Gondolom reménytelen helyzetben lennék, ha egy Y generációsnak el kéne magyaráznom életem egyik napját a nyolcvanas évekből, amikor azért rohantam haza, hogy rákattanjak a rádió friss híreire. Azon a napon az egész magyarországi értelmiség figyelme egy biológus-feltaláló felé fordult. Országos közügy lehetett abból, hogy elitélnek-e valakit, mert nem átallott feltalálni egy szert, amiről a kísérletek igazolták, hogy eredményesen alkalmazható a daganatos megbetegedésekkel szemben. Szerencsére akkor volt már annyi ereje a születőben lévő ellenzéki értelmiségnek, hogy a fenyegető fegyházbüntetés réme elmaradhatott.
Idén 20 éves a 2002-ben alapított Béres Szőlőbirtok és Pincészet
Német nyelvű óvodába járva a Grimm-fívérek meséin keresztül kaptam képet a világról. Nehezen lehetne fantáziátlansággal vádolni őket, ám még nekik sem jutott eszükbe olyan „kőnig”-ről, királyról, első titkárról, miegymásról szőni mesét, aki éppen azt akarja tömlöcbe záratni, aki mindenki számára hasznos gyógyszer előállításán fáradozik éjjel-nappal. Idősebb Béres Józsefnek volt egy álma, az immunrendszer erősítésével felvenni a harcot korunk legfélelmetesebb betegségeivel szemben. De volt egy másik álma is, újra megmutatni a világnak egy feledésbe merülő másik gyógyszer, a Vinum Tokajense Passum revitalizáló képességét.
Szervesen simul a tájba az Anthony Gall által tervezett épület-együttes
Számunkra, akik kezdetben meséken, később aztán indián-regényeken, majd western mozikon nevelkedtünk, akkor kerek a világ, ha a jók, az igazságért harcolók győznek a történet végén. Ebből a szempontból példaértékű a Béres család története, hiszen amiért az apát meghurcolták, azt a fiú kikűzdötte. Megvalósult a gyógyszergyár, és létrejött egy élvonalbeli borászat a Lőcse-dűlőn. Állok a birtok teraszán, a poharamban Magita cuvée. A nap talál egy rést a fellegeken, melyen áthatol a fénye, a poharamban aranyló borból az édenkert illatai szállnak felém, és hirtelen átérzem a pillanat különlegességét.
Nyílik a fellegajtó a Béres Birtok felett
Egy olyan ponton állok, melynek sajátos kisugárzása van. Hogy ennek mik az összetevői, azt nehéz lenne kibogozni, de minden bizonnyal benne van azoknak az embereknek az energiája, aki az ide telepített szőlőt az évszázadok alatt kapálták, metszették, szüretelték. Ahogy arról a neve is árulkodik, a felvidéki Lőcse városa volt tulajdonosa ennek a hegyoldalnak, így nem lehet kétséges, hogy még a lőcsei fehér asszony is előszeretettel kóstolgatta az innen érkező borokat. A tokaji borként és gyógyszerként is világhírűvé lett.
Béres József mellett középen Béres Klára, a Tokaji Borbarátnők Egyesületének alapító tagja
Ha szüret táján látogatunk az erdőbényei Béres-birtokra, lehetetlen nem átérezni azt, amit – Hamvas Bélával szólva – a Dél Géniuszának nevezhetünk. Talán ez épp a legészakibb pont, ameddig a dél hatása elér. Ha október közepén látogatunk el ide, amikor valamiféle tündérek láthatóan aranyport hintettek a szőlősorokra, egyértelműen érezhetjük Toscana, Provence idáig ható kisugárzását.
A Napbaöltözött Asszony tiszteletére felszentelt kápolna
Tovább faggatva a Lőcse dűlő és a borászat titkait, megérezhetjük mögötte a humanizált táj arculatának ihletőjét is. A Béres birtok tervezője, Anthony Gall ugyanis bevallottan Kós Károly intuícióinak szellemében tervezte a tájba a borászat épület-együttesét. A teljesség viszont akkor áll össze igazán, ha megjelenik benne a szakralitás is. A megtalált, kibontott, felújított, kiegészített, és a „Napbaöltözött Asszony” tiszteletére felszentelt kápolnával lett teljes, komplex és egységes a birtokon a táj és az épített környezet harmóniája. Ilyen adottságok, ilyen energiák, rezgések mellett nem lehet kétséges, hogy a legnagyobb minőségű borok, hazánk emblematikus borvidékének csúcstermékei születnek itt évre-évre, épp olyan, mint a kezemben tartott Magita.
A Béres Szőlőbirtok és Pincészet 2015-ben nyerte el szerkesztőségünktől a Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka címet
Idősebb Béres Józsefnek volt egy titka. Saját készítményét, a Béres-cseppet mindig tokaji borba cseppentve kortyolgatta. Állok a teraszon, a Nap kibukva a fellegajtón megcsillan a poharamban, fülemben Lovász Irén hangján hallom egyik legszebb népdalunkat: Nyitogatom a felleget, a felleget, sírok alatta eleget”. Arra gondolok, vajon van-e még a világon olyan bor, vagy bármilyen termék, melyből egy pohárnyi ennyi mindenről tudna mesélni! Merthogy ebben benne van a mesék igazsága, egy évezred szőlőmunkásainak energiája, a szőlőt kapáló asszonyok éneke, egy nép örök szabadságvágya, egy család nemzedékeken átívelő önmegvalósító képessége, a Dél Géniuszának kisugárzása, a tokaji terroir minden csodája. Mint cseppben a tenger.
(DT)
