és Folk Gy.: Kertészeti Növénykórtan, Mezőgazda Kiadó.

Schmidt Ágnes: A szőlőperonoszpóra-előrejelzés és a védekezés lehetőségei. (www.agronaplo.hu)

Növényvédelmi előrejelzés módszerei – szőlőben. (www.agraragazat.hu)

1. ábra: A szőlőperonoszpóra tünete fiatal levélen – olajfoltok (Fotó: Gyuris R.)
2. ábra: Sporangiumtartó gyep a levél fonáki oldalán (Fotó: Végh A.)
3. ábra: A szőlőperonoszpóra tünete bogyókon (Fotó: Gyuris R.)

Az írás elsőként a Bor és Piac 2021/3. számában jelent meg.

A Növényvédelem rovat támogatója a Bayer Hungária.