Az idei Vinitaly-n a Grand Tokaj és az Eszterbauer borászat osztozott a nemzetközi csarnokban található magyar standon. Szomszédaik Dél-Afrikától kezdve, a bolgárokon, szlovéneken, örményeken és a klasszikus neolatin bortermelő országokon át a brazilokig, sőt egész Dél-Amerikáig tartott, néhány elkötelezett olaszországi pincészettel kiegészítve. Ebben, és a még távolabbról is érkezett beszerzők közegében telt a magyar kiállítók utóbbi négy napja, akiktől megkérdeztük, hogyan értékelik az idei kiállítást.
Farkas Erzsi és Győrffy András a Grand Tokaj munkatársai tapasztalt kiállítók a Vinitaly-n:
Jól ismerjük a Vinitaly-t, nagyon jó kiállítás, elsősorban az olasz borok seregszemléje. A nemzetközi csarnokban állítunk ki, és nagyon jól tudjuk a hosszú évek tapasztalatából, hogy az olaszok kedvelik az édes borokat. Kifejezetten kedvelik a Tokaji aszút, és mivel importőrünk van, nagyon hasznos nekünk ez a kiállítás, hiszen a borkereskedők, étteremtulajdonosok vagy -vezetők, sommelier-k, megkóstolják a termékeinket, és meg is tudják vásárolni az üzleteik, éttermeik részére. Az utolsó napi előadásból és kóstolóból, amin tele volt a terem, nagy volt az érdeklődés, kiderült, hogy nem áll fenn esettünkben a mondás, hogy tengerbe vizet hordanánk, a tokaji borok iránt mindig nagy volt itt az érdeklődés. Ráadásul a vörösboros kollégák is eljöttek, és az ő boraik iránt is nagy volt az érdeklődés, hiszen teljesen más stílust találhattak náluk, mint itt Olaszországban.
– Milyen különbséget láttok a ‘90-es évek elejéhez képest, amikor elkezdtetek ide járni?
Azóta nagyot változott a világ, ez igaz, és közben nagyon heves beszélgetésbe kezdtünk a “Tocai Friuliano” és a magyar Tokaji bor névhasználat kapcsán, miután mi is az Európai Unió tagjai lettünk. Aztán ez az erős beszélgetés elcsitult, és továbbra is baráti a kapcsolatunk az olasz kollégákkal. Továbbá az a tapasztalatunk, hogy egyre több külföldi jön a nemzetközi pavilonba kiállítani, hogy partnereket keressenek Olaszországban a termékeik számára. Illetve a külföldi látogatók is jobban érdeklődnek más külföldi – nem olasz -borok iránt.
– Mi volt a legnagyobb meglepetés az elmúlt néhány napban?
A töretlen érdeklődés. De nem csak azért jöttek ide, hogy igyanak, hanem hogy kóstoljanak, hogy megismerjék akár a szekszárdi vörösborokat, akár a mi tokaji borainkat. Rögtön tudták, hogy milyen borokat fognak kóstolni, kevés segítség kellett nekik ahhoz, hogy eligazodjanak a kínálatunkban. Kifejezett élvezték akár a késői szüretelésű borainkat, akár az aszú borokat, ismerték, és tudták, hogy az esszencia mit jelent. Eleve a látogatók legtöbbje tudta, hogy milyen borért jön ide, hogy mit fog megkóstolni, tehát elégedettek vagyunk.
Arató Csillától és Csatári Vivientől, az Eszterbauer borászat képviselőitől megkérdeztük, hogy mi volt számukra a legmeghatározóbb élmény a négy nap során?
Nekünk talán az első napi előadás, amit az ázsiai beszerzőknek tartottunk. Egyfelől azért, mert ez volt az első fontos szereplésünk a vásáron, és amikor ezt sikerrel teljesítettük, az rengeteg magabiztosságot adott a továbbiakhoz. Ezzel rázódtunk bele a vásár vérkeringésébe, és onnan már nem voltak aggodalmaink hogy ne tudnánk kézben tartani a dolgok további alakulását. Nem mondom, hogy az utolsó napi előadás miatt nem izgultam, – mondja Csilla – sőt, azt hiszem még jobban izgultam, mint az első napon, hiszen ez utóbbin többen is voltak, és kivetítőt is használtunk, de örömmel mondhatom, hogy minden rendben ment. Tehát főként ez a két előadás, ami felkészülés, szereplés tekintetében a meghatározó volt. Ugyanakkor nagyon örültünk a második napnak is, amikor szinte kizárólag kereskedők vagy sommelier-k, illetve éttermesek jöttek hozzánk, a harmadik és negyedik nap inkább a pultnál történő találkozásokról, a klasszikus kiállításról szólt. Kereskedelmi szempontból a magunk tekintetében tehát az első kettő napot tekintjük a legerősebbnek, az utolsó napi előadás ellenére is. Észrevételeink szerint ugyanis, azon főként borkedvelők voltak jelen, mintsem beszerzők, tehát nem láttunk, és nem is számítunk túlzott vásárlói érdeklődésre ettől a hallgatóságtól.
Hajdu Ferenc
