A toszkán nagyhercegek egykori székhelye, a Firenze szívében található Palazzo Vecchio Cinquecento Szalonja adott otthont október 16-án a The 2022 Golden Vines Awards impozáns díjátadójának. Az Oscar-gála-színvonalú esemény a világ legjobb és legkülönlegesebb borainak és azok készítőinek ünneplése volt mesterkurzusokkal, koncertekkel. Az eseményen mára legendássá vált életművét elismerendő Idősebb Szepsy István elnyerte a 2022 Golden Vines® Hall of Fame Award díjat, azaz bekerült a Hírességek Csarnokába, a Szepsy Pincészet pedig megkapta a 2022 Golden Vines® Best Fine Wine Producer in Europe díjat, azaz Európa legjobb pincészetének választották. Az elismerést Firenzében ifj. Szepsy István vehette át.
Vagyunk néhányan a borszakírók között, akik a rendszerváltás táján azért ragadtak tollat, mert pontosan érzékelték, hogy a magyar bor nagyobb elismerést érdemel. A kommunizmus rombolása gyakorlatilag eltüntette a minőségi magyar bort, egyben kitörölte a jóminőségű magyar borok emlékét is a nagyvilág tudatában. A 90-es évektől kezdődően nagy utat kellett megtenni ahhoz, hogy felzárkózzunk a világszinvonalhoz, ám nagyszerű termőhelyi adottságainknak meg a termelők minőség iránti elkötelezettségének hála, az utóbbi évtizedben már a legnagyobb világversenyeken is rendre az élvonalban szerepelnek boraink. Most pedig megtörtént a legnagyobb elismerés is, Szepsy István elnyerte a 2022 Golden Vines® Hall of Fame Award díjat, azaz bekerült a Hírességek Csarnokába. A Golden Vines® Európa legjobb borászatának járó díjat pedig a Szepsy Pincészet kapta. Ez a dupla elismerés nem csak azt bizonyítja hogy a Szepsy-borok a világ legjobbjai között vannak, hanem hogy a magyar borászat végre megérett egy ilyen eredményre.
Ahol a történet elkezdődött: Szepsy István a garázs-pincészetében 1997-ben
Nem ez volt az első nemzetközi elismerés Szepsy István számára, hiszen 2013.-ban átvehette a „Les Seigneurs du Vin” kitüntetést. Mégis a mostani, Firenzében átvett elismerések már valóban azt jelentik, hogy hazánk borászatát nemzetközi viszonylatban is a legmagasabb szinten értékelik. Szepsy István egyben elérte azt is, amit akár a borszakírók is úgy értékelhetik, hogy Magyarország visszakerülhet ezzel a bor világtérképére. Mert ezután joggal számíthatunk arra, hogy országunkat a boratlaszok ne az „Other Europeian Countries” címszó alatt sorolják be.
Ami akkoriban szentségtörésnek számított: A lenyírt fürtökön sétálva szőlősoraiban
Szepsy István személyében valóban a legméltóbbat találták meg a magyar borászok között, amit az is bizonyít, hogy a Magyar Bor Akadémiai tagságának javaslatára az „Életműdíj Bizottság” 2020-ban az elmúlt több mint fél évszázados borvidéki és saját pincészeti, valamint Tokaj felemelkedéséért végzett munkájáért a Magyar Bor Akadémia életműdíját Szepsy Istvánnak adományozta.
Amikor kell, a szőlőben hajnaltól napnyugtáig
Az út persze nem volt egyszerű, de Szepsy Istvánnak sokat jelentett indíttatása, az, ahogy szülei megtanították szülőföldje, a tokaji táj szeretetére. Ahogy ő maga mesélte: „Gyermekkoromban egyszer édesapámmal a bodrogközi rétről visszanéztünk a Tokaji hegy keleti oldalára, és kérdezte édesapám, hogy látod-e innen, melyik a mi szőlőnk. A legrendezettebb szőlőre tekintve mondtam neki, hogy igen. – És tudod-e, hogy miért tűnik a szemedbe mindjárt – kérdezte édesapám. Hát azért, mert visszasugározza azt a szeretetet, amivel mi gondozzuk, amit tőlünk kap – folytatta mindjárt. Mert mi mindig különös gonddal dolgoztunk ott, és sohasem keserűen, – pedig hát a kommunizmus éveiben lett volna rá okunk. Szüleim mégis tudták, hogy nem siránkozni kell, hanem a lehető legjobb tudásuk és erejük szerint végezni a munkát. Ez pedig meglátszik a szőlőn, mivel más lett ez által a kisugárzása. A szőlő minden más növényi vagy állati kultúrához képest a legtöbb gondoskodást, szeretetet kapja, már csak azért is, mert olykor a száz évet is meghaladja, és évente rengetegszer kell ott munkát végezni, így több generáció mindennapi szeretetét szívja magába.” (előszó Dékány Tibor: Isten és a Bor c. könyvéhez Fekete Sas kiadó, 2018).
A Királyudvarban is otthont teremtett a legnagyobb minőségnek
A kommunizmus 5 évtizede a mennyiségről szólt. Az volt a legügyesebb termelő, a legtökéletesebb TSz, aki adott területről a legtöbb szőlőt tudta betakarítani. Ez elég rendesen beégett a köztudatba. Szepsy István volt az első szőlész-borász, aki meg merte tenni azt a forradalmi lépést, hogy a nyár folyamán többször is végigmenjen a sorokon, és fürtválogatást végezzen, vagyis levágja a fürtöknek csaknem a felét. Fel kellett vállalnia azt a szerepet, hogy a környezete bolondnak nézze mindezért. Nehéz volt az út, de ez az új szemlélet meghozta az eredményét, a fürtritkítás köveztében a beérő fürtök jóval koncentráltabb tartalommal kerültek a présbe, ami szépen megmutatkozott borai minőségében.
Az Urbán dűlő is feljutott keze munkájával a csúcsra
Persze olyan szemre is szükség volt, aki észrevette ezt a minőségi ugrást, hiszen a hazai borizlés elfogadta az oxidált tokaji borokat, úgy tartották, hogy ez a borvidék sajátosságaihoz tartozik. Szerencsére azonban a borleírás is újjászületőben volt, és a Hét Borbírák Rendje, vezérszerepben Rohály Gáborral felfigyelt Szepsy István borainak kiemelkedő minőségére. A „megvetett bolond” egyre több elismerést kapott. 2001-ben vehette át a Magyar Bor Akadémiától az „Év Bortermelője” kitüntetést, a hazai borász társadalom Kossuth-díját.
Az Úrágya dűlőt a világ Grand Crue-i közé emelte
A hit-remény-szeretet hármasegységére alapozott szaktudás volt az a bázis, amire építve előszőr a hazai, majd a nemzetközi elismerések is megszülettek. Ám Szepsy István nem „csupán” bortermelő. Már a 2000-es évek első felében felismerte a világban megmutatkozó veszélyes tendenciákat. „Tudatos politikával távolítják el az embert a földtől folyamatosan az utóbbi évtizedekben. Ez bűn. Nem azért, mert elvész az a részarány, amellyel a mezőgazdaság hozzá tudna járulni a GDP-hez, hanem mert elvész az a kép, amely ma Magyarországot jelenti. Cél, hogy az országok ne gondolkodó emberekből, hanem jól kezelhető fogyasztókból álljanak. A nép szegényedjen el, és gondolkodás nélkül fogadja el a politikai hatalom szándékát. Felejtse el, hogy saját sorsát maga irányíthatná. Ez a nemzetközi globalizált tőke érdeke…” Szavai jelenleg, az ukrajnai háború hónapjaiban talán még aktuálisabban csengenek, mint akkor, amikor Benkei Ildikó 2007.-ben lejegyezte (Benkei Ildikó: „Az aszúkirály” Kairosz kiadó). A globalizmussal szembeni ellenállás egyetlen lehetséges ellenállás a helyi kisközösségek létrehozása, erősítése . Ennek szellemében szervezte meg, és vállalt vezető szerepet a Mádi Körben.
Eszmei magasságokban Szepsy Istvánnal
Egyik legutóbbi beszélgetésünk során elmesélte, hogy az ő ifjúkori éveiben a mádi általános iskolában az osztályok 100-as létszámmal működtek, míg ma nagyjából 10-15 gyerek tanul egy évfolyamban, vagyis nagy az elvándorlás, csökken a település népességmegtartó ereje. Ez ellen harcolva Szepsy István azt akarja megmutatni a mádi fiataloknak, hogy a jövőjük itt van Mádon, a Tokaji Borvidéken. De egy ember önmagában kevés ahhoz, hogy mindezt megvalósítsa, még akkor is, ha magára vállalja borvidék összes terhét. Segíteni kellene ehhez sokaknak, többek között azzal is, hogy személye példaként szolgáljon egy egész régió élén. Például jó lenne egyszer úgy megérkezni a tokaji régióba, hogy óriásposztereken nem Bruce Willist láthatjuk ahogy energiaitalt reklámoz, és nem George Cloony-t, vagy Brad Pittet, akik kávéféleségeket népszerűsítenek. Milyen jó lenne, ha esetleg már Encsen, akik az Anyukám Mondta étterem felé igyekezőknek a virtuális hollywoodi sztárok helyett a borvidék valóságos sztárjával találkozhatnának posztereken. Ha ezen mérik a népszerűséget, akkor valahogy így kellene elkezdeni. A helyi értékek felmutatását a globalizáció nyomulásával szemben.
Dékány Tibor
