A 2023-as Borkonferencia délutáni szekciójában helyett kapott egy nemzetközi kitekintés a magyar borok ismertségére és értékesítési lehetőségeire, a magyarországi borászatok működési hatékonyságára méretgazdaságosság tekintetében, továbbá két Merlot mesterkurzusra, és a zéró tolerancia – alkoholfogyasztás tilalma gépjármű közúti vezetése esetén – témájában tartott kerekasztal beszélgetés. Ebben a cikkünkben az első két témáról számolunk be.
A délutáni programsorozatban elsőként Kiss Zsófia sommelier-t hallhattuk nemzetközi tapasztalatairól és a magyar borok helytállásáról. Elmondásából kiderült, hogy a Tokaj név (akár Tokay-ként) a legismertebb a külföldi fogyasztók között, illetve még a Bull’s blood és/vagy Eger neve is valamennyire a köztudatban van. A sommelier-k között még Somlót is igen elterjedt. Sajnos az éttermekben az emberek általában olyan bort kérnek az étel mellé, amit ismernek – kivéve természetesen, ha a sommelier tudja ajánlani a magyar bort – ezért elsősorban is a borbárokban van a legnagyobb esélye a magyar borok felfedezésének külföldön, ahol a vendégek szívesen próbálnak ki új,
addig ismeretlen borokat. Viszont ez esetben is elengedhetetlen a személyzet (eladók, sommelier-k) képzése, megismertetése a magyar borok, borvidékek tekintetében.
Ezt követően Kovács Zoltán (MCC Üzleti Ismeretek Műhely vezetője), illetve kutatócsapata, és Rábai László (Grand Tokaj Zrt. vezérigazgatója) tartottak előadást a magyarországi borászatok működési hatékonyságáról a méretgazdaságosság tekintetében. Ez a Magyarországon hiánypótló kutatás a hosszútávon fenntartható borászatok üzleti modelljét tanulmányozza. Ennek első feltétele a statisztikai eszközök segítségével történő felmérés. Ezt követték a különféle árbevételű borászatok pénzügyi mutatói, melyek fő forrásai pénzügyi beszámolók és kérdőíves felmérés eredményei. A kutatás azt mutatja, hogy a jellemző a kis borászatok túlsúlya az ágazaton belül. A borászatok jelentős része az ideális értékekkel bír a vállalat profitképességét tekintve (értékcsökkenés elszámolása, kamatfizetés és adózás előtt). Ezenkívül vizsgálták még a vállalat teljes eszközállományára vetített éves hozamot, és a mérlegfőösszeghez képest meglévő hitelállományt. Ez utóbbinál megállapítható, hogy a hitelági finanszírozás jellemző a teljes sokaságra, ugyanakkor a kis pincék esetében a forrásállományon belüli aránya magasnak tekinthető. A kivitel kérdését vizsgálva az az eredmény jött ki, hogy érdemi exporttevékenységet, az elmúlt 5 évben, jellemzően tokaji borászatoknak és az 1 milliárd Ft feletti volumenborászatoknak sikerült produkálni. A készletforgás tekintetében pedig a kis pincészetek jellemzően éven túli forgási sebességgel működnek, míg a teljes piacra az átlagos egy év körüli mutató a jellemző. Ha az eredményességi mutatókat figyeljük, akkor a közepes, 200-350 millió Forint közötti árbevételű borászatok átlagosan gyengébben teljesítenek a többi kategóriához képest, miközben az elmúlt évek hatásai sem kedveztek, azaz valamennyi termelőkapacitású borászat számában csökkenés állt be 2018 és 2022 között, kivéve az 5000 hektoliter feletti forgalmat bonyolító borászatoknál, itt 3%-os növekedést láthatunk. Ezek összessége stratégiai kérdéseket indukál a magas átlagos eladási árral dolgozó és kis volumenben termelő prémium borászatok megkülönböztető stratégiáját, illetve az alacsony átlagos eladási árakat használó, nagy mennyiséget előállító volumenborászatok költségvezető stratégiáját illetően.
A kutatók szerint a jövőben érdemes lenne megvizsgálni a magyar borászatok működési hatékonyságát a mérethatékonyság mozgatórugói szempontjai szerint, úgyismint létszám (alkalmazottak), hektár (szőlő), hektoliter (bor) – termékfajta, illetve palack (értékesítés) – eladási ár vetületei szerint.
Tudósított és fényképezett: Hajdu Ferenc
