A szőlő nem fertőző élettani betegségei – tápanyagrendellenességek (2)

A cikkeimben a több évtizedes pályafutásom során szerzett ismereteket kívánom megosztani a gyakorló szakemberekkel, szőlőtermesztőkkel, ismereteik felfrissítése, bővítése céljából, abban bízva, hogy segítséget nyújt mindennapi munkájukhoz. Az elméleti ismeretanyag mellett közreadott számos tünetfotó az ültetvényekben megjelenő probléma beazonosítását, és a helyes diagnózis megállapítását segítheti. 

A rovat a Bayer támogatásával jött létre. A teljes cikket a Bor és Piac magazin 2022. negyedik lapszámában olvashatják, valamint két részben a honlapon is közöljük, az első részt itt olvashatják.

A mikroelemek közül a bór igen összetett hatással bír a termés mennyiségére és minőségére.  A foszforral karöltve a jó megtermékenyülést szolgálja, de fontos szerepet játszik a vesszők, rügyek beérésénél és hatással van a bogyók cukortartalmának kialakulására. A foszfor a bórral, a cinkkel, a vassal és a rézzel együtt a bogyók szín és illatanyagának alakulást is segíti. A jobb felszívódás érdekében a B és a Zn jobban teljesíti feladatát a talajba juttatva, mert így hatékonyabban tudja segíteni a P felvételét a gyökérszőrökön keresztül. A bórhiány már rügyfakadás kezdetén megmutatkozhat. A hiány tünetek: lassú hajtásfejlődés, rövid, megvastagodott ízközök, cikcakk alakú hajtástengely, pirosasan klorotikus levélszél, virágelhalás, rossz kötődés kevés és apró bogyóméret, egyenetlen bogyóérés, magnélküliség (1. kép). A bór optimális szintje a levelekben 20-100 ppm. A túladagolással is vigyázni kell, mert (>300 ppm) a bórtöbblet ugyancsak bogyók abortálódását váltja ki.

A vashiány-sárgalevelűség v. másnéven mészklorózis a szőlő legnehezebben orvosolható fiziológiás betegsége, amely meszes talajokon a leggyakoribb. A klorózis a vasanyagcsere zavarait jelző hiánybetegség. A legjellemzőbb tünete: egy-egy hajtás leveleinek, vagy a teljes lombozat sárgulása, kifehéredése, miközben az erezet zöld marad (2. kép). Krónikus esetben általános növekedésgátlás, rossz kötődés, a levelek levélszélről kiinduló nekrózisa, hajtáselhalás következhet be. A meszes foltokban messziről virítanak a klorózisos tőkék, amelyek fokozatosan legyengülnek, végül el is pusztulhatnak (3. kép). A talajok víztartalma jelentősen megváltoztatja az alanyok mésztűrő képességét. A nagy mésztartalmú, rosszul levegőzött talajokban Ca/Fe elemantagonizmus akadályozza a vasfelvételt. Más vélemény szerint a növényekre erősen toxikus kénhidrogén (H2S) feldúsulás váltja ki a megjelenő toxikus tüneteket, de K-hiány és a nitrátok is elősegíthetik a kórtünet kialakulását. Újabb kutatási eredmények igazolták, hogy a magas mésztartalmú talajokban leáll a P, Fe, Zn, és Mn felvétel és szállítódás, ugyanakkor emelkedik a levelek K és Ca tartalma. Végeredményben a P, a Fe és a Zn mikroelemek hiánya okozza a látható tüneteket. A kísérleti kezelések során a Fe+Zn+Mn tartalmú levéltrágyák hatása bizonyult a legeredményesebbnek.

Ugyanazon a termőhelyen, az időjárástól függően, évenként eltérő mértékben jelentkezhetnek a tünetek. Hűvös, nedves időben, gyenge fénysugárzás mellett vagy meleg, száraz idő után un. „rosszidő-klorózis” jelentkezik. Csapadékos években, a nedves talajon járó munkagépek által okozott talajtömörödés miatt súlyosbodhat a probléma. Megfigyelhető, hogy mindenféle beavatkozás nélkül, visszazöldülnek a levelek, melynek oka, a kedvezőtlen talaj és környezeti hatások megszűnése.

 

Védekezés, megelőzés egyik igen hatékony eszköze, a termőtalaj típusának megfelelő fajta és mésztűrő alany használata (pl. Fercal, Georgikon28, 140 Rugeri, T5C). Az un. rosszidő klorózison segíthet a talajtömörödés megszűntetése talajlazítással. Fontos továbbá a harmonikus P-és K trágyázás, a talaj mésztartalmának figyelembevételével, valamint kiegészítő Fe+Zn+Mn tartalmú levéltrágya alkalmazása.

A mangán az oxidációs és redukciós folyamatokat szabályozza, továbbá a szénhidrát és fehérje anyagcsere folyamatokban, de a Zn-el való kölcsönhatásban a növekedési anyag-háztartásban is jelentős a szerepe. Hiánya a fotoszintetikus effektust gyengíti, többlete viszont toxikus lehet. Mn-hiánnyal a nagy pH értékű meszes, láposodó, feketehumuszos homoktalajokon kell leginkább számolni. A nagy pH-étékéken kívül a fokozott Ca tartalom is gátolja a Mn felvételt és a növényen belüli transzportot. A növényen belül a 350 körüli Ca/Mn arány tekinthető elfogadhatónak. A Mn-hiány tünetek: az egész levéllemezre kiterjedő érközi sárgulás, kisebb levélméret a zölden maradó rész világosabb, a klorotikus területeken apró barna nekrotikus pettyezettség jelenik meg, végül az elsárgult levélrészek megbarnulnak, elhalnak.

A molibdén a nitrogén transzformálása révén kifejtett fürtmegnyújtó hatású. A kobalt pedig a szőlőbogyók nagyobb súlyát és bogyóhús ropogósságát képes növelni. 

A nemkívánatos, más néven káros elemeket is érdemes megemlíteni (Al, Na, Cl), amelyek a talajok természetes összetevői, ugyanakkor a szőlő számára veszélyesek, kárt okozók lehetnek. Az alumínium nagyobb mennyiségben plazmolízist idéz elő a gyökerekben, ezáltal megakadályozza a víz és a tápanyag felvételt. 1000 ppm feletti mennyiségben teljes tőkepusztulást idézhet elő. 

A nátrium és a klorid sók túlzott jelenléte elsősorban tengerek, óceánok közelében jelent nagy gondot. Magyarországon először 1960-as években a Balatonboglári gazdaság egyik területén, az utóbbi időben viszont a Dunántúlon, ÉNy-on és Pécs környékén is találkoztak ezzel a problémával.  A károsodás először a levelekben jelentkezik. A levelek széle kezd sárgulni, majd az egész levéllemez elsárgul és fokozatosan elszárad (10. kép). Ez a probléma tartósan sótűrő alanyokkal, továbbá a talajok CaSO4 vagyis gipsszel történő kezelésével, valamint a KCl-helyett a KSO4 tartalmú műtrágya használatával kezelhető.

Tápanyagrendellenesség -hiány v. többlet tünetek soha nem szórványosan jelentkeznek az ültetvényben. Ilyen problémára akkor kell gyanakodni, ha egységes a megjelenés, az ültetvény teljes területén vagy nagyobb talajfoltokban, kizárólag egyes fajtákon, klónokon tapasztaljuk. Ilyen esetekben a pontos diagnózis felállításhoz és a lehetséges megoldáskereséshez nagy segítség egy gyors levél vagy akár talajanalízis elvégzése. A laborvizsgálatok során megállapított tápelem szintadatok, értékek értelmezéséhez mankókén használható az 1. és 2. táblázatban található levélanalitikai és talajanalízis határértékek. A probléma gyors, vagy hosszútávú megoldásához viszont javasolt tápanyaggazdálkodási szakértőhöz fordulni.

Végezetül hadd idézzem Lakatos András közel 60 esztendő alatt összegyűjtött szakmai tapasztalataira támaszkodó, a helyes tápanyag gazdálkodás érdekében tett trágyázási javaslatait.

“Az alábbiakban sajátos viszonyaink mellett döntően lombtrágyák alkalmazására épülő stratégia, ami mellett nem hagyható ki bizonyos mennyiségű tápanyag talajon keresztüli kijuttatása. 

  • Ősszel v. kora tavasszal, de legkésőbb a várható fakadás előtt 3-4 héttel kell altalajlazítóval bejuttatni a talajba az előző évi levélanalízis eredmények és az előző évjárat vegetációs ciklusának főbb jellemzőinek figyelembevételével megállapított egy-egy tápelemből szükséges mennyiség meghatározott részarányát: a P 100 %-át, a N, K, Ca, 80%-át, a Mg, bór, Zn,60%-át és a Fe 20%-át. 
  • Majd a vegetációs idő alatt, virágzása után levéltrágyaként kell kijuttatni: a N, K, Ca, Mg, B, és Zn 20%, valamint Fe 60%-át. 
  • A szőlő érése kezdetén pedig: a Mg, B, Zn, Fe 20%-át.