Rendhagyó, irodalmi vizekre eveztünk Hoványi Mártonnal, a MűGond hermeneutikai kör társalapítójával és vezetőjével. A negyedik mesterkurzusáról beszélgettünk, amely 35 előadásban értelmezi Thomas Mann tetralógiáját, a József és testvéreit. A Kútraszállás egy februárban induló előadássorozat, amely online is elérhető, minden korosztály számára új és izgalmas megközelítéseket nyújt.
Beszélgetésünkben a szöveg borászati és kulturális vonatkozásait vizsgáltuk meg: a regényben alkoholkultúrára és gasztronómiára való utalás is előkerül, legrészletesebben Noé történetével foglalkoztunk.
Miért ajánlanád egy borkedvelő, kultúrakedvelő olvasónknak azt, hogy csatlakozzon a Kútraszálláshoz?
Thomas Mann rengeteget kutatott annak érdekében, hogy a József és testvérei egy történelmi hitelességű szöveggé is váljon. Aki a könyvet elolvassa, az ennek a kultúrának nagyon hamar a beavatottjává tud válni. És miért fontos ez annak, aki az alkohol kultúrtörténetébe kíván bekapcsolódni? Azért, mert az alkohol kulturális fogyasztásának az egyik első említése Egyiptomhoz, az egyiptomi sörfőzéshez kötődik. Tehát aki azt szeretne többet megtudni az alkohol történetének eredetéről, annak érdemes ellátogatnia az egyiptomi környezetbe, ahol József a fáraó második embereként szolgál.
Beszélnél egy kicsit az egyiptomi sörfogyasztásról?
Egyiptomban a sör fogyasztása nagyon bevett volt, például a piramisok építésekor is felszolgálták a munkásoknak – ez a regényben is megjelenik, amikor a fáraó újévkor megvendégeli a piramisok építőit, ingyen sört adva nekik. Nagyon érdekes, hogy milyen nagy szerepe volt a sörfogyasztásnak egy olyan kultúrában, amely az arabok által elfoglalt területté válva jó időre az alkoholtól eltiltott társadalommá vált. Maga az alkohol kifejezés pedig arab eredetű, ez szintén izgalmas, hogy maga a szó éppen egy olyan kultúrából származik, ahol tiltják az alkohol fogyasztását.
Miből eredeztethető az alkohol szó?
Ez az arab szó két tagból áll, az al határozott névelőt jelöl, a kuhul tagnak eredetileg nem volt köze a mai ’szesz’ jelentéshez, ami valaminek a lelkét (spiritusz) jelenti, hanem egy egészségmegőrzésre is használat, fekete szépítőszerre, az antimonra vonatkozott, amellyel az egyiptomiak a szemhéjukat fedték be. Ez tehát a napsugárzástól védte őket, amellett, hogy sminkként is használták. Tehát már a szó mai értelemben vett ‘szesz’ jelentése előtt is volt az alkoholnak jelentősége Egyiptomban. Mai jelentését felvéve pedig bekapcsolódott a sörfőzés történetébe, aminek akkor már, mint korábban említettem, kultúrája volt Egyiptomban, és csak akkor szorult vissza, amikor korlátozottá vált az alkoholfogyasztás. A borfogyasztás kultúráját alighanem a görögök hozták be Egyiptomba, amely szintén megjelenik a regényben. Aki szeretné megismerni, hogy az, amivel foglalkozik, vagy amit szeret és gyakran fogyaszt, az honnan ered, annak Egyiptom szellemi-kulturális értelemben mindenképpen érdekes lehet.
Miért lehet még érdekes ez a regény azoknak, akik borászattal foglalkoznak?
A Bor és piac olvasói között sok olyan borász család lehet, ahol nagyon is jellemző ez, hogy apáról fiúra száll egy borászat mestersége – Józsefnél ugyanezt az örökséget gyönyörűen vezeti vissza a szöveg Jákobra, Ábrahámra, sőt Ádámra is. Ez azért is lényeges számunkra, mert a regény előjátékában, a családi áttekintésben felbukkan az a figura, aki a zsidó-keresztény kultúrában a borászat ősatyja volt: Noé.
Noé alakja azért érdekes a regényben, mert Thomas Mann megváltoztatta a Teremtés könyvében Noéról olvasottakat. Az eredeti, bibliai történetmondás szerint Noé volt az, aki elültette az első szőlőtőkét, és bort sikerült sajtolnia, és ezt követően ő volt az első ember, aki berúgott. A legelső részeg ember története így szól a Teremtés könyvében: “Noé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában.” (Ter 9,20–21) Amikor meglátták a fiai, akkor azért, hogy ne lássák meg apjuknak a szemérmét, elfordulva takarták le. Viszont az egyik fia nem fordult el, ezért a zsidó rítust megszegve meglátta apja szemérmét, ami miatt később Noé meg is átkozta.
Hogyan változtatta meg ezt a történetet Thomas Mann?
A XX. századi szerző csavart egyet a bibliai történeten, a családtörténet áttekintésekor ezt írja Noéról: “Ez az igaz férfiú plántált tehát, amint József is tudta, elsőnek szőlőt, amit József nem tartott éppen helyesnek. Nem tudott volna valami hasznosabbat ültetni? Fügefát vagy olajfát?” Tehát egy szembenállást látunk az egyik ősünkkel szemben, miszerint nincs éppen rendben az, hogy bort termelt. József kritikája onnan érkezik, hogy nem elég hasznos, amit csinál. Szerinte a fügefa vagy olajfa sokkal hasznosabb lenne, könnyebben eladható, de “nem, hanem bort termesztettelsőnek, megrészegedett tőle, és aztán részegségében megcsúfolták és kiherélték.” Mi itt a hozzátétel? Hogy a saját leszármazottai kasztrálták saját apjukat. Erről a Biblia nem tudósít, mi több, éppen ellenkezőleg: a férfiúi erejét Noé megőrzi, olyannyira, hogy apaként tud dönteni arról, hogy ki az, akit megáld, és ki az, akit megátkoz. Itt meg arról van szó, hogy elveszíti a nemzőképességét, ami Thomas Mann koncepciója szerint részegségére van visszavezetve. Tehát, a részegsége előtt kellett foganjon az a gyermeke, akitől származik maga József is, így a vízözön története szerint, amely az egész emberiséget egy családból származtatja, mindannyian a részegség előttről származunk.
Ezek szerint ennyire negatív Thomas Mann interpretációja az alkoholfogyasztásról?
Nem feltétlenül, azt gondolom, hogy itt inkább a bibliai történet átformálása az érdekes, ami az egész regényen végigfut. Talán inkább a mértéktelenség az, ami miatt itt a Noé-történet mintegy második bűnbeesésként értelmezhető, bor- és alkoholfogyasztásra máshol is van példa a regényben. Például a negyedik kötetben esik erről szó, ahol egy ünnepségen maga József is bort iszik. Ez tehát azért ironikus, mert korábban a hős még kritizálta és haszontalannak tartotta a szőlőtermesztést és a borfogyasztást, itt azonban maga is megtapasztalja azt, hogy a bornak van pozitív és kulturális vetülete is.
Mi a szerepe a bibliai történet átformálásának?
Tulajdonképpen a József és testvérei egy olyan újraírása a bibliai történetnek, amely részletező kidolgozásokkal, módosításokkal, egyedi felfogással és értelmezéssel, egészen sajátosan mutatja meg az eredeti történetet, de nem fél attól sem, hogy egy-egy mellékszál a jelenünk sokat idézett kérdéseivel is számot vessen, így például a transzgenerációs feszültségekkel, amire részben már utaltam is. Ez a regény egy viszonylag rövid bibliai passzus, négy önálló kötetté virágzó mesterműve: a variabilitásával és a kibonthatóságával, a motívumoknak az egészen káprázatos, nagy műgonddal végzett kidolgozottsága éppen azt mutatja meg, hogy hogyan lehet valamiből, ami adott, valami eredetit, újat, mindig megújulót létrehozni. Ez szerintem azoknak is, akik borászattal foglalkoznak, azért is fontos téma lehet, hiszen ők tudják csak igazán, hogy egy-egy szőlőfajtából mi mindent lehet és kell is a sikerért kihozni.
(Bozzai Zsófia, Bartal Csenge)
A kurzusra itt tudnak jelentkezni.
A kurzus beharangozó videóit itt tudják megtekinteni.
